Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1866-04-08 / 14. szám
Bolond Miskaságok. Amerikában legközelebb egy pap háza leégett s a biztositó társulat nemcsak a házat, hanem a papnak kéziratban létezett prédikációit is kifizette. — Ennél a biztositó társulatnál talán az elkészült, de a lármás „eláll“-ok miatt el nem mondhatódó beszédeket is biztosítani lehetne. Budán egy greiszlereiban „Deák Ferenckenyeret“, árulnak. Reméljük, hogy legalább tiszta búzából van sütve. S ajánljuk egyúttal az „opportunus“-ok figyelmébe, akik úgy szeretik Deákot, hogy ha lehetne, bizonyára megennék. Most megehedik. A nemzeti színházból a „parasztos“ népszínműveket végleg kiűzni szándékoznak s helyét operettekkel igyekeznek pótolni; a lelkes direkció már meg is rendelte a „Leichte cavallerie“ címü legújabb bécsi operettet. Remélhetőleg nem sokára látni fogjuk a „Schöne Heléna“ cimü gyönyörű nemzeti tragédiát is. Szegény Remellay Gusztáv barátunk is meghalt. A szó teljes teljes értelmében fumigázta a halált s szájában pipával halt meg. Társulat alakult a fővárosban a butor-kézműipar előmozdítására. Persze, hogy ennek elnökéül is grófot választottak, mert a magyar polgárok nem képesek a nélkül tanácskozni, hogy szemeik előtt valami „ur“ ne legyen, aki bámulatuk és hódolatuk központját képezze. A szóban forgó fiatal gróf ugyan történetesen igen értelmes s derék hazafi, hanem ez minden vállalatnál igy van, kivétel s a képességre való tekintet nélkül; minden vállalat csak akkor hisz érvényesülésében, ha egy-egy báró, vagy gróf karjain mutatja be magát, mintha „szalonfákig“ akarna lenni. Ne a mások születése, hanem munkájuk derekassága által igyekezzenek önök magukat érvényesíteni. Nemcsak az első ibolyát, első fecskét, hanem az első városerdei port is láttuk már húsvét hétfőjén. Ez minden tekintetben kitűnő s a régi városerdei por hírnevéhez méltó volt. K ö ny e ző szemekkel bámultuk fővárosunknak ezen páratlan nevezetességét, a minő nincsen se Ormnokkóban, se pedig Saharának eddig elő nem kommasszált pusztáin. Egy nagy férfiú hirdeti magát a lapokban, ki a házakból a patkányokat fél óra alatt elkergeti. Miféle arkánuma lehet ?.. a divatlapok verseit olvassa nekik, vagy valami új konstitúciót hirdet ki ? Oláhország egyik miniszterét, aki az elmúlt kormányforma alatt mindenféle gyalázatosságokat követett el, rövid per útján bezárták. Azért mondom én már régen, hogy nem ér semmit az a miniszteri felelősség. Dánia egyik kitűnő státusférfiát most tették báróvá. Deáknak nagyságát semmi sem bizonyítja jobban, mint az,hogy annál nem lehetne komikusabb eset, mint ha egyszer őt is valahogy báróvá tennék. A nagy németek kezdik a mostani porosz királyt Viktor Emánueljüknek , Bismarkot pedig Cavourjuknak nevezni. Már most csak Garibaldijuk hiányzik, hanem ez nem tudom, hogy telik ki a vajas kenyérszeletek országából. Én mindent tudok képzelni a világon, csak német Garibaldit nem. 55 Ha az országgyűlést elnapolják, azok az igazolás alatt álló képviselők járnak legjobban, akiknek az ügye roszul áll; nem lesz ideje a háznak őket megsemmisíteni. Szabadka város lelkesebb polgárai a föliratokat 1000 példányban kinyomatták s szétosztották a nép között. Persze az Augusztususok hazájában akadtak olyanok, a kik ezt is rész néven vették, mondván, hogy minek ez a népnek? — Helyesen! — a népnek nem is kell más, csak Gesetzblatt, meg Mahnungszettli. Pattan tyúk. A varsói rendőrség húsz fiatal embert csípett el a színházban, mert egy lengyel nevű énekesnőt megtapsoltak, holott egy talián énekes kisasszonyt nem tapsoltak meg. — Kipfelhauser barátunk is demonstratiot lát abban, ha a kulturt terjesztő vierzeilige gassenhauert, p. o. „Obst herrrrgehst zu mir“-t Pesten hidegen fogadják. Pedig mennyi poesis van egy ilyen gstanzliban! "VT A lapok nemrégiben azt írták, hogy Barlettában három protestáns embert elevenen megégettek. — Az ottani lapok e hirt roszakaratú koholmánynak bélyegzik, mert szerintök nem elevenen égették meg azt a három protestáns embert, hanem előbb agyonütötték és csak azután vetették a tűzbe. Szép mentség! Erről különben sokkal ártatlanabb történet jut eszembe.— Megérkezik az oláhfalvi eklézsia deputatiója Maros-Vásárhelyre és Boér Viktor uramnál Krisztus képet rendel a templom számára. — A festő kérdésére, hogy élve vagy halva fessem a Krisztust ? — a deputatió, mert erre nézve nem volt utasítása , összenéz; de az egyik deputatus feltalálva magát, azt mondja: „Fesse csak élve, pictor úr; mert ha „halva“ kell, odahaza majd agyonüthetik!“ Poitiersban egy pénztárhivatalnok úgy manipulált, hogy a bank pincéjében lévő aranynyal telt zsákok alját felhasította, a kiszedegetett arany helyett rézpénzt tett bele és szépen összevarrta. Ily manipulatiót szeretnének sokan a 48-as aranyokat tartalmazó zsákokon végrehajtani, a benne lévő aranypénz helyett réz- és apró — vagyis opportunitásipénzzel szeretnének kifizetni. A különbség csak az, hogy Poitiersban már manipuláltak, itt meg csak készülnek manipulálni, de van remény, hogy az itteni bankigazgatóság jó eleve fog gondoskodni, hogy ne károsodjék. Bécsben közelebb a tolvajoknak egy különös faja tűnt fel. Ezek tudniillik a hol csak tehetik, a gázlámpákat ellopkodják s igy szorgalmasan igyekeznek a világosságot elnyomni. Ezen derék urak azelőtt alkalmasint censorok lehettek Oroszországban. Lincben egy váltóhamisítót és csalót fogtak el, akit úgy hívnak, hogy Gldovcsák Vendel, s aki úgy szedte rá a jó németeket, hogy magyar nemes embernek adta ki magát. Jó isten! Gldovcsák és magyar . . . Vendel és nemes ember! ilyet csak német professzorok hihetnek el. Német lapok írják, hogy Varasd körül egy bizonyos földesur egyik cselédjét úgy büntette meg, hogy annak fejét — sajátkezüleg leborotválta, s ezen aztán ezek a jó német újságírók elförmednek. Hát mikor önök egy egész országot , a magyarok hazáját akarták „r az irozott fabulává“ tenni,s talán tették is? ! Olaszországban a halálbüntetést el akarják törölni. — Ritterohnesporen nem bánja, ha ez nálunk is megtörténik, csak a politikai bűnösökre nézve történjék kivétel. Senki sem kerülheti el sorsát, mondta az egyszeri cseh kertész, mikor a seres korsóból éjjel a beléfult egeret is kiitta.— Senki sem kerülheti el a policáj-kutatást, — gondolhatta magában e napokban a prágai rendőrigazgató is, midőn rendőri házmotozást tartottak nála. Bécsben már fölfedezték, hogyan lehet az ember Boscóvá, azaz hogyan lehet valakit eltüntetni, láthatlanná tenni. Hát csak ki kell nevezni Bécsbe pénztárnoknak s harmadnapra eandzsé, allé, fucs! se hire, se hamva. Az osztrák birodalomba behozott befőtt gyümölcsök ezentúl orvosrendőri vizsgálat alá esnek. De vájjon a tudós orvos urak elejét tudják , azért venni, hogy itt-ott valaki savanyu almába ne harapjon, vagy hogy annak a cseresznyének, mely Bismark-féle nagy urakkal egy tálból fogyasztatott, mondjuk, ezen cseresznyének a magva torkon ne akadjon ? Egyébiránt jó volna nemcsak a befőtt, de a nyers gyümölcsök importálására is felügyelni, mert az utóbbi idők tapasztalata szerint a fügéket ugyancsak küldözgetik. Irodalmunk hadserege. Vasárnapi újság = utászat. Pesti Napló = Nehéz lovasság. Honsz Lándzsás. Üstökös = Zseni-corps. Bolond Miska = Huszárság. Magyar Világ = Önkénytes csapat. Nefelejts sat. = Kadétiskolák. Uj korszak = Szekerészet. Gyulai és Greguss = Auditorok. Hírnök = Zsandár. Idők Tanúja = Regiments-páter. Csalánok. I. Egy politikusra. Hogyha az élet után, vándorlás várja a lelket. Úgy a tiéd a torony szélkakasába bújik. I. Egy szájhősre. Mindenem a tied óh nemzet! kiabálta Agárdi. Nem sok volt az egész : mindene szája vala. III. Egy arszlánra. Nagygyá lenni dicső:—szólt Bikfic, s nagy leves is. Nagygyá tették őt : csizma-sarok s a kalap. Szerkesztői üzenetek: „C u r i o s u m.“ Bizony curiosum az uram, mikor valaki saját családi bajait akarja nevetségesekké tenni; igen sajnáljuk, hogy ön föltette rólunk ezen igen kevéssé nemes sorok közlését. — T. Gy. urnak. Tán a jövő számban. — Vágónak. Erős az egy keveset. — Biharba. Ennek orvoslását más téren kell keresni. — M. helyre. Ez az , a mit voltaképen senki sem tud. — Réztollnak. Tehetség jelei, tán kapunk majd közölhetőt is. — Sopronyba. Régen volt már az az első felirati vita s annak idején az illető úgy is megkapta a magáét. — T. Pál urnak. A jövő számban többi félét.