Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-22 / 16. szám

hitelező,200,000 versenytárs és egy beteg! Ször­nyűség ! Jótékony vagyok; a szegényeknek in­gyen rendelek, de nem jönek. Mind csak dr. Doronghy Furkadémushoz tódul, pedig nem is doctor, csak magister; tán ez sem, hanem patro­­nus chirurgiae; s tán ez sem, hanem borbély! Kérdezi is ezt a publikum ! Doctor az ő szemé­ben még a javas asszony is! Az orvosnak min­den ember a concurrense. Ha a fogad fáj, vagy szálka csúszott körmöd alá, vagy a szemed visz­ket, vagy a hasad korog; ha köhögsz, vagy csuk­lós ; ha fejed zúg, füled folyik, hajad hull, kör­möd vedlik, bőröd hámlik; ha szemölcs nőtt az orrodon, szeplő tarkállik homlokodon, májtolt sárgállik képeden; ha porc verte ki szád szélét s léghuzam csavarta félre nyakadat, mindenki tud róla segíteni, akár gyermek akár öreg, akár mosóné akár comtesse, akár kucséber akár sep­­temvir. Tegye ezt, tegye azt; vegyen ezt, ve­gyen azt, dörzsölje be ezzel, kenje be azzal; igyék meg két izeze krétás­­vizet, vagy egyék meg két font vizes krétát. — Végre hozzád fo­lyamodnak, mert mindez — az olcsó tanácsa­dók s utszéli protomedikusok bámulatára—­ nem használt. írsz hát, gyógykezelsz, fecskendezel, vágsz, szúrsz, kötözgetsz, fölszuszogsz az eme­leteken, komfortáblizol, bókolsz, mosolyogsz é­s embered fölépült. S mi a köszönet ?... (Ki­­vül csengetnek.) Ki lehet? (Kocogtatnak.) Ha­mar, pozitúrába !... Szabad ! (Az ajtó kinyílik. Belép egy inas, kezében vastag levéllel.) Inas: Ingyen a doctor urat keresem. Dr. Ingyen : Én vagyok. Inas: Iliábavalovszky Barnabás­­ nagy­sága tiszteli a tekintetes urat, és küldi ezt a levelet. Dr. Ingyen : (Elfojtva örömét.) Jól van, jól van. Tisztelem a nagyságos urat. Fogja ezt a csekélységet! (Ad neki öt hatost.) Inas: Csókolom kezét. (El.) Dr. Ingyen: Végre, egy kis honorarium. A levél jó vastag. (Megtapogatja, felbontja, gusztál. A borítékból egy arckép esik ki.) Hah! Mi ez ? Niederträchtig! Photographia! (A ké­pet földhöz, magát a pamlagra vágja. Aztán ol­vas .) „Uram, jól tudom, hogy a személyem kö­rül tett orvosi fáradozást hiú pénzzel nem jutal­mazhatom meg s nem csalatkozom önnek fenn­­költ lelkületében, midőn úgy vélekedem, hogy képmása azon testnek, melynek megfogyott ere­jét tudományának és ügyességének sikerült visszaszerezni, leghizelgőbb elismerési jelül szolgálhat önre nézve, ki a tudomány diadalát többre becsüli a pénznél. Biztosítva önt hálaér­­zetemről s azon ígéretemről, hogy nemes önzet­lenségét s kitűnő képzettségét körömben ter­jeszteni fogom, kérem önt, fogadja szívesen megkülönböztetett nagyrabecsülésem igaz kife­jezését, melylyel maradtam stb., Hiábavaloszky Barnabás, háztulajdonos.“ — Vigyen az ör­dög ! stb. V. A leges-legdivatosb életkép. I. Jelenet. (Egy hires ember dolgozó szobája. Szobrok, könyvtár, kényelmes bútorzat, képek, pipák , szivarok stb. A hires ember a balzacon hever és alszik.) Pista legénye : Nagyságos uram ! Hires ember: (Fékrezzen.) No, mi baj ? Pista: Egy úr. Hires emb.: Bocsásd be. Az idegen: Én Schrecker fényképész va­gyok. Jótékony célú képviselő-albumot adok ki. Ha méltóztatnék boldogítani. . . Hires ember: Jól van, elmegyek. Schrecker: Legalázatosabb szolgája (el.) Hires ember: Servus! (Tovább alszik.) Pista: Nagyságos uram! Hires ember: (Fék­ezzen.) Mi baj már megint ? Pista: Egy úr. Hires ember : Ereszd be. 2-ik idegen: Én Borsos és Doctor vagyok. Jótékony célú képviselő-albumot adok ki. Ha méltóztatnék boldogítani. . . Híres ember: Jól van, elmegyek. Borsos és Doctor: Legalázatosabb szol­gája (el.) H. e.: Humullimus ! (Tovább alszik.) Pista: Nagyságos uram. H. e. No, nem lesz már vége ? Mi kell ? Pista : Két úri­ember van odakinn, s kérdez­­tetik, méltóztatik­­. . . H. e.: Mit akarnak ? Küld be. Az egyik idegen: Én Streliszky fényképész vagyok. Jótékony célú. . . H. e.: Tudom a többit, elmegyek, isten áldja meg. Hát önnek mivel szolgálhatok? (Streliszky el.) A másik idegen: Én Gévay vagyok. Jóté­­kony célú albumot.... H. e.: Az ég szerelmére, hányszor akarnak még lefotografirozni ? De miután jótékony a cél, nem bánom. Megyek,ülök. (Ismét lefekszik.) Gévay: Legalázatosabb szolgája nagysá­godnak. (el.) Hires ember: (Horkol.) Pista: Nagyságos uram! Hires ember: Már most dosztig vagyok. Ki a menydörgős ménkű akar megint lefotografi­rozni ? Hisz Budapest valamennyi fényképírója itt járt már! Ki az, mit akar? Nem kell, küld el, nem vagyok itthon, meghaltam. Pista: Kérem alásan, egy asszonyság. H. e. (A belépő nőt fogadva.) Oh, nagy­­sám, kétségbe vagyok esve, hogy egy kis má­sodpercig is hiában várakoztatom. Méltóztassék helyet foglalni. Szabad tudnom, minek köszön­hetem e váratlan kitüntetést? Hölgy :Én Osztónké vagyok, a „h­o­n­­leányi szakácskönyvecske“ című al­bum kiadó-szerkesztőnője. F­élelmes szívvel, de egyúttal dagadó kebellel járulok önhöz uram, midőn hazaszerte ünnepelt személyének kép­mását kérném vállalatom számára. Ön tudja azt legjobban, nagyrabecsült hazafi, mily jelen­tősége van.... Hires ember: Óh, ezer örömmel. De cse­kélységem tudatában szégyenkeznem kell, mi­dőn ily kiváló helyen akar engem nagyság.... Ösztönke : Óh uram, ez ibolyaszerű szerény­ségről ismerek önre... (stb. stb. Megalkusznak. Ösztönkét a híres ember kikiséri a külső ajtóig, s ott egy másik nővel találkozik.) Második hölgy : Ah,mily szerencsés véletlen. Híres ember: Részemről a szerencse. Második hölgy : Én Bodorka vagyok a „nemzeti napfény“ című honleányi év­könyv szerkesztőnője. H. e.: Mily szerencse ! Parancsoljon velem. Bodorka: A hazai nemze papnői vállvetve együvé álltak, hogy*... H. e.: Arcképemet parancsolja ? A legszí­vesebben­ boldognak érzem magam (Ut supra, midőn a második hölgy távozott.) Jól laktam. Elég volt ebből ennyi. Menjünk a körbe. (A lépcsőn mosónéjával találkozik. A híres ember elsiet mellette.) Mosóné: Nagyságos uram. H. e.: Holnap elküldöm arcképemet. Aláz’ szolgája! Mosóné: Várjon, mi lelheti a nagyságos urat ? (Pistával rendbe hozza a fehérnemű át­adását.) 2-dik jelenet. (Kávéház. Az olvasó asztal körül többen ülnek. A sa­rokból egy úr nagy figyelve nézi-hallgatja a vendé­geket.) I­­s­ó vendég: Hol voltál tegnap, Béla pajtás? 2- dik vendég: Izsónál nézegettem egy pár érdekes mintát, aztán elmentem revideálni. A sarokbeli úr: (fülel) Ahá, h­ó ! Megvan. 1-só vendég: Ugyancsak megmondaniva­­lóztak. 62­ 2-dik vendég: Baj is az. Egyet-mást vál­toztatok rajta, s aztán, úgy hiszem, megjelenhet. . A sarokbeli: Szabad kérnem egy szóra? Én Pantheon Lázár vagyok. Ön hró, nemde ? Igen. Neve? Varázsligeti Csongor? Ah, áh! Alázatosan esedezem, nem adná ide arcképét ? Varázsligeti Csongor: Arcképemet? Mi végre ? Pantheon Lázár : Műlapunk részére. Varázsligeti: Sajnálom, már odaígértem a „Nefelejtsnek.“ Pantheon: Tehát megelőztek. (A 2-ik ven­déghez fordulva.) Remélhetem az önét ? 2-ik vendég : De én nem vagyok szó. Pantheon Lázár: Annál nagyobb neveze­tesség. Fururét fogunk csinálni képével. (Megalkusznak.) Király utcai levelek. Pest, 21-ik aprilia. Kedves barátom, Ecer­edj ember a mi népünktől akarta ki­keresztelkedni magát, de udj ki volt nyomva a képén a zsidó billog, haid nevettek rajta és monták: „Furcsa! Hodj lesz a Salamon Krepe lesz edj keresztén, mikor bőgi belöli az izraelita ? Nem el­hiszi neki senki, Imid kitérte magát.“ „Bolond beszed“, montak vissza, „hiszen jó tugya eni szalonát! Edi tolajdonsága meg­van neki a keresztényhö.Atöbigyön magától.“ Tehát megvan nekönk is a madjar hicó­­nok. Megvan neki a phö tolajdonság t. i. nem togya nimetöl. A madjar hicónok pedik nem lesz más, mint a mostani oberrabiner Pesten, a­kitől olvasok a Lloydba németől észtét a fölhívást: „Die Eröffnung und Aufnahme neuer Hörer in die hiesige Thalmu­d-T­hora findet statt Montag den 19-ten April, sat.“ Vadj ércsek észtét másképen? Heid csak­­ugyan akarja az oberrabiner ur e r ö­ff n o­­­n i, (fölboncolni) a fiatal zsidó tanulókat? Akár hodyan egyeztesem észtét azal az ő nyilatko­zatával, a­mit repraesentirozta a hatóságnak ezelöte 4 éves, hóid a mi valásonk értelmébe nem szabad boncolni a hulákat? Vadj csak épen eleven bocher-deákokat szabad neki fel­boncolni? Olan zavarba vadjok eben a részben, hóid tiszteletet kérem az oberrabiner tisztelendő urat: adja nekem felvilágosodást, a holtakat kel­l befogni a tudomán­yba, vadj az elevene­ket kel­l eltemetni ? Legjoban szeretnék azonban tekinteni ész­tét jeleül anak, haid a phötisztelendö oberrabi­ner ur qualificirozza magát egy igazi madjar hi­­cónokra és kezdi aval, haid elfelejti a német szót. A töbi gyón magátol. No, adj is éljen. Tschokolom tégedet barátom Miska. A te Spitzig Iczig Bolond Miskaságok. A felsőháziak közül 102-en szavaztak az alsóház fölirata ellen. milyen nagyra megy ott azok száma, a kik bölcsebbnek hiszik magukat Deák Ferencnél. Panaszkodnak, hogy az új országházban, ennek nagyon öblös mivolta miatt nem lehet hallani a beszédeket. Hajsze, legtöbb esetben, épen ez a jó ! A felsőházban némely magyar főurak pan­­tallonban, de egyúttal kardosan jelennek meg. Remélhetőleg épen ilyen összeillőn látni fogunk nem sokára sarkantyús csizmát és cylindert is , ez tán még szebb lesz.

Next