Bolond Miska, 1869 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-10 / 2. szám

Kifordított népdalok. I. Írok, Írok, addig írok, Még csak subvencziót bírok, Subvencziót ha nem kapok, N­em is szerkesztek úgy lapot. Pártot látok alakulni, Egyet kellene fordulni.. Hátha ottan győznek — vagy mi . .. Subvenziót ott kell kapni. II. Nem leszek én többé követ, Bármit csinál a kerület . . .­ Leteszem a követséget Két jó hivatalom végett. III. Három levele vagyon az epernek .. Három hivatala van egy legénynek, Leszakítom az epernek levelét, Elhagyom a hivatalom egyikét. IV. Végig jártam kerületem határát, Elvesztettem, elvesztettem választó­im bizalmát. .. Választóim bizodalmát nem bánom, De a napi, de a napi dijaimat sajnálom. A syrai szüzek háboru-sürgető­ kö­­vetsége Georgios görög királynál (Audientia terem. Georgios király trónuskáján ül, kezét pléhkardja markolatára támasztva. Agyában nagy gondolatokat, szájában egy darab árpaczukort hánytorgat jobbra-balra. A syrai szüzeket az ajtón­álló épen az imént bocsátotta be.) Olympia k. a. (igéző mosolylyal kilépve társnői sorából.) Hatalmas király és ifjúságod teljes bájaiban viruló érdekes fiatal ember! Georgius (fülig elpirul és zavarodva he­beg.) Na... na... nagysád va ... va ... val... valód ... ban ... Komondoros minister­­háta mögé lép és fülébe súg.) Csak merészen, Fölség! Ne féljen, nem eszik meg ezen ártatlan fiatal leá­­nyok. Menjen szépen oda és csipdesse meg a neputatio vezérének állát,... aki gödröcskés lelke van az angyalomnak ! Georgios (engedelmeskedik.) Nagysád, bocsánatot kérek, hogy államminiszerem enge­delméből s igy hihetőleg magasabb politikai tekintetekből, melyeket én még nem értek, ke­cses állacskáját ezennel királyilag megcsip­­desem. Olympia (lelkesülten.) Állunkat, minde­nünket a királyért s a hazáért! (A többi kül­­döttségi hölgyek utána rivallják.) Georgios: Hölgyeim, önök valóban a legbájosabb szüzek, melyeket Görögország duzzadó kebele táplál! (A hölgyek illedelmesen elpirulnak e merész metaphora miatt s szemeiket nem annyira Görögország, mint saját kebeleikre sütik.) Olympia (mint elnök legelőször jut ismét szóhoz.) Menjen, Fölség, maga igazán nagyon csintalan. Georgios. Engedelmeskedem és me­gyek. (Ismét leül a hellén birodalom trónusára.) Ugyan, tessék helyet foglalni hölgyeim ! (A höl­gyek körülnéznek,de miután az audentiateremben nincs szék a trónuson kívül, ezen pedig a király ül, Olympia csak úgy engedelmeskedik, hogy a király­nak bátran neki megy és ölébe ül.) fi Komondoros (elszörnyüködve.) Jézusom, ez aztán furcsa egy audientia! Georgius. Ah, miért nincs oly széles ölem, hogy az egész szűzi küldöttséget egy­szerre beleültethetném! Üljenek le ide lábaim­hoz, hölgyeim, majd ha nagyobb leszek, ak­kor talán többen is elférnek ölemben. A küldöttség. Leányaink boldogok lesznek, ha e királyi kegyben fognak részesül­hetni. Georgius. Leányaik ?.. Mit hallok ? .. Komondoros, mondd meg csak hamar, lehet­nek e egy szűzi küldöttségnek leányai ? A­mennyire én eddig a magam emberségéből összecalkuláltam és kiexplicáltam magamnak a dolgot, ez nem igen lehetséges. Komondoros. Fölség, ez igen nehéz kérdés. Ez tulajdonképen csakugyan nem le­hetséges, de ha jól megnézzük a dolgot, hát­, mit is mondjak erre?., legjobb lesz tán, ha Fölséged a küldöttséget magát kérdezi meg. Georgius: Jól van, formulázzuk tehát a kérdést szabatosan. Mondják meg, bájos höl­gyeim .. A küldöttség­­borzasztóan elpirul, úgy hogy a királynak megesik a szive rajtuk és nem is mondja ki a kérdést.) Olymp­i­a, Uram király és szeretetre­méltó pajkosságú fiatal ember.......jaj ké­rem .... ne csiklandjon....... nagyon érzékeny vagyok....... a küldöttség nevében bátor le­szek e kérdésre válaszolni. — Ezen dolog a rendes életben rendesen lehetetlen ugyan, de az olyan geniális ifjú mint fölséged....... jaj jaj, de csintalan maga.. . azt mondom hát hogy ... (fülébe súg) a király előtt nincs lehe­tetlenség. Georgius. Engedelmével, Nagysád. (megcsókolja.) Komondoros. Fölség, a királyi pecsét­nek szép ajkakra való ilyetén fölnyomintása a régi usus szerint csak országosan, a királyi pe­csétőr által történhetik meg. Georgius. Hogyan ? Te merészkedel ? Na várj csak!! (Ministerkrizis, Komondorost a király elcsapja, Bul­­garis lép helyébe.) Georgios. Vagy tán azt óhajtod Olym­­piácskám, hogy e küldöttség kebeléből válasz­­szam belügyminiszteremet ? A küldöttség (elpirulva s a „küldöttség kebelébe“ sütve le szemeit.) Igen, igen! Azt akar­juk ! A mi kebelünkből kell választani! Olympia. Kérem, én mint a szüzek kül­döttségének vezére, az ily választásoknál föl vagyok jogosítva, az egész küldöttséget sze­mélyemmel képviselni. A küldöttség. Nem igaz! Le vele! Eláll! Olympia csak egy beszéd megtartására van jogosítva. Georgios. Apropos, micsoda beszédről van itt szó ? Olympia (elkezd szavalni.) Midőn ez ün­nepélyes perczben szemed előtt megjelenünk, oh nagy király, Hellász szüzeinek nevében szólunk hozzád. Georgios. Halljuk! (megöleli a t. előtte szólót s ölében ülőt.) Olympia. No, ne olyan szorosan!.­. Hellasz szüzei azon tűzzel, melyet bennök, oh király, talán te is ismersz már . . . Georgius. Kérem, még nem mentem férjhez. (Elpirul.) Bulgaris. (helyreigazítva.) Nőhéz, nőhez, felség! Olympia (megpuszizza.) Oh áldott naiv­­ság! Csakugyan reszend egy kis gyerek! De majd erről aztán beszélünk, ennek a titkos ta­nács elé kell kerülni. A küldöttség. Semmi titkos tanács Nil de nobis sine nobis! Georgius. Hiszen ti is tagjai lesztek a a titkos tanácsnak, csak ne féljetek! Olympia, ezen tűzzel, mondom, gyűlöl­jük a törököket. Háború a törökök ellen, oh király! (hízelegve.) Úgy­­ meg fogod őket verni, Gyurikám ? Georgius. Kisasszonyom, az ön ked­véért mindenesetre. Olympia. Oh hisz tudtam, hogy a nagy Kolokotrom­ és Papadopulus szelleme lakik benned! Hellász szüzei általam intézik tehoz­­zád kérelmeiket. Verd ki a törököt Európából! El a pogánynyal és háremeivel! Miénk legyen Törökország, mienk a hárem! A lágy kereve­tek pogány háremdámák alatt ne nyögjenek többé, te a görög keresztet fogod feltűzni a szultánok szerailjának kupoláira. Igen, és mi, mi magunk, Görögország szüzei töltendjük be benne a . . . a hivatalokat. Mi leszünk oda­­liszkjaid, oh Hellás királya, hatalmas Gyurika királyunk ! Halált a törökre! A küldöttség. Halált! halált! Georgius. (Bulgáriához.) Igazuk van ezen hölgyeknek. Fegyverezze föl hamar had­seregemet, ígérjen neki dupla léningot és verje ki a törököt Európából. Telegraphirozzon egy­szersmind az isztambuli szerailba, hogy készít­senek számunkra szobákat, vonják be tiszta ruhával az ágyakat stb. stb. Bulgaris. Azonnal, oh király. (El.) Olympia. íme, oh király, Hellász szü­zeinek kollektív­ köszönete (Megcsókolja őt. Az egész küldöttség rárohan és lelkesült éljeneket csó­kol arczára, szájára, homlokára; nagy élő csoporto­­zat bengáli és görög tűzzel világítva; a zenekar rá­húzza a görög Rakotlcs-indulót, az öszes budai da­lárda elzengi a „reszkess Byzantium“-ot; a háttér­ben egy nyílt ablakon keresztül Bulgarist látni egy tuc­atra menő hellén katonasággal vasúton Török­ország felé indulni. Georgios a küldöttséggel együtt a palota belsejébe vonul. A függöny legördül.) Választási hírek. (Ártatlan versekben.) Kanizsáról olyan bal hirt adnak . Hogy vége lesz ottan i­s Jakabnak. Losonczon is leng a báli zászló, Requiescat gróf Czebrián László. Hir szarkája még tovább is száll ám : Hogy a B­á­n­ó buktt Nyíregyházán. Pozsony pláne olyan kurucz, konok, Nem kell neki G­e­d­u 11 kanonok. Édes nevét Csáthon ne is ejtsd ki, s­gy köszönnek már ottan hogy : G­e­n­c­s­e­­ Vágvecsén meg Zerdahelyi Inczi. So­se lesz meg, adja bár a­­­ pincze. M­á­d­o­n is a dolgok balul folynak : Két tigris áll Vecsey Károlynak. Bencsiknek meg Nyitrában van vége — Elég ennyi jó hir egy kis hétre.

Next