Szilágyi Sándor: A magyar forradalom férfiai 1848/9-ből (Pest, 1850)

Előszó

Az első kiadáshoz. Eperczben, midőn művem a sajtót elhagyni készül, midőn, mielőtt a nyilvánosságnak átadnám , kinyomott iveit utolszor nézem végig, s föl­merülnek lelkem előtt az akadályok, mikkel meg kelle s meg kellene küzdenem : úgy hiszem, pirulás nélkül bevallhatom, — aggály szorítja lelkemet. Jellemezni az embereket, kik hazánk sorsát intézték, vagy rá be­folyással voltak, jellemezni a perczben, midőn egy része kibujdokolt, más része elvérzett, de tettek , éltök folyama, jellemük még új, még mindenki lelkében él, a legnehezebb feladatok egyike. Megoldani azt biztosabb, avatottabb toll kivántatnék, mit én tehe­­tek, csak adataim, tapasztalataim, ismereteim tollrajzi előadása. S úgy hiszem, az olvasó is e szempontból nézendő, e szempontból tekintenéd a körülményt, hogy a katonák életrajza terjedelmesb részt foglal el, mint a politicusoké. Ez sokkal kényesebb, hogysem többet tehettem volna. Műveim gyöngéit énmagam is ismerem, de ismerem jó oldalát a részrehajlatlanságot is, s csak ezért bátorkodom átlapozását ajánlani. Pest, jan. 1-én 1850. A második kiadáshoz. E szavakhoz egyebet nem kívánok csatolni, minthogy az uj kiadást tetemes javításokkal és bővítésekkel bocsátom közre. Pest, april 12-én 1850. Az iró.

Next