Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1866-04-22 / 16. szám
hitelező,200,000 versenytárs és egy beteg! Szörnyűség ! Jótékony vagyok; a szegényeknek ingyen rendelek, de nem jönek. Mind csak dr. Doronghy Furkadémushoz tódul, pedig nem is doctor, csak magister; tán ez sem, hanem patronus chirurgiae; s tán ez sem, hanem borbély! Kérdezi is ezt a publikum ! Doctor az ő szemében még a javas asszony is! Az orvosnak minden ember a concurrense. Ha a fogad fáj, vagy szálka csúszott körmöd alá, vagy a szemed viszket, vagy a hasad korog; ha köhögsz, vagy csuklós ; ha fejed zúg, füled folyik, hajad hull, körmöd vedlik, bőröd hámlik; ha szemölcs nőtt az orrodon, szeplő tarkállik homlokodon, májtolt sárgállik képeden; ha porc verte ki szád szélét s léghuzam csavarta félre nyakadat, mindenki tud róla segíteni, akár gyermek akár öreg, akár mosóné akár comtesse, akár kucséber akár septemvir. Tegye ezt, tegye azt; vegyen ezt, vegyen azt, dörzsölje be ezzel, kenje be azzal; igyék meg két izeze krétásvizet, vagy egyék meg két font vizes krétát. — Végre hozzád folyamodnak, mert mindez — az olcsó tanácsadók s utszéli protomedikusok bámulatára— nem használt. írsz hát, gyógykezelsz, fecskendezel, vágsz, szúrsz, kötözgetsz, fölszuszogsz az emeleteken, komfortáblizol, bókolsz, mosolyogsz és embered fölépült. S mi a köszönet ?... (Kivül csengetnek.) Ki lehet? (Kocogtatnak.) Hamar, pozitúrába !... Szabad ! (Az ajtó kinyílik. Belép egy inas, kezében vastag levéllel.) Inas: Ingyen a doctor urat keresem. Dr. Ingyen : Én vagyok. Inas: Iliábavalovszky Barnabás nagysága tiszteli a tekintetes urat, és küldi ezt a levelet. Dr. Ingyen : (Elfojtva örömét.) Jól van, jól van. Tisztelem a nagyságos urat. Fogja ezt a csekélységet! (Ad neki öt hatost.) Inas: Csókolom kezét. (El.) Dr. Ingyen: Végre, egy kis honorarium. A levél jó vastag. (Megtapogatja, felbontja, gusztál. A borítékból egy arckép esik ki.) Hah! Mi ez ? Niederträchtig! Photographia! (A képet földhöz, magát a pamlagra vágja. Aztán olvas .) „Uram, jól tudom, hogy a személyem körül tett orvosi fáradozást hiú pénzzel nem jutalmazhatom meg s nem csalatkozom önnek fennkölt lelkületében, midőn úgy vélekedem, hogy képmása azon testnek, melynek megfogyott erejét tudományának és ügyességének sikerült visszaszerezni, leghizelgőbb elismerési jelül szolgálhat önre nézve, ki a tudomány diadalát többre becsüli a pénznél. Biztosítva önt hálaérzetemről s azon ígéretemről, hogy nemes önzetlenségét s kitűnő képzettségét körömben terjeszteni fogom, kérem önt, fogadja szívesen megkülönböztetett nagyrabecsülésem igaz kifejezését, melylyel maradtam stb., Hiábavaloszky Barnabás, háztulajdonos.“ — Vigyen az ördög ! stb. V. A leges-legdivatosb életkép. I. Jelenet. (Egy hires ember dolgozó szobája. Szobrok, könyvtár, kényelmes bútorzat, képek, pipák , szivarok stb. A hires ember a balzacon hever és alszik.) Pista legénye : Nagyságos uram ! Hires ember: (Fékrezzen.) No, mi baj ? Pista: Egy úr. Hires emb.: Bocsásd be. Az idegen: Én Schrecker fényképész vagyok. Jótékony célú képviselő-albumot adok ki. Ha méltóztatnék boldogítani. . . Hires ember: Jól van, elmegyek. Schrecker: Legalázatosabb szolgája (el.) Hires ember: Servus! (Tovább alszik.) Pista: Nagyságos uram! Hires ember: (Fékezzen.) Mi baj már megint ? Pista: Egy úr. Hires ember : Ereszd be. 2-ik idegen: Én Borsos és Doctor vagyok. Jótékony célú képviselő-albumot adok ki. Ha méltóztatnék boldogítani. . . Híres ember: Jól van, elmegyek. Borsos és Doctor: Legalázatosabb szolgája (el.) H. e.: Humullimus ! (Tovább alszik.) Pista: Nagyságos uram. H. e. No, nem lesz már vége ? Mi kell ? Pista : Két úriember van odakinn, s kérdeztetik, méltóztatik. . . H. e.: Mit akarnak ? Küld be. Az egyik idegen: Én Streliszky fényképész vagyok. Jótékony célú. . . H. e.: Tudom a többit, elmegyek, isten áldja meg. Hát önnek mivel szolgálhatok? (Streliszky el.) A másik idegen: Én Gévay vagyok. Jótékony célú albumot.... H. e.: Az ég szerelmére, hányszor akarnak még lefotografirozni ? De miután jótékony a cél, nem bánom. Megyek,ülök. (Ismét lefekszik.) Gévay: Legalázatosabb szolgája nagyságodnak. (el.) Hires ember: (Horkol.) Pista: Nagyságos uram! Hires ember: Már most dosztig vagyok. Ki a menydörgős ménkű akar megint lefotografirozni ? Hisz Budapest valamennyi fényképírója itt járt már! Ki az, mit akar? Nem kell, küld el, nem vagyok itthon, meghaltam. Pista: Kérem alásan, egy asszonyság. H. e. (A belépő nőt fogadva.) Oh, nagysám, kétségbe vagyok esve, hogy egy kis másodpercig is hiában várakoztatom. Méltóztassék helyet foglalni. Szabad tudnom, minek köszönhetem e váratlan kitüntetést? Hölgy :Én Osztónké vagyok, a „honleányi szakácskönyvecske“ című album kiadó-szerkesztőnője. Félelmes szívvel, de egyúttal dagadó kebellel járulok önhöz uram, midőn hazaszerte ünnepelt személyének képmását kérném vállalatom számára. Ön tudja azt legjobban, nagyrabecsült hazafi, mily jelentősége van.... Hires ember: Óh, ezer örömmel. De csekélységem tudatában szégyenkeznem kell, midőn ily kiváló helyen akar engem nagyság.... Ösztönke : Óh uram, ez ibolyaszerű szerénységről ismerek önre... (stb. stb. Megalkusznak. Ösztönkét a híres ember kikiséri a külső ajtóig, s ott egy másik nővel találkozik.) Második hölgy : Ah,mily szerencsés véletlen. Híres ember: Részemről a szerencse. Második hölgy : Én Bodorka vagyok a „nemzeti napfény“ című honleányi évkönyv szerkesztőnője. H. e.: Mily szerencse ! Parancsoljon velem. Bodorka: A hazai nemze papnői vállvetve együvé álltak, hogy*... H. e.: Arcképemet parancsolja ? A legszívesebben boldognak érzem magam (Ut supra, midőn a második hölgy távozott.) Jól laktam. Elég volt ebből ennyi. Menjünk a körbe. (A lépcsőn mosónéjával találkozik. A híres ember elsiet mellette.) Mosóné: Nagyságos uram. H. e.: Holnap elküldöm arcképemet. Aláz’ szolgája! Mosóné: Várjon, mi lelheti a nagyságos urat ? (Pistával rendbe hozza a fehérnemű átadását.) 2-dik jelenet. (Kávéház. Az olvasó asztal körül többen ülnek. A sarokból egy úr nagy figyelve nézi-hallgatja a vendégeket.) Isó vendég: Hol voltál tegnap, Béla pajtás? 2- dik vendég: Izsónál nézegettem egy pár érdekes mintát, aztán elmentem revideálni. A sarokbeli úr: (fülel) Ahá, hó ! Megvan. 1-só vendég: Ugyancsak megmondanivalóztak. 62 2-dik vendég: Baj is az. Egyet-mást változtatok rajta, s aztán, úgy hiszem, megjelenhet. . A sarokbeli: Szabad kérnem egy szóra? Én Pantheon Lázár vagyok. Ön hró, nemde ? Igen. Neve? Varázsligeti Csongor? Ah, áh! Alázatosan esedezem, nem adná ide arcképét ? Varázsligeti Csongor: Arcképemet? Mi végre ? Pantheon Lázár : Műlapunk részére. Varázsligeti: Sajnálom, már odaígértem a „Nefelejtsnek.“ Pantheon: Tehát megelőztek. (A 2-ik vendéghez fordulva.) Remélhetem az önét ? 2-ik vendég : De én nem vagyok szó. Pantheon Lázár: Annál nagyobb nevezetesség. Fururét fogunk csinálni képével. (Megalkusznak.) Király utcai levelek. Pest, 21-ik aprilia. Kedves barátom, Eceredj ember a mi népünktől akarta kikeresztelkedni magát, de udj ki volt nyomva a képén a zsidó billog, haid nevettek rajta és monták: „Furcsa! Hodj lesz a Salamon Krepe lesz edj keresztén, mikor bőgi belöli az izraelita ? Nem elhiszi neki senki, Imid kitérte magát.“ „Bolond beszed“, montak vissza, „hiszen jó tugya eni szalonát! Edi tolajdonsága megvan neki a keresztényhö.Atöbigyön magától.“ Tehát megvan nekönk is a madjar hicónok. Megvan neki a phö tolajdonság t. i. nem togya nimetöl. A madjar hicónok pedik nem lesz más, mint a mostani oberrabiner Pesten, akitől olvasok a Lloydba németől észtét a fölhívást: „Die Eröffnung und Aufnahme neuer Hörer in die hiesige Thalmud-Thora findet statt Montag den 19-ten April, sat.“ Vadj ércsek észtét másképen? Heid csakugyan akarja az oberrabiner ur e r öff n on i, (fölboncolni) a fiatal zsidó tanulókat? Akár hodyan egyeztesem észtét azal az ő nyilatkozatával, amit repraesentirozta a hatóságnak ezelöte 4 éves, hóid a mi valásonk értelmébe nem szabad boncolni a hulákat? Vadj csak épen eleven bocher-deákokat szabad neki felboncolni? Olan zavarba vadjok eben a részben, hóid tiszteletet kérem az oberrabiner tisztelendő urat: adja nekem felvilágosodást, a holtakat kell befogni a tudományba, vadj az eleveneket kell eltemetni ? Legjoban szeretnék azonban tekinteni észtét jeleül anak, haid a phötisztelendö oberrabiner ur qualificirozza magát egy igazi madjar hicónokra és kezdi aval, haid elfelejti a német szót. A töbi gyón magátol. No, adj is éljen. Tschokolom tégedet barátom Miska. A te Spitzig Iczig Bolond Miskaságok. A felsőháziak közül 102-en szavaztak az alsóház fölirata ellen. milyen nagyra megy ott azok száma, a kik bölcsebbnek hiszik magukat Deák Ferencnél. Panaszkodnak, hogy az új országházban, ennek nagyon öblös mivolta miatt nem lehet hallani a beszédeket. Hajsze, legtöbb esetben, épen ez a jó ! A felsőházban némely magyar főurak pantallonban, de egyúttal kardosan jelennek meg. Remélhetőleg épen ilyen összeillőn látni fogunk nem sokára sarkantyús csizmát és cylindert is , ez tán még szebb lesz.