Bolond Miska, 1869 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1869-05-23 / 21. szám
Beszélyek, regények és költemények, aminőket a „Dudatepsi Közlöny“ szerint a „Neuer freier Lloyd“ által „elgermanizálódó magyar irók“ ezentúl irni fognak. I. A kulisszák mögött. Novella. Irta Karl von P. Szathmáry. Josefine Parlagi, gyönyörű egy Mädchen! a legblaziliabb emberben megpillantásakor azon titkos óhaj éled: nur noch diese Eine, dann is es Rest! Haja fényes-fekete, mint az Ebenholz, Marmor-fehér homloka alatt bóditó lángú szempár winkt und blinkt; ha Erdbeerpiros ajakát mosolyra nyitja, két Perlen-fogsor látszik, melyek egy Zahnarzt birtokában egész vagyont repräsentálnának. Alabaster fehér nyakáról, — biegsam und schmiegsam, schlank und geschmeidig és mégis buja testformáiról, valamint parányilag piczi Hand und Fussjáról szólni sem akarunk, es schwindelt uns, ha csak rágondolunk. Atyja tisztességes Handschuhmacher Budán. Fräulein Josefine azonban felfogta Jahrhundertje magas hivatását, és nem bökdösi karcsú Fingerjeit blutigre, hanem Brotját és Bratenjét lábujjaival keresi, azaz: ballettánczosnő. A Vorhang épen legördült; a Bühnén vetkőzve volt Balletmädchenek köznapi ruhájukat veszik magukra. Josefine épp entre deux alsóruha közt van, midőn a Garderobezimmer ajtaján kopogtatnak. — Herem! tessék ! hangoztatja a leány Silberstimméje. Egy muskulos, fiatal munkás nyit be a Thürén. Barna arczán és schwülenbedecki kezein meglátszik, hogy nem a Treibhausban, hanem az isten szabad Himmelje alatt szokott dolgozni; a különben feldi legény Zimmermann a budai hajó Werstén. Fräulein Josefine elkomorodik látásán, és ijedtében Unterrockja kötetlen marad. — Pepi, meine theure Pepi! kiált fel Stefán a szerelem glübend hangján. — Nem vagyok a te Pepid, volt a jegesztő Antwort. — Nem menne Pepi! hát csakugyan wahr volna, amit hallottam ? wahr volna, hogy a színház betaubend levegőjében megfeledkeztél a szerelmi Bundról, melyet a Donau kies, budai Uferjén kötöttünk? wahr volna, hogy a gazdag Gráf Runádonak adod a Puszerliket, melyekre én — Stefflich — praenumeráltam ? Josefine gleichgiltig nézett a glühende Anbeterre, és még gleichgiltigebb kézmozdulattal az ajtóra mutatott. Stefán eltántorgott mit gebrochenem Herzen. Alig drei percz múlva megint kopogtatnak. A csengő hereinra egy modern öltözékes, elegant lakkcsizmás, taubengraue keztyűs, monoki is, junger Herr jelenik meg a Schwellén. Josefine eléje fut: paro mio Ranudo! Gróf Ranudo — er war es — engedi magát ölelni, hanem aztán lehető sanft hangon mondja a Mädchennek: Schätzer!, wir müssen scheiden. — Was, elválni! Lehetetlen, oh lehetetlen. — Nem megy máskép, mein Engerl; anyámtól, contessa Ranudótól levelet kaptam, hogy atyám gestorben. Én vagyok a Majoratierbe, anyám drängt, hogy jöjjek zürück, házasodjam standesgemäss, és törekedjem mit aller Kraft, hogy a Ranudók büszke törzse új Zweigéket hajtson. — Hát velem e Zwecket nem érheted el ? hát nem szeretsz többé ? Ranudo mideidig nézett a leányra : „Legitim Ranudok anyja Balletmädchen nem lehet. Adieu! vigaszul itt van a Börzém, kétszáz Stück Doppel-Louis d’or van benne.“ A leány Blutja fellázadt, Busenje lihegett, szemei szikráztak, mint a Tigeré, s egy verächtlich mozdulattal a kezébe adott Börzét utána dobta a távozó Gráfnak. — Vegyél majd értte lovas katonákat a kleine Ranudóknak! Aztán meghúzta magát egy Winkelben, bittere könyvik folytak szemeiből, és a Wehmuth töredezett hangján zokogó: Stefi, Stefi, mégis jobb vagy te, mért űztelek el mit gebrochenem Herzen! Stefi pedig akkor már a fünfte Maas bort itta s éjfél tájban — trinken von Liebe und berauscht von Wein — a Donauba ugrott. II. A sivatag ura. Regény in 5 Bänden. Irta Moritz v. Jókai. Erster Band, első Capitel. — A Held megjelenése. Az amerikai Prairie grenzenlos vonul el előttünk. Blei-szürke Firmament boltozik Häuptereink fölött, a Luft tikkadt, izzó, elstickend. Vogel nem röpül, Lant nem hallik, ameddig unser Blick reicht, a Natur kihaltnak látszik ; a Prärie mannshohe füvei kerzengrade állanak, meg sem inognak, a legislegkisebb Lüftchen sem weht, mely a schlank fűszálakat meghajtaná. — A Horizont szegélyén ekkor egy Wetterleuchten mutatkozik, mely mindinkább heftiger lesz; távol Donner tompa Murrenje hullik ; nehéz Regentropfenek hullanak alá ; zivatar, Prarie-zivatar van Anzugban. — Még egy halbe Stunde, s mintha az egész természet Anfruhrba volna. Flammende villámok mint megannyi óriási Schwertok vagdalják össze-vissza a Firmamentot; bömbölő Donnertonék megreszkettetik a Luftot; a tobender orkán zúgva Kraust a sivatag fölött, és a Regen szakadatlanul csap alá, mintha a himmlische csatornák zsilipjeit offen felejtették volna. — És még egy Stunde, s vollkommen megváltozott Bildot látunk : az ég lacht fejeink fölött, a levegő balsamisch, aromatisch, a magas, saftgrün füveken az esőcsöppek mint Diamanttropfenek csillognak, és a Sonne diadalmas sugarai fényt és Lichtot árasztanak a Weistelyen. És mutatkoznak lebendő lények is. Balról egy Büffel-csoport, jobbról egy Indianer- Truppe; az első weiter, a második näher hozzánk. Az indiánusok élén leichtfüssig, klugäugig paripán a Häuptling nyargal. Körperje fele pirosra, másik Hälftéje blaura van mázolva, auf der Schulter Bogen und Pfeile, övében a kő-tomahawk függ. Neve Dzsavala- Konru: Der Herr der Wüste. Második Capitol. Der Liebe reggel jó, A Praterstrasse Wien egyik legszebb utczája. Az élet fluther benne, eleven, lärmend, zajló, grosstädtisch, végén avval a riesige ligettel, mely Bécsnek az, mi az embernek a Lunge, minthogy a várost gesundem Athemmel ő látja el. De most ez a Gasse is leer, még csak hat óra Morgens, és ekkor a Grosstadt gyermekei még a Traum karjaiban fekszenek. Egyik Hausmeister a másik után nyitja a Thort. A 43-ik számú Hausból egy Student-féle fiatal ember jő ki. Alig hundert lépést halad és megáll egy andere, offen Thor előtt. Nach kurzem Warten ez ajtóból egy ideálban, az isten flügellese angyalaira emlékeztető női Gestalt suhan ki, mely mit zuberhaftem Lächeln kedvesére tekint,karját in ihres Geliebten Arme fűzi s vele egy unbedeutsam mellékutczába embregt. Oh, hogy ewig nem dauert az erste szerelem zománcza! (Folytatás folyt.) III. Népdal. Irta Victor von Dalmády. Rét mentében foly a viz, Dich nur lieb ich, das ist g wiss. Falu végén téglaház , Dich nur lieb ich, g’wiss ist das. Mákos csusza, búzaliszt, Dich nur lieb ich, g’wiss das ist. Görhes dáma, vastag ur , G’wiss ist, dass dich lieb ich nur. Flóta, duda, hárfa , síp, G’wiss ist, dass nur dich ich lieb. Tollas állat, Federviech, G’wiss ist, dass ich lieb nur dich. Vén tarisznya, foltos zsák , Dich nur, dich allein ich mag. "A Toldy Pistától ily czimű politikai füzet jelent meg: „Mi az emberek föladata miniszteri titkárrá lett kineveztetésük után.“ Éles elmével itt mely szépen megmutatja, hogy ilyen esetekben az embernek brochureöket kell irni. Komolyan írnak a lapok egy pipaszárról, mely egy évi használás után kivirágzott s most leveleket hajt. No ir ebből vezérczikket az esti lap, hogy a jelenlegi kormány áldásdús működése folytán már maguk a pipaszárak is virágoznak. A pápának egyik legközelebbi rokona igen szélsőbaloldali ember, neve Herkules s ott szolgál, már t. i. nem Rómában, hanem az olasz hadseregben. Mikor Rómába hivják, azt mondja, hogy elmegy ő oda, hanem majd csak Victor Emánuellel. Andrássy ő exja a napokban Budán lovagolt, épen midőn némely baloldali meghalatott indítványokat kisértek örök nyugalomra, ettőlő exja paripája megbokrosodott s urát levetette, szerencsére azonban úgy, hogy semmi baja sem történt. Annyi azonban bebizonyult, hogy ő exja nem ül egész biztosan a nyeregben.* A felsőház felirata már régen elfogadtatott. A leghevesebb alkotmányos vitát az idézte elő, hogy lehető a „miszerint“ szót használni „hogy“ helyett. A pártok erős mezímérkőzése után szótöbbséggel a „miszerint“ elvesztette felsőházi jogát. Suvaron herczegnő egy millióig sprengolta a monacói bankot. A bankárok most Pestre jönnek s itt valami „első magyar cserebogár-irtó társulat“-tal akarják magukat recompenzálni. flP® A Kipfelhauserek residentiája, Soprony, kitett magáért; a községtanács most szervezi az ottani reáltanodát s véglegesen csak egy rendes tanárt választott meg, olyant a ki egy árva szót sem tud magyarul. Hoch ! hoch ! hoch ! 83