Jakab Elek: Szabadságharczunk történetéhez. Visszaemlékezések 1848-1849-re (Budapest, 1880)
Bevezetésül
BEVEZETÉSÜL Már harmadik évtizede telt le Magyarország története ama nagy korszakának, melynek eseményeiben mint honvéd és író, tollal s fegyverrel vettem részt. A múló évek mind többet-többet mosnak ki emlékezetemből, ami érdekkel birt s fenntartást érdemelne, elfeledtetnek figyelemre méltó, tanuságos és lélekemelő tényeket, szabadságharczunk sok jeleséről és nevezetes történeti mozzanatokról — a mik amaz éveket részint megelőzték, részint követték — sok egyéni tudást s hosszú évek tapasztalásait, miknek most—ha előtte szükségesnek látszanék — az állami kormányzat is, de egykor a történetíró bizonyára hasznát vehetné. Későbbre akartam közlésimet halasztani, mikor ama történetek tényező férfiai közülönk, küzdelmeik és szenvedéseik színhelyéről már eltávoztak, mikor az idő és aktív élet érlelési, oktató és szenvedélyszabályozó műveletét embereken és pártokon, a két nagy küzdő felen— a kik nem mások voltak, mint az uralkodóház és nemzetünk — a harczban résztvevő és azt néző közönségen végrehajtotta, s igy az élőket se nem feszélyező, se nem bántó, a holtakat pihenésükben nem háborgató tárgyilagos és igaz előadás és ítéletalkotás lehetővé lesz. De az: „Ars longa, vita emlékeztető