Kazinczy Ferencz (ford.): C. C. Sallustius' épen maradt minden munkái - Romai Classicusok magyar fordításokban 1. (Buda, 1886)

Előszó

elkényeztetett erőtlenné tett társai többé meg nem bírnak; és aztán, mivel ez rést nyithat előttünk eggy gyönyörű táj felé, mellyet, minthogy rá térni még mindég rettegünk, bár csudáljuk, ma­gasztaljuk, talán nem ismerünk a’ mint érdemli. A’ szép’ mezején külömbözők, ollykor épen ellen­kezők a’ nemek, ’s a’ Mesterség’ barátjainak min­­denike kívánhatja figyelmöket, gondjaikat. Csak­hogy mi szép, és miért szép, a’ kit szokás és is­koláink elfásítottanak, ollykor érzi, ollykor nem.

Next