Bomba, 1940 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-10 / 1. szám

kigyulltak a gyertyák, kis, pislákoló hirnökei a szeretetnek s s a zongorán, tangók és foxtrottok helyett, felcsendült a „mennyből az angyal...“ Spin rád ur, az aranyszívű tulajdonos, meghatottan ölelte á­ s bájos feleségét, Margitka a kasszában szólni se tudott a boldog­ go­ságról. A karácsonyfa alatt sok tarka csomag, artisták a főnököt urnák, a főnök úr az artistáknak... A Trió Drops, két váradási leány és egy aradi fiú, csak a karácsonyfát simogatták, háromévive nem érezték a fenyő különös illatát... Tavaly ilyenkor Sudánik­ban voltak, tíz fontot adtak volna félméter karácsonyfáért.... Klári, a szőke táncosnő, egy szeparéba húzódik, folynak a köny­én­nyei, úgy zokog, Kolozsvárt siratja, a Mátyás templomot, a séta pé­teret, vigasztaljuk s megenyhül, amikor kérdi : — mi van Kolozsvasz váron ? És Musztafa Charabati, a vakító feketeszemű arafd­ai táncos, aki most lát először életében karácsonyfát, kezet fojt­on mindenkivel, arabul köszön: „Aid safed !“..., de látszik, hog­yy nem érti az egészet... Partnernője egy bájos német asszony ma­gra gyalázza neki, hogy nálunk ez a szokás, karácsonykor, amikoro­ megszületik a Megváltó... Charabati bólint, très bien, — mondjál franciául s hogy mindenki értse, azt mondja németül : wunder­­ei­­schön... Fritta Sanyi, a kitűnő kolozsvári dizőr karácsonyi daloka­­t énekel, nem kiséri szakszájon se pózán, gitárt penget az aszta­­l­ mellett s Bella’s vállára hajol, aki a pompás karácsonyfa mellettiei is az asszonyra gondol, aki ott maradt három hónappal ezelőtt jó Teheránban s most, ki tudja, mikor jöhet haza... És ugye, nem veszik szerénytelenségnek, ha megemlíten­ait Borcsát is, a lokál kis sztárját, aki ezen a gyönyörű meghatóid estélyen az egyedüli : Gyermek, Neki csengetett egyedül az angyal Le a rengeteg játék, babák, ruhák, csokoládék mind neki szóltak stt , úgy ölelgette, babusgatta mindenki, mintha elmaradt s soha megijt nem születő gyerekét ölelné benne... Juana, aki együltében is negyven pohár wiskyt tud meginni, ki nem engedte volna az a gyermeket az öléből és Miss Lyon az angol dizőz kis ezüst bölcs löl­csőt vett neki, ebben a bölcsőben ringatta álmait, amik sohsesi­ teljesednek be s ezzel a kis ezüst bölcsővel emelt oltárt a Gyer-isi­meknek, aki eljött, szőkén, angyalian s egy pillanatra megremeg-is tette a szivét, ami az utóbbi időben egyre rosszabbul ketyeg a­­­ sok pezsgőtől és kevert bájitaltól... Ott álltunk a karácsonyfa alatt Rajnay Tibor kollegámmal a 1­ 4 BOMBA

Next