Ortvay Tivadar: Magyarország régi vízrajza a XIII-ik század végeig 1. (Budapest, 1882)
Bevezetés
BEVEZETÉS. Hazánk egy úttörő tudósa, Pesti Frigyes, ezelőtt tizennégy évvel Magyarország régi vízhálózatára hívta fel a tudományos közfigyelmet. Felszólalásának czélja nem volt kevesebb, mint annak megmutatása, hogy Magyarország régi hydrographiájának megírása a lehetőség körében fekszik. Egy igen figyelemre méltó czikkel az eszmecserét meg is indította, felszólítva az ügybarátokat, hogy amit valamely vidék vízirati régi viszonyáról és alkotásáról tudnak, hazánk múltjának felderítésére közzétenni szíveskedjenek.1) Kevéssel e felszólítás után egy másik nagy tevékenységű tudósunk, Römer Flóris azon indítványnyal lépett a magyar orvosok és természetvizsgálók XIII-ik nagygyűlésén működött archaeologiai bizottság elé, hogy időszerű volna merő régészeti szempontból hazánk különböző korszakainak hydrographiai térképét elkészíttetni. A nagygyűlés az indokolt javaslatot magáévá tette, s elhatározta annak sürgetését, hogy a hazai geológiai társulat, a geographiai intézettel szövetkezvén, ez eszméje figyelmét kiterjeszsze. 2) A magyar történelmi társulatnak azon bizottsága, mely 1872-ben a vármegyék történeti monographiai tervrajzának kidolgozására ki lett küldve, javaslattételében kiemelte, hogy egyéb történelmi objektumok mellett a helytörténetíró a folyókat, patakokat, tavakat, mocsárakat és gyógyforrásokat is vegye figyelembe. A magyar történelmi társulat e tervrajzot elfogadta s helytörténetíróink figyelmébe ajánlotta.3) Még későbben, 1874-ben egy kiváló palaeographusunk és monographusunk, Nagy Imre, az Akadémia II-ik osztályához benyuj t) Századok I, 68—78. 2) Archaeologiai Értesítő I, 10. 3) Századok VT, 412 . 413.1*