Gombos Ferencz Albin: Az 1437-ik évi parasztlázadás története különös tekintettel a jobbágyi viszonyokra s a husszitismusnak hazánkban való elterjedésére (Kolozsvárt, 1898)
Előszó
ELŐSZÓ. A magyarországi pórlázadások történetét jeles írók régebben s újabban feldolgozták már, csak az 1437-ik évire nem került még eddig elé a sor. Hazánk történetében ez volt a legelső s jelentőség tekintetében nem is az utolsó helyen álló mozgalom, a melyet bár korának nagyobb szabású eszméje, a maga egész ijesztő alakjában feltűnő török invázió, elhomályosított ugyan s a rája boruló feledékenységet sokban előmozdította , mégis, ha most legapróbb részleteiben megismerjük,ki tagadhatja, hogy e nagyszerű népmozgaloma nemcsak záróköve a magyar jobbágyság középkori történetének, hanem egy külön álló sajátos jelensége az összes európai parasztlázadásoknak. A dolog természetéből következik, hogy, ha világos képet akartam nyújtani, nem maradhattam szorosan a tárgynál, hanem bele kellett bocsátkoznom azon nagyobb kérdések fejtegetésébe is, amelyek a lázadással közelebbről vagy távolabbról összefüggésben valának. Így bővebben foglalkoztam az oláhság akkori helyzetével, összehasonlítva azt különösen az erdélyi magyar jobbágyság viszonyaival, továbbá az országba beszivárgó husszitatanok hatásával, mely utóbbi része munkámnak szerény intésül is szolgálhat, mivel hazai történetünk e téren sürgősen pótolandó hiányokat mutat, érdemlegesen még senki sem foglalkozván Hussz János tanainak Magyarországban keltett hatásaival s következményeivel. Jelen munkám tárgya továbbá akár a napirenden lévő alföldi munkásmozgalmakat tekintjük, akár az áldatlan nemzetiségi surlódásot.