Bolond Miska, 1865. (6. évfolyam, 1-53. szám)

1865-01-01 / 1. szám

Kipfelhauser a nagy világban. -------I’ vints ihnen a Glickszeligesz neusz Jahr — édes Krämmer ur; adjon isten áldást, békességet és minél nagyobb adót; jöjjön eb­ben az évben létre a szent szövetség ; bukjék meg a világon minden piemontézer és Karivaldiá­­nus ; virágozzék és terjedjen széles e földön a mecklenburgi mogyorófapálca; térjen meg a herr von doktor Mende és doktor Kaiserfeld, a­kik szégyenére váltak minden eddig létezett és ezután létezendő doktoroknak ; tartsa meg a guter Herrgott sokáig a nagyvárad-pesti vasút józseftéri kancelláriáját, hogy még számos esz­tendőkig ne fogadják el ott a magyar Fracht­­briefeket; mentsen meg az isten mindannyiun­kat tűztől, víztől és a magyar országgyűléstől; törjék szét a földön minden nagy szájú tajték­pipa s terjedjen és erősödjék a tubálsos piksis ; legyenek a hegyek tele aranynyal és ezüsttel, a státuskasszák pedig minél több papirossal; te­remjen mennél több árpa, s származzék ebből kifogyhatlan mennyiségben ama legális nedű, a sör; virágozzék a művészet s szülessenek a Gallmeyerek, a kik becsalják a magyar gaval­lérokat az ujtéri Thaliába ! — Tixi, fifát! -------Nem tudom, hogy a varsóiak ho­gyan adnak maszkabált a mostani Fashhing­saison alatt; nem lesz, a­ki nekik maszkaruhá­kat csináljon, miután 4000 szabót vittek el Varsóból Szibériába s most Varsóban mindösz­­sze csak 300 szabó maradt. Hogy ezek a sza­bók ott ilyen revolutionális emberek; nálunk legfölebb lapszerkesztésre adják magukat, kü­lönben nem vétnek a légynek se. -------A bécsi „Presse“ nagyon csunyasá­gos dolgokat ír a subventionirozott sajtóról s azt mondja, hogy az adózó közönség előtt meg­foghatatlan, miért kell neki mint egy indirecte előfizetni oly lapra, melyet nem olvas. Hát mért nem olvassa ?: a státus bizony nem köti be sen­kinek a szemétét; aztán a „Presse“ szerint a jobbérzelmű sajtó subventionirozása csak fél­­milliócskába kerül; érdemes is ilyen csekélység miatt ennyit fecsegni; bagatelle az egész. -------A­helyett pedig, hogy kiszámítanák­­ a maguk Steuerrückstandjait, azt számolták ki,­­ hogy madáme Európa 60 év alatt menyi adós­­­­ságot csinált; eszerint a század elején Európa adóssága 4000 millió frank volt, most pedig 55,500 millió s így madáme Európa adóssága ezen ötven év alatt naponként két millió és há­romszázezer frankkal, óránként pedig beilousig 100 ezer frankkal növekedett.­­ Egyébiránt ez az egész kalkulus csak Európa jó állapota mellett bizonyít, mert hát azt kérdem én: ki­nek van hitele ? .. annak, a­kinek dolgai jól vannak rendezve s igy a madame Európának mennél több adóssága lesz , annál nagyobb Maasban fogja bírni jól rendezettsége jeleit; ez csak valami evident. -------Tetszik az nekem, a mit a zilahi Stadt­magistraat megcsinált. Eltiltotta az erdőbirtoko­soknak a faeladást, mert a városnak is van fája s ennek előbb kell elkelnie. Én azt hi­szem, hogy ezen szép Wehrfahrent a financmi­­nisztereknek is lehetne alkalmazni; példá­ul erzeugolni mindent, a mivel az emberek élni szoktak s akkor azt mondani, hogy a­mig az el nem kel, minden egyéb eladás tilos. Enor­­mis Einkommeneket lehetne ebből csinálni s én ezen financprojektumokért a la Manger, még csak procentet sem kívánok, mert én azt tar­tom, hogy mindenünk, a mink van, nem a mi­énk, hanem a státusé — s igy az övé az én tu­dományom is. -------A győri gőzhajótársulat beleolvad az ottani biztosító társulatba. Na, sehens herr Krämmer, a magyarok is elismerik már az einschmolzk­ozás szükségességét. K Ipfel, ha­user. 211 Egy bécsi lap újévi első számába egy apácától igér novellát. Hanem ez is alkal­masint olyan apáca lesz, mint az Ibolyás Ilka, Vágvölgyi Izabella, Dunafalvi Katinka s más ily nevű divattudósitónők, a kik — mint min­den okos ember tudja — nem egyebek nagy szakásu boltos legényeknél s még is a fenebbi költői nevek alatt mondják el a honleányoknak, hogy miképen kössék a máslit. Az amsterdami állatsereglet legszebb sas­madara elrepült; szárnyai le voltak vágva s azt gondolták, hogy már nem is nőnek ki; azok azonban egy szép reggelre kinőttek s a nemes állat most már ismét a lég ura. — így nyirbál­ják Muszkaországban is a gondolatokat, hanem hiába, az eszmék is kinőnek s mennek szaba­don, az egész világba. A budai népszínház újra megnyílt s hallo­más szerint operatöredékeket, baletteket s min­denféle nyelvű előadásokat fognak benne tar­tani. Hanem hát akkor nevezzék legalább bu­dai mismásszinháznak s a függönyről legalább a tisztességes Kölcsey arcképét vegyék le. Egy helybeli ügyvédnek kis fiacskája há­rom darab ezrest, melyet­ az asztalon hagytak, a kandallóba dobott s aztán megmutatta a ma­mának, hogy mi, m­ilyen szépen ég az a cifra papiros. És a kis fiúval máig se lehet elhitetni, hogy olyan nagy összeg pénzt égetett el, mert azt mondja, hogy tudja ő : a pénz krajcár, ga­ras, és huszas, az meg csak papiros volt. Berlinben a lengyelek per­tárgyalási költ­sége 300.000 forintba került. Ennyi pénz kell némely státusban ahoz, hogy harmadfél embert bezárjanak. Persze így aztán megszüntethetik a „hadi­lábat“, annyit fog az használni, mint Antonelli levele az északamerikai háború meg­szüntetésére. Egy J. Motte nevezetű belga bányász most itt Pesten bemeneti díj mellett aranyat, ezüstöt s más ilyen nálunk láthatlan dolgokat mutogat. Nagy bámuló közönsége van. Valaki kiszámította, hogy Magyarország­ban mennyi példányban járatja a közönség a német s mennyi példányban a magyar lapokat. Azonban a kimutatásban tévedések történtek, mert nálunk az idegen lapok közt nem a „Flie­gende Blätterek“ a legterjedettebbek, hanem a makaó-blattok. Bécsben már bevégezték a népszámlálást. Pesten akár el se kezdjék ; megmondom én, hogy mik és hányan vagyunk itt a fővárosban; tehát: 5000 író, 10,000 ügynök, 20,000 ügy­véd, 30,000 fotográf, 40,000 uzsorás, 50,000 zenész, énekes és műkedvelő ; aztán néhány dolgos, be­csületes iparos s épen kitelik a 200,000 fővá­rosi lakosság. A farsang jan. 5-én kezdődik el , az ó hi­­tüek farsangja pedig jan. vége felé veszi kezde­tét ; a szerkesztők farsangja még március elején lesz, mikorra majd a haditörvényszékek meg­szűnnek. Az alagút igazgatósága mint halljuk, azon jégcsapokból akarja megcsináltatni a korláto­kat, melyek a boltozaton s az oldalakon geren­da vastagságra csucsorodnak ki. E jégcsapok tartóságát megpróbálandó, darabokra törve ki­töm­e­tte vele a gyalogjárda féllábnyi mélységű kátyúit s meg kell vallanunk, hogy különösen most decemberben kissé síkos, de eléggé szi­lárd anyagot szolgáltatnak, s azt hisszük, hogy ha az idő meglágyul, akkor is megállják­­ a sarat. Bolond Istók levele Debrecenből, Bolond Miskához, Pestre. Tekintetes úr! Apámtól soha sem hallottam, hogy lett volna neki testvére vagy rokona, azért nem tudva, létezik e osztályos rokonság közöttünk vagy nem, kénytelen vagyok a tekintetes úr­hoz ily táblabírós címmel szólani. Azt mondják — de magam is tudom, Pityi Bandi barátom is tudja, hogy Magyarországon Nagyzajtay idejében, vagy­is akkor, mikor még nem vasúton mentek az ökrök, meg a disznók, meg Itzig sógor, meg táncos Kovács urambá­­tyám Debrecenből Pestre, — olyan világ volt, hogy a szolnoki meg a hortobágyi töltésen a hat ökrös üres szekér elakadt, a szekeret ott hagy­ták a sárban, és az befagyott, azután csak nyár­ban, mikor ismét kifagyott, vitték haza. Csodálkozott ezen kéremalásan sok pesti ember, mikor én és Pityi Bandi barátom­­ ezt a Komlóban vacsoránál elbeszéltük, és nem is hiszik sokan az ily dolgot, hogy pedig hihető legyen előttök az ily történet Magyarországban, nem szükség a szolnoki töltésre menni; tessék csak elmenni Pesten a Terézvárosban létező úgynevezett „Deák“ utcába, és ottan meg fogják látni, mit mivel dunavízhordó atyánkfia, vagy más fuvaros, kiéhezett ártatlan marhájával, míg ezen az utcán keresztül vergődik; aki ezt megnézi, fogalma lesz a szolnoki töltésről, — meg kell jegyezni, hogy a nagy férfiú „Deák“ nevére keresztelt utcát mostan kezdik kövezni ganéj-dombrakásokkal. Debrecenben azt mondta egy cívis, mikor az utcai lámpások behozataláról volt legelőször szó, hogy becsületes ember nem jár sötétben, azért feleslegesnek látja az utcák kivilágítását ; talán a pesti tanács is e véleményben van a „Deák“ utca felől, mert ebben ugyan egyetlen­egy lámpás sincs ekkoráig, pedig a­mint én is, Pityi Bandi barátom is meggyőződtünk felőle, ott nagyon szükséges volna a lámpás, mert csak­ugyan lábunk ügyességének köszönhetjük,hogy baj nélkül kimenekültünk egy este e szeren­csétlen utcából, mikor Bandival leánynézőben jártunk. Én örömmel mondhatom és mondhatja Pityi Bandi is , kivel nem­régiben a fővá­­rosban ezen tapasztalásainkat tettük, hogy ná­lunk Debrecenben bizony már nincs oly komisz utca, mint Pesten még nagyon sok van, — jó volna ha a tekintetes úr felszólalna a közjó ér­dekében a városház palotáihoz, nehogy úgy járjanak önök Pesten, mint a ceglédi bíró, aki miután a kútba esett és még elevenen kihúzták, azután fedezte be az elhagyatott kutat desz­kával. Jelenleg nem többet, de ha a tekintetes ur megengedi, jövőre bővebben megismerkedhe­tünk, és, talán ki is világosíthatjuk, hogy egy famíliából származunk é­s és akkor megisszuk majd az atyafipoharat. A tekintetes urnák alázatos szolgája Bolond Istók D­ebrecenben. " Sajtó alatt van egy munkám, melylyel nem csak a déla­merikai fekete, hanem az európai fehér rabszol­gaság hasznosságát is be fogom bizonyí­tani. str. Sabventz.

Next