Gelich Rikhárd: Magyarország függetlenségi harcza 1848-49-ben 1. (Budapest, 1882)
Előszó
ELŐSZÓ. Azok sorai, a kik hazánkban az 1848. és 1849-iki harczokban részt vettek, immár igen megritkultak. Ezreket közülük már régen sirkant takar s a még élők hátralévő évei is mindinkább megszámlálvák. Mindenkinek kötelessége, a ki ama mozgalmas időket átélte, a ki az akkori rendkívüli viszonyok és bonyodalmak között működni hivatva volt: élményei és tapasztalatai közzététele által a történelemnek megbízható anyagot nyújtani. A történelemnek az által, hogy a politikai és katonai eseményekben részt vett felek számos műben és röpiratban álláspontjuk védelmére keltek és fegyvertényeiket leírták, bő anyag áll ugyan rendelkezésére, ámde azon iratokban, melyek közvetlenül amaz emlékezetes korszak után jelentek meg, kevés kivétellel többnyire mind azon hibák észlelhetők, melyek minden idő előtti közleményt jellemeznek. E közlemények inkább igazoló fejtegetések, mintsem történelmi értekezések jellegével bírnak, sem szenvedélytől, sem részrehajlástól nem mentek és sajnos, hogy bennök gyakran az egyéni érdek is előtérbe lép. Egy szóval, e közleményeknél mind ama jelenségek észlelhetők, amelyek a forradalmi háborúkról írt történelmi műveket jellemzik. A viszonyok higgadtabb szemlélése, a tények és egyéniségek elfogulatlan tárgyilagos megítélése közvetlenül az ily háborúk után, egyáltalában lehetetlen.