Ipolyi Arnold (szerk.): Alsó sztregovai és rimai Rimay János államiratai és levelezése (Budapest, 1887)
Mert Rimayhoz Ipolyit sok kedves irodalmi emlék fűzte, történetírói pályájának mondhatni első kezdetétől. Az 1851-iki Uj Magyar Múzeumban (148 . köv. 11.) »Adalék a zsitvatoroki béke történetéhez« czim alatt egy kis értekezést közlött, melybe családi levéltárából három nagy fontosságú levelet igtatott be. Az, mit e levelekhez irt, a bevezetés és jegyzetek gondolkodó főre, széles látkörű tudósra vallanak — nehány sorral ügyesen jellemezte a fontosságot, melylyel a zsitvatoroki béke a törökökkel folytatott alkudozásokban birt. Pár év múlva 1853-ban ismét az »Uj Magyar Múzeumban« adott egy újabb közleményt a családi levéltárból: »Nyílt levél Kachelmann János ügyvéd urnak« (105 s köv. 11.) és »Tudósítás Rimay János munkáiról« (479 s köv. 11.) czim alatt. Az előbbi hely- és nemzedéktani adalék, mely még csak érinti Rimaynak benső baráti összeköttetését Illésházyval, a Pálffyakkal, Forgáchokkal s futólag tesz említést róla mint költőről és államférfiúról; mig »Tudósítás «-a elénk állítja Rimayt, korának tevékeny és sokoldalú íróját, költőjét és államférfiét, ki egy egész sorozat nagy munkát hagyott maga után. Mik voltak ezek a munkák, melyeknek csak nyomai maradtak fenn? azt ő maga határozza meg legjobban. Esterházy Pálnak Bori Istvánhoz 1632. nov. 8-án irt s e gyűjtemény 362-ik lapján közlött levélben Esterházy Rimaynak »De Virtute« vagy »Az Udvariságról« czimű munkáját kéri magához küldetni. Toldy ezt nagyobb tankölteménynek tartotta (Költészeti kézikönyve I. k. 1261.) de Ipolyi