Thaly Kálmán: Nagy-szombati harcz. Hadtörténeti epizód a kuruczvilágból (Pest, 1869)
A nagy-szombati harcz 1704
A nagy-szombati harcz. - 1704. - Ismerjük a Rákóczi féle szabadságháború gyors terjedését, mely csodával határos vala, — ismerjük az 1703-ik s 1704-ik év szerencsés fejleményeit, melyek, néhány ostromzárolt vár kivételével egész Magyar- és Erdélyországot a szabadságért fegyverkező rendek birodalmába juttaták. Leopold császár, olympusi gőgjén sok küzdés után erőt véve, kényteleníttetett a „gonosz rebellisekkel” — kiknek már szinte Bécs külvárosaiba hatolt csapatai miatt residentiája bástyái mögül ki nem léphetett — alkudozásokba ereszkedni, és, mivel e megátalkodottak a bécsi udvar annyiszor megszegett szavainak többé nem hívének, — Nagy-Brittannia és a belga rendek békéltető közbenjárását fogadni el. Nagyon megalázta magát az öreg császár, a midőn ezt tette, — de megtette, uralkodása függött tőle. Nem czélom itt a gyöngyösi, paksi és selymeczi békeértekezletek folyamát tárgyalni, s az okokat: miért szakadtak meg? Hallgatok az 1704. őszén kötött rövid fegyvernyugvásról, s a háború fejleményeiről a déli és keleti részeken; feladatom ezúttal, a fegyverszünet után, csupán északnyugaton történteknek: Érsek-Újvár megvételének, Lipótvár ostromának s különösen az ezek folytán követ- Thuly: Nagy-szombati harcz. 1