Bolond Miska, 1869 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1869-08-01 / 31. szám
Az apácza-skandalum. Hogy egy skandalum történt Valóban ideje.... Van az újságíróknak Egy külön Istene !.. Szétment az országgyűlés , Fürdőbe az urak, Elmúltak a khmn-erdők /És görbe vasutak. Mi az, mi ilyenkor hát Hasábot tele tölt ? Vártunk legalább egy új Jó Ebergényi-pört... Vagy más eféle skandált Mit publicum szeret, Ha mást nem, megy Macsvánszkit, Ki rabol eleget... De ezt is elfogják már, Nincs rablás, sem kaland... Szegény újságíró most Mind mind éhen kaland. Kőnitz Max is bevallásol a sok ezeres, Bármerre is tekintünk, Nincs semmi érdekes. Azonban ime bent A nagy szerencse: bumm! Krakkóban megtörténik Apácza-skandalum. A lapok felfalódó Részekkel mind tele ... Van az újságíróknak Egy külön istene! Epistolae delegationales vindobonenses. (Numerus tertiulus.) A néma Sais képét még mindig sürü fátyol födi; ajkairól egy árva kukkot sem lebbentett el; gégéjéből sem andante, sem fortissimo, sem triller, sem gixer nem szállott a közös ég felé; a meghitt légyottok még mindig négy fal közt, befüggönyözött ablak mellett mennek végbe; folytonosan négy szemközt szidják és puszizzák, ölelgetik és karmolják egymást; nyilvános előadásra a t. ez. publikumot még nem hívták meg a mélyen tisztelt dolegatyás urak. De azért tudjuk, hogy nagy dologban járnak ő kelméik. A magas testület a cs. k. haza jóvoltáért hősiesen feláldozta magát és — bár mint einig, einzig és einheitlich jött fel — itt elszántan négyfelé vágta magát, eleven testét négy részre socrozta. Az egyik rész a kun excellencziával koketthoz. Hamisan mosolyog felé, és az öreg úr annyira el van ragadtatva, hogy önmegfeledéssel kibeszél mindent; megnevezi ezelőtti liaiston-jait, jelen kedveseit, fellegvárait. Hogy hány százezer katonára van okvetlen szüksége, hány millióval többre rúg ezentúl a gázsi, hány szál Wörndli nem sült el és hány szál Wanzli mondott csütörtököt, hány lat lőport, hány tucat golyóbist kéne még készíteni, hány erőd kiépítése s emelése elodázhatlan kénytelenség, — abból a jó, excellencziás bácsi nem csinál semmi „Amtsgeheimnis“-ot, oly csintalanul szedi ajkairól e fekezie a szavakat, annyira belefészkelte magát szivébe az a kis hamis Wahrman Mór, ki — a hős Makkabäusok ivadékához illőleg — a hadügyi osztály egyik rettegett tagja. A második rész a számtan reguláit tanulmányozza, és most már a második elemnél van; tudja, hogy ha 1848-at kivonunk 1869-ből, marad a közös penzió. Mégis jó szivű, lovagias emberek ezek a dolegatyusok ! Két marokra fogják az aprópénzt, és a nyugalmazott honmentőknek oly szaporán arczukba dobják, hogy csak a kemény bőrük menti meg őket a plezurától. Hja, már a közmondás is azt tartja, hogy a magyar ember ingét is odaadja, de én csak azon töröm árva fejemet, mivel kedveskedik majd, ha inge sem lesz többé. A harmadik rész Landparthieket csinál — a tengeren. Remegve lesem minden mozdulatát, mert ha bele találna potyanni az operencziába, nincs Zichy Tóni, ki segítse szegényt. Az egyik szelet csinál, a másik a vitorlát fújja, ki pánczélyfregattát kovácsol ki meg tüdőszakadtan vizet tipor. Péter tengeri betegségben kínlódik, míg Pál azon tűnődik, mikor érünk partra. A negyedik rész — kalapot le, uraim! — fitymálva nézi a benső ügyeket, és merész képzelettel kifelé szárnyal. Puska és tenger, penzió és kikötő, bugyelláris és kartács, az neki mind suvix, ő a „haute politique“ paripáján nyargal, és úgy megizzasztja a szegény Bajsztot, hogy majd megfullad saját verejtékében. Mint az operabarát a nyomtatott szöveggel kezében a hőstenor minden tremolóját, úgy kontrollírozza a vörös könyvvel ujjai közt a külügyér minden tettét . Igaz, hogy Napóleon a beafsteket jobb szereti Jules Favre beszédeinél; igaz ő, hogy Vilmos király elrontotta gyomrát a frankfurti virstlivel; hogy Victoria királynő a „Bazár“ rendes előfizetőjéé; hogy Vittorio Emanuele nem csak Rómába, hanem más szép asszonyságokba is szerelmesé; hogy a spanyolok legközelebb csődöt nyitnak a királyi állomás elnyerésére; hogy Grant elnök valódi Havannáht szívesebben szív a kurta szivarnál; hogy az Egyptomi Khedive jó lábon áll e Schneider kisasszonynyal; — ezt, és még számtalan efele, világdöntő, külföldi eseményeket neki okvetlenül meg kell tudni, és Bájszt ő excellencziája szokott nyájasságával egyre adja a felvilágosításokat, alig győzi a sok beszédet, így vannak jelenleg kedves delegatyusaink. 122 Pörög Imre nevelészeti programmja. Isten az embert két lábbal, hanem ész nélkül teremtette, az észt én adom nekik. Mennél butább a fiú, annál inkább örülök neki, mert annál okossabbá képezhetem. Mondjátok meg, mivé akarjátok gyermekeiteket tenni s én azzá teszem, tetszés szerint lesz belőlük Julius Czézár, Washington, Socrates, Humboldt, vagy Ivánka Zsigmond. Beteg gyerekeket nem ismerek. Nem a test beteg, hanem az ész ; nem a gyermeket, hanem az észt leli a hideg; beadok neki egy kis grammatikachinint s megvan. Nálam a nyelveket nem könyvből, nem is ébren, hanem alva tanulják; a magyar fiú este lefekszik s reggel, mikor fölébred, angolul kér kenyeret : dáj meni leba ! Tudom, hogy állításaim fölött gúnyolódni fognak, de én ezt csak nevetem. Ám gúnyolódjanak az életlapok, minő a „Pesti Napló“, majd a komolyabb hirlapirodalom — minő a „Bolond Miska“, méltányolni fog. -uk«exo?e' Lelkesítő tárgyak. A kultuszminisztérium — elismerésre méltólag — több lelkesitő történeti képre festészi pályázatot nyitott. A kijelölt tárgyak azonban mind régiek s azért bátrak vagyunk néhány újabb történeti tárgyat is proponálni. Ilyen jelenetek lennének: 1. 1 Midőn G őze János 1867-ben fölemelt öklökkel megjövendölte az országgyűlésen, hogy a muszkák 1868 tavaszán újra itt lesznek. (A jövendölés nem teljesedett ugyan , de az nem tesz semmit.) 2. A majoritás a közös penziót halvány arczokkal és lesütött szemekkel megszavazza. A háttérben mosolygó beamtarek, s a többi. 3. Kovács Laczi háznagy az országháza lehető leszakadását hozza kilátásba. Plafondra néző képviselők s a jegyzői kar testamentumokat csinálva. 4. Vukovits Sebő képviselőtől megvonja a ház a szólási jogot. Az égen villámlás, a légben borzasztó zivatar. 5. Másnap ugyanazon képviselőnek megadják a beszélési jogot. Nyájas holdvilág s nápolyi enyhe levegő. G. Szapáry gróf, a kormánypárt országos központi választmányának tagjaival tanácskozva, hogy a kerületekben kinek a jelöltségét támogassák, Toldy Pista, Pál király, Pompéry, Háziúr György és többek alakjaival. Háttérben programmok és Andrássy fillérek. 7. A kövesdi választási ütközet, demolírozott házakkal és bevert fejekkel. 8. Tisza Kálmán indítványozza, hogy a képviselők a szünidők alatt ne kapjanak diurnumot. Savanyu arczok, elfojtott sóhajok, s a többi. 9. Lónán Menyhért históriai piros táskájából több törvényjavaslatot s egy rakás bonbont vesz ki. Képviselők, amint kapkodják, t. i. nem a törvényjavaslatot, hanem a bonbont. 10. A gyorsírói kar szétszórt hajakkal és megőrülve, amint Szirmay beszédét akarják összeállítani. 11. Rimanoceros Kassáról két sonkát kap s azt választói tiszteletére egy ülő helyében megeszi. Csendéleti kép. 12. Ludassy GanzMór elbúcsúzik gr. Andrássytól s hegedükiséret mellett énekli: Nem jöttem volna én ide, Csalogattak engem ide. —-orGrosa— яг Lakváltoztatás, '•a Ezennel jelentem, hogy eddigi lakásomat a krakkói apáczaklastromba teszem át. A nagyváradi hóhér.