Bolond Miska, 1871 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1871-05-28 / 22. szám
Epistolae delegationales vindobonenses. (Numerus primus.) Az ember életében vannak pillanatok. Az ember életének pillanataiban vannak perczek. Az emberélet pillanatainak perczeiben vannak órák, melyekben.... vagy úgy! bolondot beszélünk össze. Bocsásd meg, jó magyarom, de — isten-dologatyus-ugyse! — az öröm úgy megzavart bennünket, hogy sem gondolkozni, sem írni nem bírunk helyesen. Tehát kezdjük újra a sohasem mondott, nagyszerű dikcziót! Az ember életében vannak pillanatok, midőn a jóságos ég annyira elhalmozza kegyadományaival, hogy még maga is — félve a rögtöni fordulattól — azt könyörgi: „Sors, ne ultrasors, ne tovább, elég nekem ebből ennyi!“ Ilyen pillanatot éltem én hétfőn. A magyarok istene ekkor harmadízben engedé szemtől-szembe látnom Vindobona ősfalai közt a magyar fiókparlamentet, — ily bódító szerencse után mit remélhetek még az ég kegyelmétől ? én uram, én istenem, megfullasztasz jóságod terhe alatt, áldásod sugarai elperzselnek, — ne tovább! három a táncz, három a gráczia, három az igazság, ne engedd, hogy a delegáczió több legyen, add meg nekem mindenheti Miskaanyagomat, beérem én az epistolae delegationales nélkül is, amen. I De Clio asszonysággal rendkívüli jó lábon állva, e harmadízben is kölcsön kérjük tőle tollát, és valamint a „Bolond Miska“ örökké élő, elévülhetlen lapjaira följegyezzük az első kettő történetét, úgy megörökítjük majdan a harmadik históriáját is. Az első hét eddigelé elég sovány volt. Össze nem vesztek, hajba nem kaptak, sem okosat, sem bolondot nem beszéltek, még nem is akadt olyan kiváncsi dologatyus, aki Beust-ot interpellálta volna: csakugyan igaz-e, s van-e hivatalos tudomása afelől, hogy az idén Európában háború volt? A német sógorok és magyar hazafiak berendezték a magas delegáczió-házat, elhatározták, ki legyen a primcsengetyüs, kik rendelkezzenek a bugyelláris felől, kik építsenek hajót, kik keverjék a külügyi kását, kik fabrikáljanak bakancsot, nyerget, ágyút — ez az egész. No meg hogy a miniszter urak egy kis zsebpénzt kértek, és bizonyos Beust nevű, ismert tollú író egy csupa levelekből álló, piros kötésű könyvet bocsátott a magas dolegatyás urak kritikája alá, azt meg sem említjük, úgyis tudja mindenki. A sógorok kedves, jó barátunkat, Schmerlinget választották elnöknek. Én most csak azt az egyet lesem: veszszenek össze valami fölött a két haza fiai, tartsanak közös, német ülést, és elnököljön ebben — a Verwirkung híres föltalálója. Egy magyar, parlamentáris gyülekezet Schmerling elnöklete alatt! — a ki ezt megérte, az, tudom, soha életében nem megy komédiát nézni. A kanapé-por. (Komiko-romantikus történet, levelekben). I./a. Gróf Zichy főispán Beöthy alispánhoz: „Tekintetes alispán ur! Van szerencsém uraságoddal tudatni, hogy Pestmegye főispánjává lettem kinevezve. •Alázatos szolgája: gr. Zichy, m. p.“ I./b. Beöthy alispán gróf Zichy főispánhoz : „Méltóságos főispán ur! Tudom, olvastam a hivatalos lapban. Gratulálok! Alázatos szolgája: Beöthy, m. p.“ II./a. „Tekintetes alispán ur! Várom szives látogatását. Négy és öt közt szoktam otthon fekete kávézni. Alázatos szolgája : gr. Zichy, m. p.“ II. /b. „Méltóságos főispán ur! Nem különben. Én meg kettő és három közt. Alázatos szolgája: Beöthy, m. p.“ III. /a. „Tekintetes alispán ur! Én csak otthon kávézom. Alázatos szolgája: gr. Zichy, m. p.“ III. b. „Méltóságos főispán ur! Detto. Alázatos szolgája : Beöthy, m. p.“ IV. /a. „Tekintetes alispán ur! Hát a másodalispán ur hogy mikép méltóztatik lenni? Alázatos szolgája: gr. Zichy, m. p.“ IV./b. „Méltóságos főispán ur! Köszönöm a kérdést; egészséges. Alázatos szolgája: Beöthy, m. p.“ V./a. „Tekintetes alispán ur! A másodalispán ur is csak otthon szeret kávézni ? n.t.«Zii*LUO SZIUI V./b. gr. Zichy, m. p.“ „Méltóságos főispán ur! Tudtommal e czélból el szokott járni hazudról. Alázatos szolgája: Beöthy, m. p.“ V./a. „Tekintetes alispán ur! Gratulálok magunknak olyan derék hivataltárshoz, mint minő a másodalispán ur. Apropos! nem sokára megyei gyűlés lesz. Ott lesz uraságod ? Alázatos szolgája : gr. Zichy, m. p.“ VI./b. „Méltóságos főispán ur! Ott. Alázatos szolgája: Beöthy, m. p.“ Tarcza. *) Május elseje rég elmúlt, de a vörös könyv első cserebogarai még alig röpködnek a városligeti drótsziget arc-de triomphe-ja körül, honnan a kelet ázsiai ethnographia fényes sugarai Xántus árnyékát zsebelik a jótékony női bazár 18 eladó páholya iránt. Tizennyolcz! Ominózus végzetteljes szám, mely a párisi Concorde-tér barrikádjain sem fordul elő arany betűkkel. Minden öregasszony volt valaha 18 éves, valamint a porosz-franczia békekötés is 18 paragraphusból áll s a pesti péklegények eddigi munkaóráinak száma mindennap szintén csak 18 volt, holott 25 is lehetett volna, s noha épen e perczben konstituálja magát Bécsben mindkét delegátió s üli tivornyáit a cs. k. közösügy a pesti Grand Hotel dús aranyozásu kávéházának falain kívül, mig Rónay Jáczint a gloiret ítéli el a magy. tud. akadémia nagygyűlésében s a Margit-sziget gőzösei április lökétől kezdve óránkint egyszer közlekednek. Igen is, nyájas olvasó! Mi tagadás benne ? a szegedi rablópörök befolyása a chislehursti elhatározásokra csak egyszer sárgult Tóth Vilmos miniszter úr körszakájára s kékes viszfényben ragyogtatva a zugligeti „Fáczán“ sült csibéinek dupla árát, mely egyszersmind a város ötmilliós kölcsönének a budai lövölde múlt vasárnapi 1117 lövéséhez való párhuzamitását is potencirozza; — végre is a Gellérthegy hajdani csillagdájából váltja ki a határőrvidék lefegyverzési kísérleteinek folytonosan vízzé váló majálisait. Már a Hunyadyak korában igy volt ez, midőn a tiszai vaspályát Bismarck átvéve a franczia kormánytól, gr. Barkóczy János elnöklete alatt Pápa város infallibilitását kieszközlendő, a pesti új boulevard irányába eső házakat és telkeket az egyiptomi alkirály hadi készülődései folytán a pest-pilis-solti t. c. vármegyék bíróságai *1 A homályos mondatok értelme iránt fölvilágosítással nem szolgál a szerkesztőség. 86 Telegrammok. Páris. Az égés mindenütt megszűnt, s ezzel együtt a commune becsületének utolsó szikrája is kialudt. Versailles, Thiers iszonyú boszut fonal a communeisták vezérei ellen; a kisebbeket egyszerűen kivégezteti, de a főbb bűnösök ellen azt rendelte el, hogy azok, szájukban egy magyar trafik-szivarral, egy héten át folyvást a budai kövezeten kocsikáztassanak. Az európai követek conferentiát tartottak, hogy Thierst e rettenetes elhatározásról lebeszéljék. Róma. (Börzetudósítás). Az egyházi átkokban igen nagy forgalom. E héten kevés péterfillér érkezett. Berlin. Bismarck bizalmas körben kijelentette, hogy sohasem hitte volna, miszerint a békekötéshez még Parisban is illumináljanak.