Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1884

l­ gárnak a magyar nyelvet is tudni szükséges, — több erkölcsi kötelesség. — A tanári kar ez évben is vasárnap reggelenként maga köré gyírtte a protestáns tanulókat s T. Wiesner Boldizsár tanártársunk magyar nyelven exh­ortatiokat tartott. — Pünkösd előtti vasárnapon a helybeli ev. templomban K1 protestáns tanuló és egy magyar ajkú protestáns kereskedő inas öt heti kellő oktatás után fent nevezett tanár úr által confirmáltatott. — pünkösd utáni második vasárnapon pedig az összes már confirmált protestáns tanulók a ta­nárokkal együtt fölvették az úri szent vacsorát. — A más hitfele­­kezetü tanulóknak a vallástanban való oktatásáról s lelki épüléséről az illető hitfelekezetek gondoskodtak. — Az intézetünket az iskolaév folyamában január hó 24-én a améltóságu Vallás- és Közoktatásügyi Ministerium megbízottja, nagy­­ságos Mészáros Nándor, a pécsi tankerületi főigazgató úr megláto­gatván, egy napi köztünk időzése alatt az egyes osztályokban az előadásokon megjelent, nagy érdeklődéssel hallgatván az egyes tanár urak előadásait és a tanulók feleleteit. — A szabad ideje alatt a gymnasiumi szertárakat és az iskola teljes berendezését is megte­kintvén, — az előadások végeztével a tanári karral értekezletet tartott. — Az iskolai nagy­bizottság április hó 26-án gyűlést tartott, a­melyen elhatározta, hogy a jövő tanév elejére az ötödik tanári ál­lomásra pályázatot hirdet és ez állomást betölti. — Az 1­784-iki augusztusban Sárszentlőrincz köszége megemlékez­vén a halhatatlan költőről, a ki mint Petrovics Sándor az 1832-iki esztendőben a jelenleg bonyhádi, de akkor még sárszentlőrinczi al­­gymnasiu­mak növendéke volt, — lakó helyét s az akkori iskolai épületet egy-egy emléktáblával örökítette meg, így akarván a hal­hatatlan nagy költő emlékének hódolatát és tiszteletét bemutatni. — Algymnasiumunk is hivatalos volt ez emlékünnepélyre, a megbete­gedett igazgatót hivatalosan Marhauser Imre tanár úr képviselte, a­ki az iskola halhatatlan tanítványának a jelenleg bonyhádi algym­­nasimnban is emléket kivánván emelni, — egy Petőf­ Sándor sti­pendiumra a jelenlevők között gyűjtést kezdett. — Az eredmény bár csekély volt — alig 27 irt gyűlvén össze, — de a mustár mag el lévén hintve, s a fa, hogy terebélyes legyen, csak buzgóság és akarat kellett, és a­zzél is, hogy a­kinek legjobb irálya van, egy kis jutalmat is adjunk hozzá kötvén azt Petőfi nevéhez, el lesz

Next