Bolond Miska, 1871 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1871-05-28 / 22. szám

Epistolae delegationales vindobonenses. (Numerus primus.) Az ember életében vannak pillanatok. Az ember életének pillanataiban vannak perczek. Az emberélet pillanatainak perczeiben vannak órák, melyek­ben.... vagy úgy! bolondot beszélünk össze. Bocsásd meg, jó magyarom, de — isten-dologatyus-ugyse! — az öröm úgy megzavart bennünket, hogy sem gondolkozni, sem írni nem bírunk helyesen. Tehát kezdjük újra a soha­sem mondott, nagyszerű dikcziót! Az ember életében vannak pillanatok, midőn a jóságos ég annyira elhalmozza kegya­dományaival, hogy még maga is — félve a rögtöni fordulattól — azt könyörgi: „Sors, ne ultra­­sors, ne tovább, elég nekem ebből ennyi!“ Ilyen pillanatot éltem én hétfőn. A magyarok istene ekkor harmadízben engedé szemtől-szembe látnom Vindobona ősfalai közt a magyar fiókparlamentet, — ily bódító szerencse után mit re­mélhetek még az ég kegyelmétől ? én uram, én istenem, megfullasz­­tasz jóságod terhe alatt, áldásod sugarai elperzselnek, — ne tovább! három a táncz, három a gráczia, három az igazság, ne engedd, hogy a delegáczió több legyen, add meg nekem mindenheti Miska­­anyagomat, beérem én az epistolae delegationales nélkül is, amen. I De Clio asszonysággal rendkívüli jó lábon állva, e harmad­ízben is kölcsön kérjük tőle tollát, és valamint a „Bolond Miska“ örökké élő, elévülhetlen lapjaira följegyezzük az első kettő történe­tét, úgy megörökítjük majdan a harmadik históriáját is. Az első hét eddigelé elég sovány volt. Össze nem vesztek, hajba nem kaptak, sem okosat, sem bolondot nem beszéltek, még nem is akadt olyan kiváncsi dologatyus, a­ki Beust-ot interpellálta volna: csakugyan igaz-e, s van-e hivatalos tudomása a­felől, hogy az idén Európában háború volt? A német sógorok és magyar hazafiak be­rendezték a magas delegáczió-házat, elhatározták, ki legyen a prim­­csengetyüs, kik rendelkezzenek a bugyelláris felől, kik építsenek hajót, kik keverjék a külügyi kását, kik fabrikáljanak bakancsot, nyerget, ágyút — ez az egész. No meg hogy a miniszter urak egy­­ kis zsebpénzt kértek, és bizonyos Beust nevű, ismert tollú író egy csupa levelekből álló, piros kötésű könyvet bocsátott a magas dolegatyás urak kritikája alá, azt meg sem említjük, úgyis tudja mindenki. A sógorok kedves, jó barátunkat, Schmerlinget válasz­tották elnöknek. Én most csak azt az egyet lesem: veszszenek össze valami fölött a két haza fiai, tartsanak közös, német ülést, és elnököljön ebben — a Verwirkung híres föltalálója. Egy magyar, parlamentáris gyülekezet Schmerling elnöklete alatt! — a ki ezt megérte, az, tudom, soha életében nem megy komédiát nézni. A kanapé-por. (Komiko-romantikus történet, levelekben). I./a. Gróf Zichy főispán Beöthy alispánhoz: „Tekintetes alispán ur! Van szerencsém uraságoddal tudatni, hogy Pestmegye főis­pánjává lettem kinevezve. •Alázatos szolgája: gr. Zichy, m. p.“ I./b. Beöthy alispán gróf Zichy főispánhoz : „Méltóságos főispán ur! Tudom, olvastam a hivatalos lapban. Gratulálok! Alázatos szolgája: Beöthy, m. p.“ II./a. „Tekintetes alispán ur! Várom szives látogatását. Négy és öt közt szoktam otthon fekete­ kávézni. Alázatos szolgája : gr. Zichy, m. p.“ II. /b. „Méltóságos főispán ur! Nem különben. Én meg kettő és három közt. Alázatos szolgája:­­ Beöthy, m. p.“ III. /a. „Tekintetes alispán ur! Én csak otthon kávézom. Alázatos szolgája: gr. Zichy, m. p.“ III. b. „Méltóságos főispán ur! Detto. Alázatos szolgája : Beöthy, m. p.“ IV. /a. „Tekintetes alispán ur! Hát a másodalispán ur hogy mikép méltóztatik lenni? Alázatos szolgája: gr. Zichy, m. p.“ IV./b. „Méltóságos főispán ur! Köszönöm a kérdést; egészséges. Alázatos szolgája: Beöthy, m. p.“ V./a. „Tekintetes alispán ur! A másodalispán ur is csak otthon szeret kávézni ? n.t.«Zii*LUO SZIUI V./b. gr. Zichy, m. p.“ „Méltóságos főispán ur! Tudtommal e czélból el szokott járni hazudról. Alázatos szolgája: Beöthy, m. p.“ V./a. „Tekintetes alispán ur! Gratulálok magunknak olyan derék hivataltárshoz, mint minő a másodalispán ur. Apropos! nem sokára megyei gyűlés lesz. Ott lesz uraságod ? Alázatos szolgája : gr. Zichy, m. p.“ VI./b. „Méltóságos főispán ur! Ott. Alázatos szolgája: Beöthy, m. p.“ T­arcz­a. *) Május elseje rég elmúlt, de a vörös­ könyv első cserebogarai még alig röpködnek a városligeti drótsziget arc-de triomphe-ja körül, honnan a kelet ázsiai ethnographia fényes sugarai Xántus árnyékát zsebelik a jótékony női bazár 18 eladó páholya iránt. Tizennyolcz! Ominózus végzetteljes szám, mely a párisi Con­­corde-tér barrikádjain sem fordul elő arany betűkkel. Minden öreg­asszony volt valaha 18 éves, valamint a porosz-franczia békekötés is 18 paragraphusból áll s a pesti péklegények eddigi munkaóráinak száma mindennap szintén csak 18 volt, holott 25 is lehetett volna, s noha épen e perczben konstituálja magát Bécsben mindkét dele­­gátió s üli tivornyáit a cs. k. közösügy a pesti Grand Hotel dús aranyozásu kávéházának falain kívül, mig Rónay Jáczint a gloiret ítéli el a magy. tud. akadémia nagygyűlésében s a Margit-sziget gőzösei április lö­kétől kezdve óránkint egyszer közlekednek. Igen is, nyájas olvasó! Mi tagadás benne ? a szegedi rabló­­pörök befolyása a chislehursti elhatározásokra csak egyszer sárgult Tóth Vilmos miniszter úr körszakájára s kékes viszfényben ragyog­­tatva a zugligeti „Fáczán“ sült csibéinek dupla árát, mely egyszersmind a város ötmilliós kölcsönének a budai lövölde múlt vasárnapi 1117 lövéséhez való párhuzamitását is potencirozza; — végre is a Gellérthegy hajdani csillagdájából váltja ki a határőrvidék lefegy­verzési kísérleteinek folytonosan vízzé váló majálisait. Már a Hunyadyak korában igy volt ez, midőn a tiszai vas­pályát Bismarck átvéve a franczia kormánytól, gr. Barkóczy János elnöklete alatt Pápa város infallibilitását kieszközlendő, a pesti új boulevard irányába eső házakat és telkeket az egyiptomi alkirály hadi készülődései folytán a pest-pilis-solti t. c. vármegyék bíróságai­ *1 A homályos mondatok értelme iránt fölvilágosítással nem szolgál a szerkesztőség. 86 Telegrammok. Páris. Az égés mindenütt megszűnt, s ezzel együtt a commune becsületének utolsó szikrája is kialudt. Versailles, Thiers iszonyú boszut fonal a communeisták vezérei ellen; a kisebbeket egyszerűen kivégezteti, de a főbb bűnösök ellen azt rendelte el, hogy azok, szájukban egy magyar trafik-szivarral, egy héten át folyvást a budai köve­zeten kocsikáztassanak. Az európai követek conferentiát tartottak, hogy Thierst e rettenetes elhatározásról lebeszéljék. Róma. (Börzetudósítás). Az egyházi átkokban igen nagy forgalom. E héten kevés péterfillér érkezett. Berlin. Bismarck bizalmas körben kijelentette, hogy soha­sem hitte volna, miszerint a békekötéshez még Parisban is­­ illumináljanak.

Next