Bolond Miska, 1869 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1869-01-10 / 2. szám
Kifordított népdalok. I. Írok, Írok, addig írok, Még csak subvencziót bírok, Subvencziót ha nem kapok, Nem is szerkesztek úgy lapot. Pártot látok alakulni, Egyet kellene fordulni.. Hátha ottan győznek — vagy mi . .. Subvenziót ott kell kapni. II. Nem leszek én többé követ, Bármit csinál a kerület . . . Leteszem a követséget Két jó hivatalom végett. III. Három levele vagyon az epernek .. Három hivatala van egy legénynek, Leszakítom az epernek levelét, Elhagyom a hivatalom egyikét. IV. Végig jártam kerületem határát, Elvesztettem, elvesztettem választóim bizalmát. .. Választóim bizodalmát nem bánom, De a napi, de a napi dijaimat sajnálom. A syrai szüzek háboru-sürgető követsége Georgios görög királynál (Audientia terem. Georgios király trónuskáján ül, kezét pléhkardja markolatára támasztva. Agyában nagy gondolatokat, szájában egy darab árpaczukort hánytorgat jobbra-balra. A syrai szüzeket az ajtónálló épen az imént bocsátotta be.) Olympia k. a. (igéző mosolylyal kilépve társnői sorából.) Hatalmas király és ifjúságod teljes bájaiban viruló érdekes fiatal ember! Georgius (fülig elpirul és zavarodva hebeg.) Na... na... nagysád va ... va ... val... valód ... ban ... Komondoros ministerháta mögé lép és fülébe súg.) Csak merészen, Fölség! Ne féljen, nem eszik meg ezen ártatlan fiatal leányok. Menjen szépen oda és csipdesse meg a neputatio vezérének állát,... aki gödröcskés lelke van az angyalomnak ! Georgios (engedelmeskedik.) Nagysád, bocsánatot kérek, hogy államminiszerem engedelméből s igy hihetőleg magasabb politikai tekintetekből, melyeket én még nem értek, kecses állacskáját ezennel királyilag megcsipdesem. Olympia (lelkesülten.) Állunkat, mindenünket a királyért s a hazáért! (A többi küldöttségi hölgyek utána rivallják.) Georgios: Hölgyeim, önök valóban a legbájosabb szüzek, melyeket Görögország duzzadó kebele táplál! (A hölgyek illedelmesen elpirulnak e merész metaphora miatt s szemeiket nem annyira Görögország, mint saját kebeleikre sütik.) Olympia (mint elnök legelőször jut ismét szóhoz.) Menjen, Fölség, maga igazán nagyon csintalan. Georgios. Engedelmeskedem és megyek. (Ismét leül a hellén birodalom trónusára.) Ugyan, tessék helyet foglalni hölgyeim ! (A hölgyek körülnéznek,de miután az audentiateremben nincs szék a trónuson kívül, ezen pedig a király ül, Olympia csak úgy engedelmeskedik, hogy a királynak bátran neki megy és ölébe ül.) fi Komondoros (elszörnyüködve.) Jézusom, ez aztán furcsa egy audientia! Georgius. Ah, miért nincs oly széles ölem, hogy az egész szűzi küldöttséget egyszerre beleültethetném! Üljenek le ide lábaimhoz, hölgyeim, majd ha nagyobb leszek, akkor talán többen is elférnek ölemben. A küldöttség. Leányaink boldogok lesznek, ha e királyi kegyben fognak részesülhetni. Georgius. Leányaik ?.. Mit hallok ? .. Komondoros, mondd meg csak hamar, lehetnek e egy szűzi küldöttségnek leányai ? Amennyire én eddig a magam emberségéből összecalkuláltam és kiexplicáltam magamnak a dolgot, ez nem igen lehetséges. Komondoros. Fölség, ez igen nehéz kérdés. Ez tulajdonképen csakugyan nem lehetséges, de ha jól megnézzük a dolgot, hát, mit is mondjak erre?., legjobb lesz tán, ha Fölséged a küldöttséget magát kérdezi meg. Georgius: Jól van, formulázzuk tehát a kérdést szabatosan. Mondják meg, bájos hölgyeim .. A küldöttségborzasztóan elpirul, úgy hogy a királynak megesik a szive rajtuk és nem is mondja ki a kérdést.) Olympia, Uram király és szeretetreméltó pajkosságú fiatal ember.......jaj kérem .... ne csiklandjon....... nagyon érzékeny vagyok....... a küldöttség nevében bátor leszek e kérdésre válaszolni. — Ezen dolog a rendes életben rendesen lehetetlen ugyan, de az olyan geniális ifjú mint fölséged....... jaj jaj, de csintalan maga.. . azt mondom hát hogy ... (fülébe súg) a király előtt nincs lehetetlenség. Georgius. Engedelmével, Nagysád. (megcsókolja.) Komondoros. Fölség, a királyi pecsétnek szép ajkakra való ilyetén fölnyomintása a régi usus szerint csak országosan, a királyi pecsétőr által történhetik meg. Georgius. Hogyan ? Te merészkedel ? Na várj csak!! (Ministerkrizis, Komondorost a király elcsapja, Bulgaris lép helyébe.) Georgios. Vagy tán azt óhajtod Olympiácskám, hogy e küldöttség kebeléből válaszszam belügyminiszteremet ? A küldöttség (elpirulva s a „küldöttség kebelébe“ sütve le szemeit.) Igen, igen! Azt akarjuk ! A mi kebelünkből kell választani! Olympia. Kérem, én mint a szüzek küldöttségének vezére, az ily választásoknál föl vagyok jogosítva, az egész küldöttséget személyemmel képviselni. A küldöttség. Nem igaz! Le vele! Eláll! Olympia csak egy beszéd megtartására van jogosítva. Georgios. Apropos, micsoda beszédről van itt szó ? Olympia (elkezd szavalni.) Midőn ez ünnepélyes perczben szemed előtt megjelenünk, oh nagy király, Hellász szüzeinek nevében szólunk hozzád. Georgios. Halljuk! (megöleli a t. előtte szólót s ölében ülőt.) Olympia. No, ne olyan szorosan!.. Hellasz szüzei azon tűzzel, melyet bennök, oh király, talán te is ismersz már . . . Georgius. Kérem, még nem mentem férjhez. (Elpirul.) Bulgaris. (helyreigazítva.) Nőhéz, nőhez, felség! Olympia (megpuszizza.) Oh áldott naivság! Csakugyan reszend egy kis gyerek! De majd erről aztán beszélünk, ennek a titkos tanács elé kell kerülni. A küldöttség. Semmi titkos tanács Nil de nobis sine nobis! Georgius. Hiszen ti is tagjai lesztek a a titkos tanácsnak, csak ne féljetek! Olympia, ezen tűzzel, mondom, gyűlöljük a törököket. Háború a törökök ellen, oh király! (hízelegve.) Úgy meg fogod őket verni, Gyurikám ? Georgius. Kisasszonyom, az ön kedvéért mindenesetre. Olympia. Oh hisz tudtam, hogy a nagy Kolokotrom és Papadopulus szelleme lakik benned! Hellász szüzei általam intézik tehozzád kérelmeiket. Verd ki a törököt Európából! El a pogánynyal és háremeivel! Miénk legyen Törökország, mienk a hárem! A lágy kerevetek pogány háremdámák alatt ne nyögjenek többé, te a görög keresztet fogod feltűzni a szultánok szerailjának kupoláira. Igen, és mi, mi magunk, Görögország szüzei töltendjük be benne a . . . a hivatalokat. Mi leszünk odaliszkjaid, oh Hellás királya, hatalmas Gyurika királyunk ! Halált a törökre! A küldöttség. Halált! halált! Georgius. (Bulgáriához.) Igazuk van ezen hölgyeknek. Fegyverezze föl hamar hadseregemet, ígérjen neki dupla léningot és verje ki a törököt Európából. Telegraphirozzon egyszersmind az isztambuli szerailba, hogy készítsenek számunkra szobákat, vonják be tiszta ruhával az ágyakat stb. stb. Bulgaris. Azonnal, oh király. (El.) Olympia. íme, oh király, Hellász szüzeinek kollektív köszönete (Megcsókolja őt. Az egész küldöttség rárohan és lelkesült éljeneket csókol arczára, szájára, homlokára; nagy élő csoportozat bengáli és görög tűzzel világítva; a zenekar ráhúzza a görög Rakotlcs-indulót, az öszes budai dalárda elzengi a „reszkess Byzantium“-ot; a háttérben egy nyílt ablakon keresztül Bulgarist látni egy tucatra menő hellén katonasággal vasúton Törökország felé indulni. Georgios a küldöttséggel együtt a palota belsejébe vonul. A függöny legördül.) Választási hírek. (Ártatlan versekben.) Kanizsáról olyan bal hirt adnak . Hogy vége lesz ottan is Jakabnak. Losonczon is leng a báli zászló, Requiescat gróf Czebrián László. Hir szarkája még tovább is száll ám : Hogy a Bánó buktt Nyíregyházán. Pozsony pláne olyan kurucz, konok, Nem kell neki Gedu 11 kanonok. Édes nevét Csáthon ne is ejtsd ki, sgy köszönnek már ottan hogy : Gencse Vágvecsén meg Zerdahelyi Inczi. Sose lesz meg, adja bár a pincze. Mádon is a dolgok balul folynak : Két tigris áll Vecsey Károlynak. Bencsiknek meg Nyitrában van vége — Elég ennyi jó hir egy kis hétre.