Bolond Miska, 1865. (6. évfolyam, 1-53. szám)
1865-11-19 / 47. szám
47-dik szám. Pest, nov. 19-én 1865. VI. évfolyam. HETI NAPTÁR. Hétfő nov. 20. V. vidéki követjelölt értesülvén, hogy Pesten egy követjelöltet omnibuszon hordoztak is, ő magát választói által egy szénás szekéren huzatja végig az utcán. Kedd, nov. 21. A „Neue Fr. Presse“ meg nem foghatja, hogy a magyarok független minisztériumot akarnak Kreisverstandok helyett. Szerda, nov. 22. X. követjelölt nyilatkozik, hogy vetélytársa nemtelen eszközöket használ, mert míg ő csak tisztességesen itat, amaz már etet is. HETI NAPTÁR. Csütörtök nov. 23. A centralisták örülnek, hogy a hitelt úgy elrontották, hogy most egy jobb kormánynak némi kölcsönért is országról országra kell szaladgálnia. Péntek nov. 24. Több fő és alispán nem jól érzi magát, hogy maholnap vége lesz a korteskedéseknek s akkor majd ismét rájuk kerül a sor. Szombat, nov. 25. A centralisták örülnek, hogy az országházzal 10-dikére nem leszünk készen ; minket csak az vigasztal, hogy velük tán hamarabb készen leszünk. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési díj negyedévre 1 frt 50 kr., félévre 3 frt. — Az előfizetés és minden reclamatió a Bolond Miska kiadóhivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó. Irival ke!». Ifiasszonyok, téniasszonyok, Kisasszonyok, nagyasszonyok, És minden rendű asszonyok, A kik hosszú ruhát hordtok ! Most én reám hallgassatok, Mert egy nagy újságot mondok : Buda, mente, pruezli, párta, Melynek szépségben nincs párja Az egész divatvilágba , Újra belép uralmába , Oh mert nekik soh sem árt a Divatszeszély tarka járma! A Tisza Duna mentében, Újra látunk szép mentében, Királynői délcegségben, Anyáink öltözetében, Magyaros pompában, fényben , Deli hölgyet, nyomon lépten. Újra itt a magyar divat, Melynek hire messze kihat; De nem a mi asszonyinkat Disziti most ez a divat: No hisz magyar hölgyek miatt A gombkötő vizet ihat! Ifjasszonyok, szép menyecskék, Gyönyörű magyar szüzecskék, Kik a palotát fölvették, Mentét megunták, letették: Piruljatok egy kicsikét, Kik hordtok szajkó piperét! Angol követ neje, lánya, Ladyk fényes társasága Öltözik magyar ruhába, Fökötőbe, gyöngypártába, Mig nálatok Netz, Donátka S a francia divat járja. F.B. Király utcai levelek. Pest, 18-ik november. Édes barátom, Engedjen meg eztet az intim megszólitást; a kinek kinta már képer a levelet, az olan ember böszkén mondhatja önek: édes barátom. Tehát, édes barátom A politikában azulta semmi sem történte magát, kivéve hogy az országgyűlés kedviért befogtak több ifjurat s kifogtak néhán lovakat az omnibusból, akiben ült másodmagával a Julius Schwarz, a najd demokrata, ami mindig dicséri a bolgári elmentet. Az ő fantáziában bizomosan oda gondolta magát az indiánus országba, amiből ide akarja hozni a vasutat, amel országban hordanak körül az aztékok a Ficlipuclit, az indeánus népistent. Egészen voltam oda, hajd minálunk is tudnak már becsölni igazi szabadelviséget, és ez anál is szeb, mert a Schwarz Jula igazán semit sem tete ara, hogy igy füstölnek neki táklával s hordoznak körülötöt mint a viertelmagnat ellentétét, mintegy viertel - istent. No, nekem mindedj, majd ha én leszek választó, fogok választani'; adig csak nizek a szemü spektákelt."Madarország kölönphéle vidékibe igazán régi módira ütnek adjon edmást csopa hazafiságbol s mire bevégezve lesznek az alkotmános küvetek, fog csak sülni ki, hojd itatak a kortesek nem választó borai, hanem választó vizet; különben nem telesítettek volna olan tökéletesen a legszeb polgári kötelesiget. Mikor mi nálonk valaki naidon sokat szokta inni, mondónk rá: siker. Ha ilen madjar izraelita arcpontból felfogom a dolgot, monthatom, hajd a választások Magyarországba sok sikerrel vanak egybe kötve. Ha némelkor elsétálni szoktam a Leopoldvárosba, tűnődök ezen a városrészen, mel olan böszkén nézi a Teréziavárosba, mintha nem is ebül származta volna magát. Legjoban őrölöm magamat mikor elmenjek az academia palotamelet, amibe én is utam. Nem azért őrölöm magamat, mert választotak bele egy zsidót; nem vagyok olan hió. De nagy eremöm van nekem ha látom ezt a dennerti tudományos kastélyt — mert ez, meg a zsidó templom, vannak Pesten a lexel épületek, és ez nekem satisfaction. Mert ne legjen ez nekem satisfaction? Csak egy dolgot nem tudom. Azt nem tudok, haid bent az akadémia-utcába mér van a palota aljában azt a najd kőkocka. Relief képnek ? Anak alatschon. Pihenő padnak ? Anak magas. Ahá, gondoltam magamnak, ez lesz ara, hajd rá fognak írni, ot bezáratás melet meg van parancsolva a tisztaság. Najdonokos, najdon szép. Csak aztán állítsanak oda, haid minden rendben ledjen, ed éjek edjént — egy bakteri, a ki fölvigyázon. Ha továbbétálok, jövök a jeruzsálemi circusba, mint csúfolnak a mi promenadunkat az Elisabeth-téren. Ott jár-kel önnek a szépséges asszonyok és hajadonok és sokasága, mint kevés helen Európába. És mind gazdagok. A legszegényebnek van egy három emeletes ház. S mijen ház ? Sokoládéval bekenve, balkánal, üvegtetejével ! Nekem mondva. Őt a sétányon állák azok a kis tormok is, mit a Schäfer és Réthy tetek ki. Kívül mutatja a fotográfiákat, de belől semit sem mutatja. Edy idegen ur, ki először volt itt most a vásárba, azt hite hojd ez olan tornyocska, mint vannak kölföldön, hojd ne sértsenek meg a tiszteséget. Nevetem neki. — Mit gondolja, montam, nekünk ilyenekre van szökség, mikor az akadémia festhetikerjei nyilvános táblát csinálják e célre ? Nekünk nem kel az ilen civilisation mint van Berlinben és Parisban. Mink vadjunk Budapesten naturalisták! Mi cselekszi magát a nemzeti színházba ? Mondja meg, mert én nem voltam ez egy kis örökévalóság óta. Történek változások ? Mikor kapunk edszer már fiatal kóristánékat ? Tesék elhini, azt a két ostorhegyest ismerem már miótától ismerem az Orczysche házat. Mikor már nekimelegedet az egész Magyarország a választásokat, vese a szemet a színházra is, melyek csak egy kel revision, restauration s jó constitution mint a hazának, sőt nem ártana egy kis centralisation is, hogy összepontositanának az erőket a szintes iroi világból. Azonban az nem tartozik én hazám. Hanem szóltam ehez is hozá, hajd megmutasam érdekemet a fiatal koristánékhoz, a mik mindig hátul vanak. A viszontlátásra Spitzig Iczig. Hirdetés a nem választókhoz. Hogy az ország minden polgára részesülhessen a polgár legszebb jogában, a választásban, ezennel felszólítom önöket, szíveskedjenek az országút sátrai közé kisétálni, hol nem kérdezik önöktől: diplomatikusok, akadémikusok, házbirtokosok, vagy kapitalisták é, s hol minden teketória nélkül szabad választást engednek önöknek zsidó hazánkfiai, az 1848 ból fennmaradt attilák, az 1861-diki budák és az 1865-diki, engedni kész trikót nadrágok közt. Hogy a választás egészen törvényes színezetű legyen, a sátorokból kinyúló ereszekben a fejüket is bízvást betörhetik. Garaboncás. A farsangra! A jövő farsangon hir szerint nagyszerű maskara-bálokat szándékoznak rendezni. Ez alkalomból jelenthetem, hogy szívesen áruba bocsátom azon nagy orrokat, melyeket felsőbb helyről kaptam, mert a nemz. színházban az udvar lejövetelekor magyar drámák helyett operákat akartam előadatni. Ziadnótjajdefág Orrom. il.