Bolond Miska, 1872 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1872-01-14 / 3. szám
A bírói kinevezések alkalmából. Az úői kisasszonyok már összevesztek egymás között, hogy az idegen megyéből hozzájuk kinevezett ülnök: Virányi Béla, kit senki sem ismert, melyiknek fog közülök udvarolni. Egy szép reggelen aztán az ismeretlen Virányi Béla megérkezett egy rakás gyerek- és egy öreg feleséggel. B. Ugyan, csak nem kívánhatják ők, hogy... nagyságolják őket az emberek. A. Az már igaz. * A. A kocsist meg elfogták. B. El? Hiszen jól is tették,mert az az oka mindennek. Ő hajtotta a lovakat, holott ha nem hajtja, a szegény párok meg sem mozdulnak, a postakocsi ott marad Szlatinán, s a rablók leshetik hiába. ír A. De nekem igazán nagy szerencsém volt ezúttal. B. Miért ? ! A. Épen január 8-kán küldtem le 1 írt 50 krt az utcza sarkán lakó fűszerésznek. Szerencsére a szolgálómmal küldtem, nem a szlatinakaránsebesi postával, különben most az én írt 50 krém is oda volna a többivel. Nagy. Ugyan mikor lép már fel megint a híres korcsolyázó, az a Jaques Haines? Kiss. Majd ha fagy. Nagy. Hát nem lép fel már többé ? Kiss. Dehogy nem , hanem mondom, csak akkor lép fel, majd ha fagy , hisz a sárban csak nem korcsolyázhatik. Nagy. Hja, vagy Úgy! Kiss. Csak udvariatlan ember az a Paczolay. Nagy. Már miért ? Kiss. Saját választóinak is olyan gorombaságot mondott. Nagy. Ugyan mit ? Kiss. Hát azt mondta, hogy ha a debreczeni lovaknak annyi pénzt szavaztak meg, hát szavazzanak meg az... ipolyságiaknak is egy pár ezeret. Nagy. A nemzeti színházban a napokban ily czimű darabot adattak elő: „A miniszter előszobájában.“ Kiss. Én nem tudom, minek adnak ilyen elkoptatott darabot, hisz ezt a bírói szervezés alatt valami öt hétig egy pár ezer műkedvelő folyvást játszotta. Postai tréfálózások. A. Nini, a postát már megint kirabolták, még pedig jan. 8-kán Szlatina és Karánsebes között. B. Nem csoda, alkalmasint... karánsebesi csigaposta volt. * A. Azt írja tovább a sürgöny, hogy az utasokat is kirabolták. B. Még szép az a szerénység, hogy nem rabolták ki azokat is, kik nem utaztak azzal a postával. •ír A. Gyilkosság pedig nem történt. B. Ezt csodálom, mert rabló embernél a pénzkérdés igen életbevágó kérdés szokott lenni ír A. A tettesek ismeretlenek. B. Micsoda ? Hiszen hamisan olvassz. Úgy áll ott, hogy a tettesek ? A. Úgy hát! B. És te nem tudod, hogy »tettes« úgy olvastatik, hogy tekintetes ? A. Igen, de nem látom át, mért nevezze a sürgöny azokat a nyomorultakat tekinteteseknek ? X. plébános emlékkönyvébe. Jeles pap vagy, befolyásod Meglátszik a falunépen, Hiveid közül Rómába küldesz többet minden évben. * Ha igaz lesz, mit a magyar mythologia tanít, Hogy mindenkit annyi szolgál túl, mennyit elejtem itt: Nem lesz, mint te, egy se olyan szép cselédy uraság, Oda át! 11 Atyai tanácsok. Mondtam már egyszer, édes gyermekem, hogy az isten az embert nem csak a maga képére, hanem legalább fogalmazóságra, és titkárságra, vagy valami más hivatalra teremtette. Bizony mondom én neked, hogy ne légy baloldali, mert a szervezésnél kihagynak, a megyénél meg nem választanak, ha pedig megválasztanának, hát eo ipsot nem kandidálnak. A politikában is legszebb a boulevard, azaz: a körút, kezdje el az ember a szélsőbalon, mint Szent Virgil s átmenve a balközépen, meg se álljon addig, míg valami kodifikationális kikötőre nem akad. Egyátalában pedig azt tanácsolom én neked, hogy szerezz pénzt. A pénz azon talizmán, melyet okos ember mindig magával hord. A testnek mézet, a gyomornak tápot, a szemnek gyönyörűséget vehetni rajta. Minél több ily amulet nyomja zsebedet, annál könnyebben lélekszesz ; mindent lehet rajta venni, csak becsületet nem, de erre nincs is valami nagy szükség. Saphir, a nagy Saphir mondta azt, hogy Bewusthaben ist mehr werth, als Bewustsen. Ez annyit tesz, hogy akárhány tudós, jellemes és tanult ember kényszerült már koldulni, de pénzes ember soha. Egy másik költő, Heine pedig így énekel: Und hast du kein Geld, Lumpen lasse dich begraben, amiből a legegyszerűbb észszel következtethetni, hogy ha nem csak élni akarsz, hanem „Lump“ sem kivánsz lenni, zászlódra csak e három szót írd: pénz, pénz, pénz, és pedig „minden áron.“ Ha például a lánczhidat meg akarja venni az ország, vagy boulevardot akar építeni, firtasd ki jó előre s végy olcsó aciákat és olcsó telkeket, hogy aztán drágán adhasd el az országnak... ez az élelmesség. Hidd el, édes gyermekem, hogy a gazdagság bűnét mindig megbocsátják, csak a szegénység bűnét nem. A szegénység elevenen a poklok fenekére viszi az embert ; azért hallhattad már azt igen sokszor: szegény ördög! A pénz különben sokféle: Rothschild váltólevél, magyar kicstári jegy, tízforintos bankó, sovereign, Napoleon bór, országos pictura, stb. Csak az apró és a fapénz nem jó, melylyel mai napság a becsületesség bolondjait szokták fizetni.