Karácsonyi János: Szent Gellért csanádi püspök és vértanú élete (Budapest, 1925)
Szent Gellért életében mint egy tükörben szemlélhetjük többi hittérítőinket. Ebből ismerhetjük meg azon jámbor férfiakat, akiknek önmegtagadó élete, bámulatos tevékenysége a józan, gondolkozó magyar népet Krisztus követőjévé tette. Ebből ismerhetjük a tudománynak igaz bajnokait, akik lovaglás közben is olvasnak, akik a másolás nehézségeivel s a pergamen hiányával küzködnek s mégis térdenállva kérnek kölcsön könyveket. A polgárosodás és a művészetek harcosait ismerjük fel Szent Gellértben és társaiban , mert míg egy részük az Isten igéjét hirdette, más részük templomokat, monostorokat s ezekben műhelyeket épített; különféle iparnemeket űzött, a harmadik rész pedig a földet mívelé. Ez általános szempontokon kívül azonban Szent Gellért élete sokkal közelebbről is érdekli nemzetünket. Szent Imre herceg nevelője, Szent István király tanácsosa, az egyház szabadságának rendíthetetlen védelmezője, korának egyik legtekintélyesebb, befolyásosabb férfia volt ő. Ha egyéb nem, nagyszerű halála egymagában is nagy és sokáig tartó hatást gyakorolt nemzetünkre, így tehát egyúttal hazánk történetét fejtegetjük, mikor az ő élete sorsát tárgyaljuk. S mily jó az isteni Gondviselés ! Hogy őt még jobban megismerhessük, egészen szemeink elé állíthassuk, gondoskodott arról, hogy az enyészettől megmeneküljön egyik irodalmi műve. Ebből, a magyar irodalom legrégibb termékéből, közelebbről tanulmányozhatjuk az ő jellemét, írásmódját, ismeretkörét. Máskülönben is csak őseink nyomdokait követjük, midőn Szent Gellért emlékét fölelevenítjük. Elődeink évszázadokon keresztül ünnepként ülték meg azt a napot, Thangmar XI. századbeli író írja ezt Szent Bernvard hildeshelmi püspökről ; Migne : Patrologiae cursus completus. Paris, Series secunda. 140. kötet 394. 1., 141. köt. 1286. 1. 2 U. o. 139. köt. 367. 1.' 3 U. o. 139. köt. 1091. 1. és 141. köt. 836. I. : «Coeperunt ex sua (S. Guilielmi abbatis s. Benigni Divioncnsis) hoc est Italia multi ad cum convenire, aliqui litteris bene eruditi : alii diversorum magisterio edocti, alii agriculturae scientia praediti». 4