Bomba, 1937 (5. évfolyam, 1-22. szám)

1937-03-28 / 1-2. szám

rult földi életet. Csoda-e hát, ha az ember hangulata állandóan változó és­­ szertelen ? A kilátástalanság pedig kínosan feleszi meg lelkét ? Csoda-e továbbá, ha levertségről és leh­angoltságról panasz­kodik, amikor állandóan búskomor, keserű, életunt és fásult érzések fogják­ el ? És ilyenkor kell az embernek a húsvéti Krisztus ! Mert az élet millió gondját-baját csak háromféleképen oldhatja meg emberfia ezen a földön. 1. Vagy pesszimista lesz és akkor a maga tehetet­lenségében és világ­fáj­dalmában összeroppan alatta. 2. Vagy sakk­­­érzéktelenségre, buddhista gondolkozásra neveli önmagát, hogy rideg fal, élettelen fatuskó, kemény kőszikla módjára leperegjen róla minden szenvedés. 3. Vagy keresztényi mód­on a bajok és a rossz fölé emelkedik. Az első megoldás nem emberhez méltó. Az élet azért ad fel nekünk problémákat, hogy ne fussunk el előlük, hanem megoldjuk azokat. Baj, gond, ifjúság és fejlődés azért vannak, hogy — ha talán küzdvi is velük, viaskodva is magunkkal, — de értékeket csiholjunk ki azokkal. Ebben a kérdésben az érzéktelenség sem meg­oldás és kivezető út. Nem akarunk túlérzékenységre és beteges lágy­ságra buzdítani senkit, mégis a teljes apátia és közömbösség nem emberi vonás. Mindkettő nem a lüktető egészségnek, hanem a közelgő halálnak a jele. Eleven embernek lobogó, érző szívvel kell rendel­keznie, még akkor is, ha az néha elszorul és fáj. Kőszívű ember fiaivá, gépemberekké nem szabad lennünk. Ezért nincs más meg­­oldása bánatunknak, csak a föléjük emelkedés. Erre pedig egyetlen utunk Krisztus húsvéti öröme és diadalmas ereje. Hozzá járjon hát minden ember. Üres sírját látogassa kegyelettel minden szenvedés. Néha virasszon minden gond és testi lelki megpróbáltatás. A Husvét erejével talán sírok nyugalma száll majd le reá. Bizonyos azonban, hogy előbb-utóbb elmúlnak az árnyak és derengeni kezd. Elhenge­­redik a szikla s kiszáll a győztes lelkidez. Az idei Husvétkor is hasítson lelkünkbe a tudat, hogy le kell győznünk magunkban és körülöttünk minden rosszat s a bajokon felül kell emelkedjünk. Ezért énekeljük a diadal énekét, a győze­delmes Alleluját ! Lélekben zarándokoljunk a megdicsőült Krisztus elé, aki egyedül mondhatta el magáról és vallhatja ma is : — „Bízzatok, mert én meggyőztem a világot !” . . . „LINDA“ CUKORKÁI A LEGJOBBAK!

Next