Csontos József: Városaink Mátyás korában (Sárospatak, 1893)
Városaink művelődési állapota Mátyás alatt
sége a királynak, az országnak, s azért, mert a szomszéd ellenséges nagyhatalmak ellenében kedvezmények, rendkívüli kiváltságok nélkül koczkára volna téve a város polgárainak hűsége s válságos időben könnyen válhatnának veszélyes ellenséggé azok a városok, melyeknek az országot védni hivatásuk. Viszont városok pusztulnak, egész vidékek felperzseltetnek, hol ellenség vonul át pusztító zivatarként. Polgárok és nép kimerülnek, anyagilag tönkre mennek, kultúrájuk megakad, hol évek hosszú során át meg-megújuló ádáz harczi tusat. De szoros összeköttetés van a városok története s a politikai események közt annyiban is, hogy a nyilvánosság előterébe azok a városok lépnek, melyek irányában a király és nemzet politikája mozog, s csendes, szinte ismeretlen élet folyott, hol hadak nem, vagy alig járnak, hol a városok az ország politikai nagy eseményeinek színterétől távol esnek. A városi élet és intézmény hazánkban IV. Béla alatt nyert nagyobb lendületet. Ez mindenféle kedvezményekkel s kiváltságokkal édesgette be az idegeneket, főleg németeket. A betelepített községeket fallal körítik, a falgyűrűn belől lakó nép a maga kiváltságaival s sajátos közigazgatásával létrehozza s kifejti a harmadik rendet, megalkotja a városi polgárságot (cives, burgenses). A városi polgárság érdekének gyámolításában királyaink közül kiválik: Róbert Károly, ki a bányaipar és bányászjog megalapítójának nevezhető. — Nagy Lajos, ki az ipartörvényt szabályozta, megindítója lett a magyarországi ipar nagyobbmérvű művelésének, a kereskedés érdekében sok városnak kiváltságot adott s a honvédelem és a városok haladása szempontjából súlyt fektetett arra, hogy az országban minél több bekerített erős város legyen. Azonban nálunk a városi intézmény, a polgári elem virágzásának olyan fokát, mint pl. az oligarchia II. Endre alatt, soha nem érte el; olyan szerepet sem vitt soha, mely Magyarország politikai történetében valami tekintetben döntő lett volna. Legfelebb egyes városok válnak ki s avatkoznak néha bele a politikába is, mint pl. Buda, Venczel királylyá választásánál. A városok hatalmi állásának, politikai szereplésének s talán anyagi jólétének is legkedvezőbb korszaka a XV. század s annak is inkább az első fele, a Zsigmond uralkodása, ki a városok politikai életének megalkotója volt. Nem tartozik ide annak a bírálgatása, hogy Zsigmond jószántából járt-e el, avagy politikai kényszerűség vezette a polgárrend emelésére, hogy szüksége volt