Erdélyi Bomba, 1934 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1934-01-13 / 1. szám

ERDÉLYI V.)-Kolozsvár, 1934 fee. 13. ÓNBA II. ÉVF. 1. szm SZATIRIKUS HETI REVÜLAP Szerkesztőség és kiadóhiatal: Cluj Sir. Reg. Maria 12. Iípólapátolás a nagyváros munkanélkülieinek egyetlen mentsvára, ha az az áldott hó nem hullott volna le kora télen, egymásután pusztulnának éhen az emberek. Mert más forrás nincs. Kol­dulni sem lehet, kinevetnék, ha koldulni menne doktor Ioant, vagy Ingine­r Stefant. Magának jó ruhája van, nem szégyell magát, koldulni — biztosan ezt mondanák. Mert fogalma sincs senkinek, hogy mennyi intellektuel van az ország nagyobb városaiban kenyér nélkül. Mennyi ? Számszerint nem is lehetne elsorolni. Hiszen az utcán nem ordít le messziről az arcáról: ma még nem ettem! Rendes kabátja van, jó kalapja és frissen borotvált arca, nem hiszed el, ha mondja is, sírva könyörögve: Uram, én az állomás toalettjében alszom, ott is borotválkozom, 2 fejért alszom, igaz ülve egy éjszaka. De meleg van és nem jön a rendőr. ... A diplomámat a zsebem­ben hordom, hátha mégis kapok valami állást.. .. S ha két tejt kap, ha két darab egy tejes belesimul a tenyerébe s szalad a legközelebbi kenyeresüzletbe, hogy kenyeret vegyen arra a két lejre, mert a torka már teljesen összeszorult az éhségtől, egy kis kenyeret, mert levesre, jó forró levesre ő még csak nem is gondolhat, pedig úgy kíván egy tányér levest, forró, párolgó levest.... Kemény hótakaró födi a városok utcáit,­­ az utcán mindenütt csapatok, sok prémgalléros úr, bőrkesztyűs, oh, de hány keménykalapos, fehérsála­s úr van közöttük, akiknek dermedtre fagyott keztyüs kezét égeti a lapát nyele, s aki a hórakás mellől egyenesen bemehetne egy laboratóriumba, egy orvosi rendelőbe, vagy a húszemeletes palota traverzeire , hiszen a diploma­ az ott van a zsebében. Este kikapja a napi 30 lejt, lebért alszik, tizenkettőért

Next