Bomba, 1937 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1937-03-28 / 1-2. szám
rult földi életet. Csoda-e hát, ha az ember hangulata állandóan változó és szertelen ? A kilátástalanság pedig kínosan feleszi meg lelkét ? Csoda-e továbbá, ha levertségről és lehangoltságról panaszkodik, amikor állandóan búskomor, keserű, életunt és fásult érzések fogják el ? És ilyenkor kell az embernek a húsvéti Krisztus ! Mert az élet millió gondját-baját csak háromféleképen oldhatja meg emberfia ezen a földön. 1. Vagy pesszimista lesz és akkor a maga tehetetlenségében és világfájdalmában összeroppan alatta. 2. Vagy sakkérzéktelenségre, buddhista gondolkozásra neveli önmagát, hogy rideg fal, élettelen fatuskó, kemény kőszikla módjára leperegjen róla minden szenvedés. 3. Vagy keresztényi módon a bajok és a rossz fölé emelkedik. Az első megoldás nem emberhez méltó. Az élet azért ad fel nekünk problémákat, hogy ne fussunk el előlük, hanem megoldjuk azokat. Baj, gond, ifjúság és fejlődés azért vannak, hogy — ha talán küzdvi is velük, viaskodva is magunkkal, — de értékeket csiholjunk ki azokkal. Ebben a kérdésben az érzéktelenség sem megoldás és kivezető út. Nem akarunk túlérzékenységre és beteges lágyságra buzdítani senkit, mégis a teljes apátia és közömbösség nem emberi vonás. Mindkettő nem a lüktető egészségnek, hanem a közelgő halálnak a jele. Eleven embernek lobogó, érző szívvel kell rendelkeznie, még akkor is, ha az néha elszorul és fáj. Kőszívű ember fiaivá, gépemberekké nem szabad lennünk. Ezért nincs más megoldása bánatunknak, csak a föléjük emelkedés. Erre pedig egyetlen utunk Krisztus húsvéti öröme és diadalmas ereje. Hozzá járjon hát minden ember. Üres sírját látogassa kegyelettel minden szenvedés. Néha virasszon minden gond és testi lelki megpróbáltatás. A Husvét erejével talán sírok nyugalma száll majd le reá. Bizonyos azonban, hogy előbb-utóbb elmúlnak az árnyak és derengeni kezd. Elhengeredik a szikla s kiszáll a győztes lelkidez. Az idei Husvétkor is hasítson lelkünkbe a tudat, hogy le kell győznünk magunkban és körülöttünk minden rosszat s a bajokon felül kell emelkedjünk. Ezért énekeljük a diadal énekét, a győzedelmes Alleluját ! Lélekben zarándokoljunk a megdicsőült Krisztus elé, aki egyedül mondhatta el magáról és vallhatja ma is : — „Bízzatok, mert én meggyőztem a világot !” . . . „LINDA“ CUKORKÁI A LEGJOBBAK!