Kazinczy Ferencz (ford.): C. C. Sallustius' épen maradt minden munkái - Romai Classicusok magyar fordításokban 1. (Buda, 1886)
Előszó
elkényeztetett erőtlenné tett társai többé meg nem bírnak; és aztán, mivel ez rést nyithat előttünk eggy gyönyörű táj felé, mellyet, minthogy rá térni még mindég rettegünk, bár csudáljuk, magasztaljuk, talán nem ismerünk a’ mint érdemli. A’ szép’ mezején külömbözők, ollykor épen ellenkezők a’ nemek, ’s a’ Mesterség’ barátjainak mindenike kívánhatja figyelmöket, gondjaikat. Csakhogy mi szép, és miért szép, a’ kit szokás és iskoláink elfásítottanak, ollykor érzi, ollykor nem.