Bolond Miska, 1871 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1871-12-03 / 49. szám

Epizód a Budapest kiépítésére vonatkoz­ó tervezeteket bíráló bizottság üléseiből.­ (Részt vesznek benne L­a­l­a­n­g­e párisi és D­a­l­m­a­n­n hamburgi bíráló is). LALANGE: Ah! uraim, el vagyok ragadtatva, el vagyok bű­völve, bájolva ! Mily nagyszerű tervezetek és mily tanulságosak rám nézve! Ah, fájdalom, mi odakünn a mi kisvárosias Párisunkban oly ritkán nyerünk alkalmat, ily gigantikus conceptiókban nyönyörköd­h­k. A BUDAPESTI BÍRÁSOK. (Hajlongva). Oh kérem, kérem, Pá­­rist sem lehet épen csúnyának nevezni, de persze .... LALANGE. Persze, persze, de hiába, Páris mindig csak Páris míg Budapest, Budapest! (A Dunára mutatva.) Ugy­e­bár, ez az úgy­nevezett Reitter-csatorna ? REITTER. (Pirulva). Oh! nem, kérem, ez csak a Duna. LALANGE. Oh oui, oui, a Duna; c’est vrai, az a Duna, mely a Reitter-csatornába szakad, oui, oui, oui ! DALMANN. És ez a sziget alkalmasint s Csepel szigete? HÁZMÁN. (Udvariasan). Igen is az, csak hogy mi, ha Pest fölött fekszik, Margit-szigetnek szoktuk nevezni, ha pedig Pest alatt, Csepel-szigetnek. DALMANN. Schau, schau, ez igazán jó megkülönböztetés. És minő furcsa, hogy ez a sziget mindkét végén olyan hegyes. STEINDL: (Az ismeretes góthikus): Oh ! kérem, az azért van, mert a szigeth góth ízlésben képződött, és igy mindkét végén csucsivben végződik. DALMANN: Csodálatos! Hát önöknél a természet is góth styl­­ben épit. LALANGE: Ez érdekes ! (A demol­rozott lákóház helyére mu­tatva). Hát ez micsoda tér ? B.­PODMANICZKY: Eddig még csak a „Metropolis“ szerző­jének képzelmi műve, de én igen pártolom létesítését, noha 4—5 millóba belekerül; pártolom pedig mert igen jó nevet tudok számára. LALANGE: Micsoda nevet? B. PODMANICZKY: „Ibolya-tér,“ mert tavaszszal ott mindig számos kis leány szokta egyik regényem nyomán azt kiabálni, hogy :­­ „Tessék ibolyát venni!“ DALMANN. Ez a város költőiességét mindenesetre igen emelné. . . . LALANGE. A modern városok első kelléke gyanánt pedig most általánosan el van fogadva a költőiesség. GR. SZAPÁRY GY. Hát mit gondolnak önök, t. vendégeink, melyik tervet lesz legjobb kivinni ? DALMANN. Hm! ez nehéz kérdés, mert mindegyik megérdemli a kivitelt. LALANGE. Meg bizony! HIERONYMI. Uraim, nekem jó ötletem van. (Halljuk). Világos , hogy mindezen terveket érdemes volna kivinni. HOFHAUSER. Hová? Alomtárba? HIERONIMI. (Szigorúan). Nem, a valóságba. Minthogy azon­ban ez itt helyben nehéz volna, vigyük ki a terveket. . . külföldre, (Sensatio) és adjuk el a külföld legnagyobb városainak, így aztán ki lesznek vive, és e kivitel nekünk nem hogy pénzbe fogna kerülni, de még jövedelmezni fog. Az pedig kétséget csak nem szenved, hogy Páris szívesen át fog épülni a „Hazádnak rendü­letlenül“ terve szerint, vagy hogy London egy perczig sem fog késni, az... „Ich dien“ szerint fejleszteni magát tovább. (Általános helyeslés). Más városok, például az imént leégett Chicago s a rész­ben leégett Genf pedig pláne kapva-kapnak majd a kedvező al­kalmon, s így mindezen nagyszerű tervek kivitele tökéletesen biz­tosítva lesz. (A geniális eszme csakhamar az egész jury által lelkesülten felkarol­­tatik, és Budapest nagy örömére s hasznára meg is valósul. . .hatna,. . .ha !) – is­é­ri e­l. A folyó évi többlet az államadósság tör­lesztésére fog fordíttatni Az államhivatalnoknak fizetését 40 ka­mattal felemeltük. Iparunk és kereskedelmünk virágzik, a nemzet nem csak erősbül, hanem gazdagodik is, a kincstár telj­es­ terve van. A művelődés emelése czéljából nem csak az iskolákat fogjuk szaporítani, hanem törvényjavaslatot teszünk az urak elé, mely a néptanítók anyagi helyzetének javítását ajánlja. Az állam mindinkább függetlenné vá­lik az egyháztól. Három trónbeszéd. А ж о 1 a s­z. Italia fara da se! A szent Rómát im­már nem csak az ábrándozó költők mondják Olaszország szivének. Egy érzelmnek, egy szivnek, egy gon­dolatnak vagyunk. A hazaszeretet lángja mindannyiunk kebelében ég. Hason hévvel karoljuk fel honunk ügyeit. Viszály, egyenetlenség, sza­kadás nem uralt többé közöttünk. Biztos révpartból nézzük az idők vi­harát, eljutottunk álmaink boldog országába. Olaszország kék ege alatt immár jól érezi magát a szabadság nemzője. Össze­­forrottunk egymáshoz, egyek vagyunk, viva Palia! •» •» «» A folyó évi deficit sajnálatunkra vára­kozásunkon felül nagyobbodott. A benső viszálykodás elérte tetőpontját. A népek nem bírnak egymással békében élni, majd az egyik, majd a másik akar a szomszédon zsarolni. Pártviszály, egyenetlen­ség, a­merre nézünk. Betegek vagyunk, szánandólag bete­gek, és a­mi a legfájóbb: alig akad orvos, a­ki a gyógyítást csak megkísérleni merné. A reform ügye oly lassan halad, hogy a csiga ballagva is utolérheti. Sokhoz fogunk, nem végzünk semmit. A papi nyűg alól nem bírunk kimászni. A püspöki pálcta hatalmasba kormánypálczánál. Vájjon melyik birodalomban lehetne a harmadik trónbeszédet elmondani ? 194 November 29-ként. Egytől egyig elbúcsúztak Andrássytól sorba mind, Ugy a mint elé van Írva . Felsőbb rendszabály szerint. Méltóságos és nagyságos Urak legis legelő, A kik közül hej, de sok csak: Hivatalos heverő. Titulusra, vitulusra Az apróbbak azután; S midőn már végkép bezárult Van a tisztelgői szám: Hát legvégül a sarokból „Árva Jankó“ állt elő, Mint Rómában, hajdanában: Hivatalos könyező; S mond: „Gyászomban egy csak, a mi Megvigasztal, a mi jó, Hogy bár excellentiád megy, Marad­t a subventió!“ N­ Orczy Infelix úrhoz. Kedves principális úr! Valahány emberrel beszélek az utczán a Macskánszky herczegn­ő cause celebre-jéről, mindannyi azt mondja, hogy nem adná ötven forintért, ha fellépése estéjén jelen lehetett volna. Mit gondol, princzipális úr, nem lenne-e jó még egyszer „közkívánatra” fel­­léptetni, felemelt árak mellett ? — én hiszem, hogy fulladásig megtel­nék a színház. Nos, mit mond ön ehh­ez? Farkas diák, intendáns, belső titkos tanácsos. Költségvetési syllogizmus. A­kinek sok adóssága van, annak sok hitele van, a­kinek sok hi­tele van, annak sok pénze van; világos tehát, hogy minél több adóssá­gunk van, annál több a pénzünk.­­ Jobboldali Fifikusz.

Next