Bolond Miska, 1867. (8. évfolyam, 1-52. szám)

1867-06-30 / 26. szám

26-dik szám. Fest, junius 30-án 1867. VIII. évfolyam HETI NAPTÁR. HETI NAPTÁR Csütörtök, julius 1. 1 1 . A státusadósságok folyvást alszanak és nőnek, mint a gyermek, ki szintén akkor nő, ha alszik. Péntek, julius 5. Gróf „Meghagyatik“ be akar állni városi drabantnak, hogy a publikummal a koronázási időn kívül is gorombáskodhassék. Szombat, julius 6. Valaki Smaich és Voncináról színdarabot ír ily cím alatt: „Par nobile fratrum.“ Hétfő, julius 1. Fiuméban még mindig várják azokat a rózsákat, melyeket a türelem szokott teremni. Kedd, julius 2. A gyúráspuskák mellett valaki lejális, szabad polgárok számára olyan fegyverek föltalálásán fáradozik, melyek csak egy évben egyszer, űrnapján sülnek el. Szerda, július 3. Napóleon, Miksa császár helyett most Bismarkot szeretné kiküldeni mexikói fejedelemnek. Megjelen minden vasárnap. — Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt., egész évre 6 frt. — Az előfizetés és minden reclamátió a Bolond Miska kiadó-hivatalába (barátok tere 7. sz.) utasítandó. Előfizetési felhívás „BOLOND MISKA“ 1867-ik évi folyamára. Negyed évre (jul.—sept) végéig . 1 frt. 10 kr. Fél évre (jul.—dec.) végéig . . 3 „ — BQT* Gyűjtök minden 10 után egy tiszteletpéldányt kapnak. „Insicht.“ *) Az est palástja sötét, fekete . Nincs más nesz, csak a szél lélekzete. De ez is — mintha üldöznék nyomon — Sebten szalad át a gyászcsarnokon. Mi az, mi átszűrödik itt e zár Nyílása közt — a halavány sugár ? Valaki ismét leskelődni jött, Hogy szemlét tartson fájdalmunk fölött. — Barátom! itt ön sikert nem arat, Mert eltemetve van a gondolat, A szabadság e fényes madara — S a szív hangosan nem dobog soha. De mégis : itt e sóhajtás szele S itt egy pár kénycsepp — beszéljen vele ! Vagy ... ne beszéljen! hogy ha én sirok úgy is tudhatja, mire gondolok — Csak menjen vissza s bátran vallja rám, Hogy ölülésig szeretem hazám ! Segítsünk a címzéseken. 1848 óta sokat, igen sokat haladtunk, nemcsak az alkotmányos, hanem a társadalmi téren is! Akkor háromszinű zászlókat tűztünk, s mindegyik szinre egy-egy jelmondatot írtunk föl, ilyenformán: „Szabadság — Egyenlőség ! — Testvériség!“ 1867-ben, a felséges király koronázására a felséges nép képviselőinek elnökét nem hívták meg. 1848-ban az országgyűlés kimondotta a zsidóknak teljes egyenjogúsítását, csak törvénybe nem igtathatta, mert a zsidókkal együtt kellett harcolnunk a törvényekért s hogy azokat tovább fejthessük. 1867-ben a zsidók még mindig nem új Mutatvány „Szelestey László“ sóinknak. Szerk. egyenjogúak velünk, mert — mert------ mert — — — országgyűlésünk fontosabb dolgokkal van elfoglalva: a koronázási cerimoniáknak illendő módon jegyzőkönyvbe iktatásával, meg talán versenyeznie kell a Deutsch testvérek koronázási albumával. 1948-ban arra a gondolatra jöttünk, hogy nem ruha, hivatal, avagy equipázs teszi az embert emberré, hanem az, ha megbecsüli magát; ezért az ép oly nevetséges mint undorító címzésekről önkényt lemondtunk, s mindenkit csak egyszerűen uraztunk, még a minisztereket, még a Kossuthot is. Pedig akkor ugyancsak tisztelték Kossuthot! 1867-ben a civilizáció terén e tekintetben is haladást tettünk, s 10 tig első alkotmányos élvezetül azt nyertük, hogy minisztereinket nagyméltóságu avagy echellenttás uraknak kell neveznünk. E mellett a felső tábla törvényhozóit hivatalosan nagyméltóságu főrendeknek s a felséges nép képviselőit t. háznak nevezzük. Uraim ! a művelődés világitó fáklyáját előlhordozó uraim! e téren való haladásunkban nincsen következés, mert miután minden esküdt és jegyző, ha csak akkora is, mint a kisujjam, —eo ipso tekintetes, valamely miniszter nem lehet csupán csak nagyméltóságu ur, kivált ha e cím születése, vagy titkos tanácsosi mivoltánál fogva úgy is dukál neki. Segítenünk kell tehát a címzéseken, mert másként boldogtalan lesz a haza s uj alkotmányos nerünk nem vezethet közmegelégedésre! Ennélfogva azon alázatos indítványnyal volnék bátor előlépni, hogy vegyük elő a hivatalos állásokat sorra, az alsóktól fölfelé, s adjuk meg melléjük a címzéseket fokozatosan, alulról fölfelé. Például ilyenformán : 1. Az esküdt — megyei vagy városi aljegyző — tekintetes úr. 2. A szolgabiró — nagyságos úr. 3. A főbíró — nagysággal tekintetes úr. 4. A másod alispán — méltóságos úr. 5. Az első alispán — nagyméltóságu úr. 6. A főispán — kegyelmes úr. 7. A státustitkár — boldogságos úr. 8. A miniszter - isteni kegyosztó úr. A mi a közbeeső különböző rangfokozatokat illeti, — minthogy nyelvünk nem látszik a titulárokra elég gazdagnak lenni, — azt hisszük, legcélszerűbb volna a hozzájuk legközelebb eső címet fokozni, például így: 1. Szabad királyi városi tanácsos — tekintetesb) úr. 2. Fővárosi tanácsos — legtekintetesb úr. 3. Miniszteri tanácsos — mindenkinél tekintetesebb úr. Művelődésünk , finomodásunk, szóval haladásunk érdekében itt egy füst alatt arra nézve is bátorkodom indítványnyal előállani, hogy milyen bókolással írjuk alá nevünket különböző alkalmakkor. E szerint igen célszerű volna. Ha olyen alkalmakkor, akkor midőn magunkkal egyrangú személyhez írunk és attól semmit sem kérünk, csak ez tennék nevünk aláírása elé: „alázatos szolgája.“ Ha velünk egyrangú személyhez írunk, de attól várunk valamit, ez esetben az emberi méltóság megkívánja, hogy levelünket igy zárjuk be : „örökre lekötelezett szolgája.“ Ha nálunknál nagyobb rangúhoz írunk s kérünk tőle valamit, a következetesség igényli körülbelől igy zárni be sorainkat: „nagyságod előtt hasra borioló szolgája stb.“ Még egy ranggal fölebbvalónak : „méltóságod térdeit átkulcsoló szolgája.11 Ezután jön a: „nagyméltóságod alázatos jobbágya S ha ugyanettől várunk is valamit, akkor nagyméltóságod örökre lekötött rabszolgája.“ Ha pedig pláne hivatalért akarunk folyamodni, akkor igy: „isteni kegyosztó uram lába porait csókoló, kegyes rúgását esedező legalázatosabb s leghívebb kutyája.“ Nos, kedves magyarom, hogy tetszenek indítványaim ? „Bab álmai“ című most megjelent verseiből, melyeket közelebbi fogsága alatt irt. Szép, érzésteljes, gyakran mély humorú költemények. Ajánljuk olva Ki a boldogtalan? Boldogtalan a jobboldali követ, aki az omnibuszról (mutatva, hogy per tu van Andrássyval) rákiált az arra lovagló miniszterelnökre, hogy : szervusz Gyula ! — Gyula pedig nem veszi észre. Boldogtalan a baloldali képviselő, aki azon szent szándékkal lett követté, hogy hivatalt vállal a minisztériumban s a dolgok folyama folytán azon oldalra sodortatott, ahol a hivatal teljességgel nem terem. Boldogtalan a banderialista, aki csakugyan elhitte azon kósza hirt, hogy őket kiviszik Párisba, bámulni fogják a boulevárdokon, s most otthon Balhás-Kutyafenyéren marad. Boldogtalan azon „élelmes“ ember, a ki spekulációra 100 darab koronázási tribün-jegyet vett s ebből csak egyet adhatott elő magának. Boldogtalan gróf Szapáry Antal, mert most már senkinek se kiabálhatja többé Árpád szép nyelvén azt hogy: Forwarts : Boldogtalan végre Pest városa, hogy az utcák öntözésére némi csekély összeget is fizet, midőn most az utcákat a kegyes ég mindennap ingyen is megöntözi.