Erdélyi Bomba, 1934 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1934-01-13 / 1. szám
ERDÉLYI V.)-Kolozsvár, 1934 fee. 13. ÓNBA II. ÉVF. 1. szm SZATIRIKUS HETI REVÜLAP Szerkesztőség és kiadóhiatal: Cluj Sir. Reg. Maria 12. Iípólapátolás a nagyváros munkanélkülieinek egyetlen mentsvára, ha az az áldott hó nem hullott volna le kora télen, egymásután pusztulnának éhen az emberek. Mert más forrás nincs. Koldulni sem lehet, kinevetnék, ha koldulni menne doktor Ioant, vagy Inginer Stefant. Magának jó ruhája van, nem szégyell magát, koldulni — biztosan ezt mondanák. Mert fogalma sincs senkinek, hogy mennyi intellektuel van az ország nagyobb városaiban kenyér nélkül. Mennyi ? Számszerint nem is lehetne elsorolni. Hiszen az utcán nem ordít le messziről az arcáról: ma még nem ettem! Rendes kabátja van, jó kalapja és frissen borotvált arca, nem hiszed el, ha mondja is, sírva könyörögve: Uram, én az állomás toalettjében alszom, ott is borotválkozom, 2 fejért alszom, igaz ülve egy éjszaka. De meleg van és nem jön a rendőr. ... A diplomámat a zsebemben hordom, hátha mégis kapok valami állást.. .. S ha két tejt kap, ha két darab egy tejes belesimul a tenyerébe s szalad a legközelebbi kenyeresüzletbe, hogy kenyeret vegyen arra a két lejre, mert a torka már teljesen összeszorult az éhségtől, egy kis kenyeret, mert levesre, jó forró levesre ő még csak nem is gondolhat, pedig úgy kíván egy tányér levest, forró, párolgó levest.... Kemény hótakaró födi a városok utcáit, az utcán mindenütt csapatok, sok prémgalléros úr, bőrkesztyűs, oh, de hány keménykalapos, fehérsálas úr van közöttük, akiknek dermedtre fagyott keztyüs kezét égeti a lapát nyele, s aki a hórakás mellől egyenesen bemehetne egy laboratóriumba, egy orvosi rendelőbe, vagy a húszemeletes palota traverzeire , hiszen a diploma az ott van a zsebében. Este kikapja a napi 30 lejt, lebért alszik, tizenkettőért