Bolond Miska, 1867. (8. évfolyam, 1-52. szám)

1867-01-13 / 2. szám

2-dik szám. Pest, január 13-án 1867. VIII. évfolyam. HETI NAPTÁR. Hétfő, jan. 14. _ Hivatalosan megnyugtatnak bennünket, hogy az ^ asszonyok és lányok besorozásától egyelőre nem tarthatni^ Kedd, jan. 15. A délszlávok aprehendálják, hogy Napoleon csak ^ az öt nagy hatalmat akarja meghívni a párisi kiállításra, V1 s őket nem ! Szerda, jan. 16. A krétai fölkelés harminckettedikszer is legyőzetik -------a hivatalos lapok által. Megjelen minden vasárnap. — Előfizetési dij negyedévre kr., félévre 3 fr^, _ kiadó^Va^d«ban_(barátot-'tő^11. HETI NAPTÁR. Csütörtök, jan. 17. A „Presse“ a lehetendő magyarországi Landwerek számára puska helyett óvatosságból piszkafát ajánl. Péntek, jan. 18. Szent Dávid a holdban új thémákat keres, miután a mexikói császárságot elhegedülte. Szombat, jan. 19. A bajor hadsereg számára a hátul tölthető puskán kivül hátul hordható páncélt is fedeznek föl. évre 6 frt. — Az előfizetés minden reclamátió a Bolond Miska utasítandó. Előfizetési felhívás a „BOLOND MISKA“ 1867 -ik évi folyamára. Negyedévre (jan.—marc.) végéig. 1 frt. 50 kr. Félvérre (jan.—jan.) végéig . . 3 „ — „ Egész évre (jan.—dec.) végéig . 6 „ — „^Gyűjtök minden 10 után egy tisztelet példányt kapnak. Még egy új esztendüi köszöntő. — A Spirig Zoignak neki oda ájálva. — Isten hoszta téged Jonuáros manát! Ha nem is termetésedj marokni számát, — üdvözölöm téged álva, és nem ülve, Mivel első jársz be ebe esztendűbe. Mivel adj,gondolok , hogy ez elsű számon, Vezed te a tübit madzagra pórázon, Es vadj — mint edj káplár tizenketes cugba, Mit a keresztennél szolgáló is tugya. Üdvözlöm hát téged, borolom a fűdbe, Hodj fordolj magadon edj szeb esztendőbe, A régit elhagyad, s vidjáz, hód az ójba, Madjar bajusz magát, jaj ! le ne konyólja. Bor, bóza, békeség, tol, bűr szaporogjon. Halasi buckákra szegén legén fogyon, — Veszszen othon bálba, mérges borkos lába, Kolera is haljon bele kolerába. Ledjen fagy, — hogy a hú fogát csikorogjon, De a náron ne, kérem alázatoson — Ledjen országdiőlés olan finum fajta : Hodj a madjaroknak nedvennócast adja. Ledjen a ki magnát, és madjarta fajos, Feje tetejében ülj au tschak kalpagos, Es megfojtásozva az ü termetében S leljen az ü kedvű sorkontyó pengésben. Izraelitek küszt az a bogyogósdi, Köcsögös kolap is má ne ledjen módi — A tótnak uj bocskort, uj szűrkankó ruhát, Kecskeméti népnek kívánom uj subát. Kunsági, jósági ereszsze szakálot, — Ha túzok női benő, én ászt is nem bánok— Szegedi ólomos pitykékre ászt kérek : Változza erőstté a bojószos népnek. Debrecíni pógár pirosogya szépen, Kálomista diák a jó istent féljen, Tschizmodio legén magát megalázón, (Politikba értek, istálom aláson.) A szerkesztő urak, mik írják újságot, „Hirnöktü“ semitese ne tanolják mámost, De jól kiírjanak a várandós népnek: Mikó restórálnak asztat a megyéket? Politikás szellő magát adj föl rá 'on — Ne merjen szagolni finánc mit pipázom, — Ne merjen a zsondár lecsukni a számat, Mikó vivátozok a madjar hazámat. És aki vásáros, nyerjen ■ • is az is — Fogjanak el bangót, mi körösi hamis, Fogjanak el passzost a mit megtsinálta, Bánátosi bicskás bácskai pojtása. S mitől, isten ménesé — a mitől adj fázom ! — Menecske az órát meg ne sodrofázon, — Szerelmes mátkások védjék jót egymástul, Bajokba ne igyák masina-lufiral. Keresztin jerekkel zsidó jerek jácon, De az enek száját meg ne szolonázon —Macesz nyújtó aszón tarosa rendet vátig — Ne kapjon tenyérét mikó sodrofázik. A ki házasogya, megtiszteljék ütet, Szegye tiszta bózát a ki babot ütet. Es ledjen vigaság, előre és hátra, Köhögöd tréfa sok a Bolond Miskába. Jonuáros mónát, jonuáros mónát! Ha nem is termettél egy marokni szómát — Üdvözölöm téged szép hegedőszót ! — Fed be töd remengyünk melegtartó hóval. I/nsir II/óze*, madjar izraelita poét. Azok ígrin „Cultur szomszédaink.“ Bizonyosak szép dolog az, nagy nemzetnek lenni! Ezek a nagy nemzetek fiai eljönnek hozzánk, s ha nyelvüket nem beszéljük, ha fennhéjázásaikat, gorombáskodásaikat alázatosan el nem tűrjük. Írnak rólunk vadabbnál vadabb dolgokat. Börne mondta , hogy a zsidóság nem religió, hanem a szerencsétlenség. Nem sok hija és mi is elmondhatnék, hogy a magyarság nem annyira nemzetiség, mint a boldogtalanság. Valami udvaroskéji (hausknecht) fölgazdagodott bécsi német, vagy valamely párizsi borbély, aki otthon a borotvát is ügyetlenül forgatván, nem tudott megélni, hozzánk vetődik, és itt nagyra látván külföldiségével, ha előtte mindenki térdet fejet nem hajt, elnevez bennünket nyerseknek (Johe Ungar) vagy vadaknak, (Sauvage) mint nem rég a Journal des Debats levelezője, aki azóta békésen folytatja közöttünk a rágalmazás szép mesterségét. Alig két hete ez utóbbivalószínűleg ugyanaz, aki azelőtt az Illustrationban Deák Ferenc tisztelt hazánkfiával táncoltatott csárdást, körülményesen leírta, mint ment a napokban ugyanezen nagy hazánkfia Bécsbe, s miként bizta meg a magyarok királyát Budára, oly naiv nyelven, ahogyan már a madagascari udvarnál sem beszélnek. Erre következőleg leírta a balpárt egy a napokban tartott értekezletét. Ebben előadván a pártfő érzékeny szónoklatát, e közben föláll, úgymond, az egyik vezérszónok és elkiáltja: „én magyar vagyok!“ — mire az egész gyülekezet szintén felállva, egyhangúlag dörge az esküt mellére ütve : én magyar vagyok ! Ez volt szerinte az értekezlet egyhangú határozata! És a „Journal des Debats“ egész komolysággal közli híven e badarságokat, aminőket China vagy Japán rovatában hasztalan keresnénk. De azért csalódnék, aki azt hinné, hogy ez a leglárasztóbb, amit a nagy nemzeteknek nálunk szívesen látott és bámult touristái rólunk összehadarnak. A francia nemzet az udvariasság hírében áll, ép úgy, mint a német a gorombaságéban. Egy nem rég Párisból érkezett barátomnak ugyan sok panasza volt a franciák udvariasságának különös volta iránt. Egyebek közt elmondta, hogy a színházban egyik a másik hátán átugrik, s ha e közben csizmája sarka nem a leggyöngédebb érintkezésbe jön az átugrottnak orrával,azt mondja: „pardonnez monsieur“; ha az utcán siettében oldalba löki az előtte menőt , s elkerülvén őt, azt mondja : pardonnez monsieur; és ezt nevezik francia udvariasságnak. No de azért a franciát a kerek világ udvariasnak nevezi, és legfölebb azt állítják némelyek, hogy ha ugyanis franciánál van még udvariasabb nép, de a németnél gorombább csakugyan nincsen legalább a polgárosult világban.