Bolond Miska, 1868 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1868-01-05 / 1. szám
A bécsi minisztérium születése. Orvosok azt tartják: nincs könnyebb a szülésnél, ha könnyű, nincs nehezebb, ha nehéz. No, Ausztria asszonyság jó barátai joggal mehetnek gratulálni a betegágyhoz, mert a zsidók dédanyja , a kilencven éves Sarah a szezony ideje óta éles dáma lebabázása soha ily szörnyű kínlódással, ily rettentő vajúdással nem járt. De nem is csoda! Kilenc kinőtt gyereket egyszerre a világra teremteni, az még akkor is nehéz lenne, ha mindmegannyian Minervaként sisakostul, tárcástul a homlokból ugrottak volna ki. Aztán, ha még olyanok volnának a magzatok, a minek szüléséhez az öreg nénike évtizedek óta hozzászokott! A szörnyezimerü urhölgy, kinek kétfejű madara már az özön viz előtt az Arrarat hegyén guggolt, kinek nemesi törzsfája tőszomszédja volt ama olajplántának, melyről Noé galambja a békelevelet szakitá, eddigelé csak is oly gyermekeknek adott éket, kiknek tyúkszemeiben is kék vér folyt, kik a vadászat, ballet s lóverseny szent háromsága nélkül földi paradicsomot nem is képzelhettek, kiknek strimpfbandlijére is rá volt hímezve a hét-kilenc ágú korona, — s most — horribile dictu! degenerált, elfajult, megromlott, elkorcsult; szülöttei csupa piszkos, piros vérü democraták, fésületlen plebejusok, pápaszemes doctorok, haemorrhoidárikus tanárok, s az az egy-két gróf, ki véletlenül közéjök került, úgy illik ebbe a revolucionáris kompániába, mint a huszár szitkolózása az öspörös miatyánkjába. A dolgok ilyetén állásánál azt hinné az ember fia, hogy az új miniszterek nem annyira az anyaméh életereje, mint önnönmaguk rugdalózása következtében vergődtek napvilágra, pedig dehogy, dehogy úgy kellett őket öszszefogdosni, mint a szétszaladt kénesőgolyókat s a miniszter szó hallatára mindegyikük eliszonyodott, mint a veszett ebtől megharapott beteg egy pohár viz láttára. Ilyen az a jakobinus sipkáju csőcselék demokrácia. Tányéron hozzák eléje a miniszteri puha lauteutilet, s ő, ahelyett, hogy vakon, hálatelt alázatossággal belevetné magát, még fészkelődik, hánykolódik rokkant faszékén, s előbb el nem foglalja a kényelmes ülést, mig csak ki nem köti magának: ilyen meg ilyen legyen a támlája, ilyen a lába, ilyen a bélése, ilyen a díszítése. Nőtelen emberbe a szegény Beust-Hiob bele sem mert kapaszkodni. Kiki azt felelte volna neki: uram, evvel meg evvel a leányzóval komoly viszonyom van, s ha osztrák miniszterré leszek, szeretőm szülei azonnal megszüntetnek velem minden összeköttetést, sokkal előrelátóbbak, mintsem leányukat ily bizonytalan existenciának kitennék. Herbstnek például a pénzes (?) ládát tolták oda, de visszarúgta, kell a fenének! „Ti azt akarjátok, mondja a professor, hogy egy nagy határ semmiből a generálisoknak arany gallért stikköljek, kaszárnyákat építsek, panganétokat köszörüljek, a puskákra gyűfüket dugjak, a hivatalnokok éhes száját betömjem, s e mellett a tengernyi coupont fizessem, s az adósoknak is szemek közé nézzek; keressetek magatoknak más bolondot, én Lónyai úrral azt tartom, hogy egy egészséges kis bankróla nem szép ugyan, de hasznos.“ Mondja, és noha kéz tartja frakkfeszlijét, éjnek éjjelén megszökik Prágába, a feleségénél vakációzni. Persze, hogy itt aztán volt hatalmas Kukliné-prédikáció , alkalmasint válásperrel fenyegették, ha azonnal kedves hitvesét irigyelt miniszternévé nem teszi. Mit tehetett a férj ? a nők mindig győznek, igazat adott neki, s elfogadta az igazságügy tárcáját, míg a soha keztyűt nem húzott, soha lakkcipőt nem látott, soha tükörbe nem nézett Brestlnek a savanyú zérushalmazba kellett harapnia. Nix zuhandlé ! a kereskedelmi fauteuillebe annyit keresgéltek, annyi kosarat kaptak, hogy egy pillanat század részéig még egy zsidóra, mondd, zsidóra is gondoltak. Én uram,én istenem, egy nemtelen Winterstein Simon egy nemes Auersberg Karlos herceggel combinációban ! Az ember elborzad, ha csak reá gondolna, de az eszme sokkal rémítőbb, sokkal halva szülöttebb volt, mintsem csak egy percig megélhetett volna, elejtették, és Metternich kétségbeesett szelleme megint újra fellélekzett. Akár inde, akár unde, végre valahára túladtak a portfeuilleken, meg portemonaieken. Caveant consules, nehogy — megint a k. k. privelegirt nagyurak kapaszkodjanak az Ugor-kajára ! Y. de V. 3 * A napokban Jókai „Manlius Minister“ét adták. — Mit adnak ma? kérdem egy barátomtól. — Sanlius Ministert — felelé. — Mi az ördögöt ? — Jaj barátom, elcsúszott a nyelvem, de a lapok úgy tele vannak telegrammokkal a bécsi új miniszterekről, hogy nem csoda, ha utoljára a Sinistert is miniszternek mondja az ember, Ugocsába is megment az emancipatió hite. És vala akkor épen megyegyülés és inditványozó valaki, hogy hát vegyenek a megyei bizottmányba egy pár izraelitát is — de mondanak erre még többen, hogy nem kell és így jön, hogy: Ugocha non emancipat. Egyik legújabb élclapunk a Bolond Miskát lágymelegnek nevezi. Persze azon lap előtt csak az a humor, ha valakit „felpofoztat vagy ha az országgyűlés többségét „szamárénak rajzoltatja le. Ilyen felfogás mellett a legnagyobb hizelgésnek vesszük, hogy azon lap által lágy melegnek tartatunk — pedig mi nem szorultunk reclameokra. * Egyik ministeriális lap felsóhajt, hogy a nép olyan ostoba, miszerint neki valami kézzel fogható engedmény kell, az alkotmányos formákat pedig nem becsüli. Ugyan mit szólna a kolléga, ha egyszer éhes lenne, aztán hoznák a kuglufot a bádog formában, aztán a kuglufot belőle kivennék, megennék, neki pedig odadnák azt a bádog alkotmányos formát. „Amrit óhajtottunk, mindent megkaptunk !“ A paritás alapján már ki van nevezve a birodalmi ministerkinc is. Az igaz, hogy megint csak mézesmadzag volt annak várása, miként majd birodalmi pénzügyministerré Sennyeyt, külügyérré pedig az effélékben nagyon jártas gr. Károlyi Alajost nevezik, hogy a németszász Beuszt kancellár és a német-osztrák Becke ellensúlyoztassék . — no de ha ezen újévi meglepetés még a Deák-pártot is megdöbbentette, más részről azon fényes elégtételben részesültünk, midőn a magyar vallás- és közoktatási minisztérium számvevőségeihez következő tőről metszett magyar emberek neveztettek ki: Oefner Ferenc , Oefner Antal , s Oefner József — Örs nemzetségéből. Schifner, Mannnert, Bohn, Gepper 11 es — Tuhutum nemzetségéből. Weinek, Vilfich, Szácsek, Kieski és Poderszki — Tass nemzetségéből. Kess, Reide, Schierl, Schlehuber, Kleinodl, Menner s Ritter — Botond nemzetségéből. Lüske, Dollauer, Schedel, Schmidt, Poder, Kasz s Triff — Kund nemzetségéből. Meiher, Perleberg, Hladisch és Poist — Kadisa nemzetségéből. A többi ős magyar nemzetség unokái egyéb hivatalainkban vannak alkalmazva. Koburg herceg azt az engedményt kérte ki magának, hogy jövőre a Soháry nevet letehesse. Persze az magától értetődik, hogy azért a Koháry-jószágokról nem fog letenni. Szép dolog az, benn lebzselni valami jó örökségben, az öröklött nevet pedig szégyenleni. Valójában fenséges felfogás! Aradról feliratot intéznek a minisztériumhoz, hogy adjon már magyar hadsereget, addig is pedig a magyar sorezredeket esküdtesse meg a magyar alkotmányra, s a többi. Ide fönn pedig azt felelik erre : hát komolyan beszél az úr ? Arról tanácskoznak, hogy a hadsereg jelenlegi ruhareformja alkalmával a magyar bakák minő csákót kapjanak; szó van a swarzgelb zászlók magyar pántlikával való beszegetéséről is, valamint arról, hogy a magyar ezredek számára három r-rel kiáltsák, hogy : marrzs !. . De már csakugyan „meglesz minden, amit kívántunk.“ Az országgyűlési „idény“ tehát befejeztetett. Az utolsó ülések egyikén Zsedényi tett egy remekindítványt, mely a szakadozó pártokat egyesítette s a jobb, bal és szélső bal között előidéző a legcsodálatosabb egységet. Azt indítványozta, hogy a képviselői díjak az elnapolási idő alatt is fizettessenek — és jön minden oldalról egyhangú helyeslés s minden vita nélkül kimondott határozat, csak a szívek érzék, némán és szótlanul, hogy: az erő az egységben van! A „Hon“ mellett lesz egy „Haza“ című lap is, melyet szintén a baloldal ad ki; aztán már van egy képes lapunk, mely szintén ilyen formán: „Hazánk“ címet visel. Tehát: Hon Haza, Hazánk. A publikum, nem tudjuk hogyan okosodik ki ezen szentháromságból. A dolegatyusok bécsi tanácskozási termének berendezése 1800 ftba kerül. A kezdet tehát nem drága, de mibe fog kerülni a folytatás s minő árba jön majd különösen a vége ? Párbeszéd magasabb körben. 1- ső államférfi.Én azt hiszem, hogy a birodalom népei közt legderekabbak a felsőausztriaiak. 2- ik államférfi. Mit gondol exolád, hát a magyarok, lengyelek, a dalmaták ? 1- ső államférfi. Én nem a külső derekasságot értem. 2- ik államférfi. Tehát a lelki műveltséget ... tán akkor is.... f 1-ső államférfi (közbeszólva.) Én az embereket adóképességük szerint szoktam becsülni. Folytatás a melléklapon.