Jakab Elek: Adatok a XI. zászlóalj történetéhez, tekintettel az erdélyi 1848-1849-ki eseményekre. Egy honvéd magánjegyzetei (Kolozsvár, 1868)
a gyarhoni 10. zászlóaljnál a helyek már mind be vannak töltve, hanem biztosított, hogy az Erdélyben rövid időn alakulandó 11-ik zászlóaljhoz áttétetésem előléptetéssel meg fog történni. Ekkor a később oly nagy mérvben kifejlődött reactiónak már némi szelét lehetett észrevenni, különösen azon körben, hol én éltem. Állomásomnál fogva olvasnom lehetett, láttam is körülöttem oly kézalatti intézkedéseket, melyek oda látszottak czélozni, hogy a magyar minisztérium iránti engedelmesség nyílt felmondását előkészítsék, s ezredünk népével a már lázongó horvátok, ráczok, szerbek és bánáti oláhok példájára a lázadás lobogóját kitüzessék. A látszat csak hamar valósággá lön; nyugtalanító aggodalom szállott meg nemsokára, midőn a székely zászlóaljak és székely huszárok Bánátba kiküldése után ezredünknek egy része, és ezek között azon század is, amelynél én voltam, sürgős rendeletet kapott az iránt, hogy a leggyorsabban gyűljön egybe, s azonnal K.Fejérvárba vonuljon be. Engem a század kivonulásával állomásomon hagytak, helyemet mással pótolták, kétségkívül azért, hogy miután nézeteimből semmi alkalommal titkot nem csináltam, az illetők czélszerűbbnek hitték, ha a bekövetkezendő fegyveres működési tértől távol tartanak. De a rám ruházott úgynevezett „Haus-Compagnie-Commando“ sem találtatott csakhamar nekem valónak, mert már a nyílt fellépés ideje elérkezett volt. Ez állomásra oly egyén kellett, aki a magyar minisztérium irányában függés felmondásának útját egyengetni, sőt tán a népet a maga körében a fegyveres ellentállásra is szervezni kész és . -