Karácson Imre - Thallóczy Lajos: A Rákóczi-emigráczió török okmányai 1717-1803 (Budapest, 1911)
Előszó
Élek az alkalommal és elmondok egyet mást, hogy mikép jött létre e munka. Midőn Ő császári és apostoli királyi Felsége gróf Tisza István akkori miniszterelnök előterjesztésére 1904. április 18-án kelt legfelső elhatározásával utasította a magyar kormányt, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának kérdésével foglalkozzék, a helyrajzi megállapítás és a kiadatási eljárás körülményeit illetőleg. 1904. végén már megtörténtek az előkészületek, úgy hogy 1906-ban csak a hamvak hazahozatalának technikuma volt megállapítandó. Úgy az előtanulmányok folyamán, mint a hazaszállítás alkalmából. Thaly Kálmán volt a kormánynak tanácsadója s a legapróbb részletek megállapításánál döntő szakértője. E sok utánjárást igénylő munkálatoknak kettős céljuk volt, egyfelől bizton, a történeti hitelességnek megfelelőleg megállapítani a fejedelem és bujdosó társainak halála, az eltemettetés s a maradványok antropometriai körülményeit, másfelől pedig a hazaszállítás zavartalan menetét biztosítani. E munkálatok folyamán számos történeti kérdés vetődött fel. Újból fölmerült, hogy a törökországi, jelesül a konstantinápolyi levéltárakban bizonyosan lenni kell erre a korszakra vonatkozólag számos még fenmaradt anyagnak. Hisz Mikes Kelemen leveleiből is föltetszik, hogy II. Rákóczi Ferenc rodostói udvara élénk hivatalos és írásbeli összeköttetésben állott a portával. Bár ez az udvartartás, 1718-tól 1735-ig csak olyan Damokles-kardjaként szerepelt, mely sohasem esett le, mindamellett oly tényező volt, melyről azoknak, akiket a porta politikája közelebbről érdekelt,tudomást kellett szerezniük. Ezért Thaly Kálmán, kapcsolatban a kegyeletes aktussal, széleskörű tanulmányokat indított meg az összes európai levéltárakban s a konstantinápolyi francia követségnek Párisba szállított erre vonatkozó levelezéseit is leíratta. Az európai anyag folyton gyűlt és nyilvánvaló lett, hogy a Rákóczi-emigrációnak újabb és imeretlen részletei megérdemlik a velük való tüzetesebb foglalkozást. Csak maga a törökországi portai anyag hiányzott. Ekkor merült föl az eszme, hogy nem lehetne-e II. Abdul Hamid szultán 1904-iki, főleg Kolossa konstantinápolyi követség!