Bolond Miska, 1871 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1871-12-03 / 49. szám
Epizód a Budapest kiépítésére vonatkozó tervezeteket bíráló bizottság üléseiből. (Részt vesznek benne Lalange párisi és Dalmann hamburgi bíráló is). LALANGE: Ah! uraim, el vagyok ragadtatva, el vagyok bűvölve, bájolva ! Mily nagyszerű tervezetek és mily tanulságosak rám nézve! Ah, fájdalom, mi odakünn a mi kisvárosias Párisunkban oly ritkán nyerünk alkalmat, ily gigantikus conceptiókban nyönyörködhk. A BUDAPESTI BÍRÁSOK. (Hajlongva). Oh kérem, kérem, Párist sem lehet épen csúnyának nevezni, de persze .... LALANGE. Persze, persze, de hiába, Páris mindig csak Páris míg Budapest, Budapest! (A Dunára mutatva.) Ugyebár, ez az úgynevezett Reitter-csatorna ? REITTER. (Pirulva). Oh! nem, kérem, ez csak a Duna. LALANGE. Oh oui, oui, a Duna; c’est vrai, az a Duna, mely a Reitter-csatornába szakad, oui, oui, oui ! DALMANN. És ez a sziget alkalmasint s Csepel szigete? HÁZMÁN. (Udvariasan). Igen is az, csak hogy mi, ha Pest fölött fekszik, Margit-szigetnek szoktuk nevezni, ha pedig Pest alatt, Csepel-szigetnek. DALMANN. Schau, schau, ez igazán jó megkülönböztetés. És minő furcsa, hogy ez a sziget mindkét végén olyan hegyes. STEINDL: (Az ismeretes góthikus): Oh ! kérem, az azért van, mert a szigeth góth ízlésben képződött, és igy mindkét végén csucsivben végződik. DALMANN: Csodálatos! Hát önöknél a természet is góth stylben épit. LALANGE: Ez érdekes ! (A demolrozott lákóház helyére mutatva). Hát ez micsoda tér ? B.PODMANICZKY: Eddig még csak a „Metropolis“ szerzőjének képzelmi műve, de én igen pártolom létesítését, noha 4—5 millóba belekerül; pártolom pedig mert igen jó nevet tudok számára. LALANGE: Micsoda nevet? B. PODMANICZKY: „Ibolya-tér,“ mert tavaszszal ott mindig számos kis leány szokta egyik regényem nyomán azt kiabálni, hogy : „Tessék ibolyát venni!“ DALMANN. Ez a város költőiességét mindenesetre igen emelné. . . . LALANGE. A modern városok első kelléke gyanánt pedig most általánosan el van fogadva a költőiesség. GR. SZAPÁRY GY. Hát mit gondolnak önök, t. vendégeink, melyik tervet lesz legjobb kivinni ? DALMANN. Hm! ez nehéz kérdés, mert mindegyik megérdemli a kivitelt. LALANGE. Meg bizony! HIERONYMI. Uraim, nekem jó ötletem van. (Halljuk). Világos , hogy mindezen terveket érdemes volna kivinni. HOFHAUSER. Hová? Alomtárba? HIERONIMI. (Szigorúan). Nem, a valóságba. Minthogy azonban ez itt helyben nehéz volna, vigyük ki a terveket. . . külföldre, (Sensatio) és adjuk el a külföld legnagyobb városainak, így aztán ki lesznek vive, és e kivitel nekünk nem hogy pénzbe fogna kerülni, de még jövedelmezni fog. Az pedig kétséget csak nem szenved, hogy Páris szívesen át fog épülni a „Hazádnak rendületlenül“ terve szerint, vagy hogy London egy perczig sem fog késni, az... „Ich dien“ szerint fejleszteni magát tovább. (Általános helyeslés). Más városok, például az imént leégett Chicago s a részben leégett Genf pedig pláne kapva-kapnak majd a kedvező alkalmon, s így mindezen nagyszerű tervek kivitele tökéletesen biztosítva lesz. (A geniális eszme csakhamar az egész jury által lelkesülten felkaroltatik, és Budapest nagy örömére s hasznára meg is valósul. . .hatna,. . .ha !) – iséri el. A folyó évi többlet az államadósság törlesztésére fog fordíttatni Az államhivatalnoknak fizetését 40 kamattal felemeltük. Iparunk és kereskedelmünk virágzik, a nemzet nem csak erősbül, hanem gazdagodik is, a kincstár teljes terve van. A művelődés emelése czéljából nem csak az iskolákat fogjuk szaporítani, hanem törvényjavaslatot teszünk az urak elé, mely a néptanítók anyagi helyzetének javítását ajánlja. Az állam mindinkább függetlenné válik az egyháztól. Három trónbeszéd. А ж о 1 a sz. Italia fara da se! A szent Rómát immár nem csak az ábrándozó költők mondják Olaszország szivének. Egy érzelmnek, egy szivnek, egy gondolatnak vagyunk. A hazaszeretet lángja mindannyiunk kebelében ég. Hason hévvel karoljuk fel honunk ügyeit. Viszály, egyenetlenség, szakadás nem uralt többé közöttünk. Biztos révpartból nézzük az idők viharát, eljutottunk álmaink boldog országába. Olaszország kék ege alatt immár jól érezi magát a szabadság nemzője. Összeforrottunk egymáshoz, egyek vagyunk, viva Palia! •» •» «» A folyó évi deficit sajnálatunkra várakozásunkon felül nagyobbodott. A benső viszálykodás elérte tetőpontját. A népek nem bírnak egymással békében élni, majd az egyik, majd a másik akar a szomszédon zsarolni. Pártviszály, egyenetlenség, amerre nézünk. Betegek vagyunk, szánandólag betegek, és ami a legfájóbb: alig akad orvos, aki a gyógyítást csak megkísérleni merné. A reform ügye oly lassan halad, hogy a csiga ballagva is utolérheti. Sokhoz fogunk, nem végzünk semmit. A papi nyűg alól nem bírunk kimászni. A püspöki pálcta hatalmasba kormánypálczánál. Vájjon melyik birodalomban lehetne a harmadik trónbeszédet elmondani ? 194 November 29-ként. Egytől egyig elbúcsúztak Andrássytól sorba mind, Ugy a mint elé van Írva . Felsőbb rendszabály szerint. Méltóságos és nagyságos Urak legis legelő, A kik közül hej, de sok csak: Hivatalos heverő. Titulusra, vitulusra Az apróbbak azután; S midőn már végkép bezárult Van a tisztelgői szám: Hát legvégül a sarokból „Árva Jankó“ állt elő, Mint Rómában, hajdanában: Hivatalos könyező; S mond: „Gyászomban egy csak, a mi Megvigasztal, a mi jó, Hogy bár excellentiád megy, Maradt a subventió!“ N Orczy Infelix úrhoz. Kedves principális úr! Valahány emberrel beszélek az utczán a Macskánszky herczegnő cause celebre-jéről, mindannyi azt mondja, hogy nem adná ötven forintért, ha fellépése estéjén jelen lehetett volna. Mit gondol, princzipális úr, nem lenne-e jó még egyszer „közkívánatra” felléptetni, felemelt árak mellett ? — én hiszem, hogy fulladásig megtelnék a színház. Nos, mit mond ön ehhez? Farkas diák, intendáns, belső titkos tanácsos. Költségvetési syllogizmus. Akinek sok adóssága van, annak sok hitele van, akinek sok hitele van, annak sok pénze van; világos tehát, hogy minél több adósságunk van, annál több a pénzünk. Jobboldali Fifikusz.