Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei (Budapest, 1879)
Bevezetés *) »Bei aller Beziehung zu den grossen europäischen und religiösen Fragen, oder vielmehr gerade in Folge derselben, mischen sich individuelle Antriebe und Beziehungen in die Kriegsführung der Zeit.« Banke e szavait nem ok nélkül tettem felolvasásom élére, melylyel Bethlen Gábor politikai levelezését a M. Tud. Akadémiának bemutatom, mert épen abban áll e levelezés fontossága, hogy kimutatja azon egyéni és személyes rugókat, melyek Bethlent fényes és dicsőséges pályáján vezették. Ha egykorú röpiratokban — melyekkel ellenségei elözönlötték a világot — titkos törökösséggel vádolták Bethlent, ki magát könnyfilmetéltette s a porta javára szervez hadjáratot — quod quidem ego arbitror — írja némi indignátióval e vád egyik terjesztője, esse boni servi, sed miseri regis — ha Balássi hitetlennek, csalárdnak mondja — ezenfelül fertelmes életűnek és vérszopónak, ha még Minio, a velenczei követ is azt a meggyőződést vitte haza, hogy alattvalói félnek tőle, mert zsarnok, ha még azok is, kik hódolnak fényes tehetségeinek, diplomácziai működésében a fondorkodás rugóit keresik, ha századokon és tizedeken át szájról-szájra adva Bethlen kétszínűsége anynyira bevéste magát az emberek tudalmába, hogy a Machiavelliemust korában csak azért nem nevezék »Bethlenianismus”-nak, mert a szó megvolt, mielőtt ő élt volna, ha mindezt meggondoljuk — nem támad-e fel önkénytelenül bennünk a *) Olvastatott a T. T. Akadémiáján. 13-diki Ülésében. *