Boreczky Elemér: A királyi tárnokmester hivatala 1405-ig (Budapest, 1904)

I.

I. Midőn a királyi tárnokmester hivatalának mivoltát és azért első­sorban eredetét kutatjuk, úgy véljük, a szó etymologiájából kell kiindul­nunk. „Mester“ a kor szemében főnököt, ható­ságot jelentett és nem állt messze a „comes“, „ispán“ szó jelentésétől, mely szintén admini­stratív és bírói hatóság jelzésére szolgálhatott. A tárnokmester tehát a tárnokoknak mestere, vagyis főnöke. Nehezebb annak a kérdésnek eldöntése, melyre előbb a nyelvészet segítségével akarunk felelni, hogy kik voltak a tárnokok. Ha a szó­nak eredeti alakját — tavarnicus, vagyis tavar­­unk — nézzük, mindjárt föltűnik, hogy nem magyar, hanem szláv szóval van dolgunk. Hogy ez szláv, már régen észrevették, de eredetéről nem voltak egyezők a vélemények, így némelyekr­ a „dvere“ (ajtó)-ből akarják levezetni, bár — nézetünk szerint — minden komoly alap nél­kül. Kétségtelen ugyanis, hogy a szó két külön­választható részből áll, gyökérből és képzőből : tavar-nik. A „-nik“ képző a szlávban igen gya­kori; megfelel a magyar ,,-nok“-nak, mely az előbbiből származott s jelenti azt a személyt, mely a gyök fogalmához kötött cselekvést végzi. Feladatunk e szerint ennek a gyökér­nek, a „zavar“-nak vizsgálatára szorítkozik.­ ­ Sasinek Fr., Tört. Tár 1893. 7. 1.

Next