Knauz Nándor: Az Országos Tanács és országgyűlések története 1445-1452 (Pest, 1859)
Albert király halála pártokra szakítá az országot. A mily örömöt okozott Erzsébet párthíveinek V. László születése *), épen oly kárára szolgált az az országnak, úgy hogy a milyen kívánatos lett volna, hogy például Nagy Lajos, Zsigmond és később Hunyadi Mátyás férfiutóddal bírjanak, ép annyira hasznos leendett itt az ellenkező eset. Mert V. László születése némi jogos színt kölcsönzött anyja párthíveinek, kik e csecsemőt, midőn az új, még pedig Erzsébet megegyezésével választott, király I. Ulászló már egész Egerbe jutott, Szécsy Dénes esztergomi érsek által Székesfehérvárt megkoronáztatván), attól többé el sem is álltak mindvégig. De mindez sokkal ismeretesebb, hogysem itt újra elmondjam. Tudjuk, hogy a haza felvidéke a középkor hatalmaskodóinak eszményképe — Giskra által felbujtatva, és e vidéknek különösen német városai semmiképp sem voltak Ulászló részére hajthatók. E városok közt legnagyobb szerepet játszott Pozsony, mely közelsége miatt is folytonos közlekedésben volt Fridrik római király V. László gyámjával. E város V. László említett koronáztatásakor külön küldöttség által képviselteté magát 3). Ulászlóról még hallani sem akart. A pártján levőket halálos elleneinek (Feynt, Todfeyndt) 4) inasát Ulászlót pedig ez időbeli számkönyveiben csak lengyel királynak nevezi 5) s készebb volt magát általa birtokaitól megfosztatni 6), sőt vele nyílt ellenkedésbe ereszkedni , és egy nehéz ostromot kiállni 8), mintsem Erzsébettől, kit számkönyveiben kegyelmes királynénknak czímez 9), elpártolni. Mennyire voltak a kedélyek egymás ellen felingerülve, leginkább az 1444. évi ápril elejére kihirdetett budai országgyűlés előzményei mutatják. Ulászló, hogy a törökkel kezdett háborút erélyesebben folytathassa, az ellenpárttal minden áron ki akart békülni. E végre Fridiket 1444. febr. 2-ra személyes összejövetelre szólítá fel. Ez az ajánlatot nem fogadta.