Olchváry Ödön: A magyar függetlenségi harc 1848-1849-ben a Délvidéken (Budapest, 1902)
Földrajzi, történelmi és hadmüveleti viszonyok áttekintése
alkotja. A fő védelmi vagyis arcvonalat a nagy-római sánc képezi, ennek jobbszárnyára Csurog, balszárnyára Káty, közepére Goszpodincze esik. A nagy-római sáncok mellvéd magassága 5'70 m, vastagsága 11 '40 m.; a kis-római sánc kisebb mérettel bir. A nagy-római sánc Járek Goszpodincze és Csurog táján közlekedés céljából át van törve. A Dél-Magyarországra beköltözött szerbek csapatai, a 17-ik század végén gyakran menekültek ide a török elől, s itt táboroztak a 18-ik század első tizedében és a Rákóczy fölkelés ellenében. Ezen védvonalak közé eső terület hagyományszerű hadi tanyája jön a szerbeknek. 1848-ban is ide gyülekeztek a szerb fölkelő csapatok, ide cepelték a Titelben harácsolt, valamint a Szerbiából, Horvátországból és Ausztriából nyert hadianyagot. Mondhatjuk, ez volt hadműveleteik alappontja. A hosszú védvonalak csapatok gyülekezését ugyan fedik, de szívós védelemre alkalmatlanok. A déli hadszínhely állandó erődítményei valónak: Arad, Temesvár és Pétervárad. Előbbiek osztrák kézben, az utóbbi magyar kézben vala. A szerb fölkelők maradandó táborhelyeiket rendszerint futólag megerősítették. így volt erődítve a Ferencz-csatorna mellett Szt.Tamás és Turia; a Begánál a perlaszi tábor; a versed vizes rét délnyugati sarkán Alibunár; a Karas folyónál az Ördöghidja; a Tomes folyó mellett Tomasevácz, a Duna partján Panesova. A szerbek általában a terep minden akadályait saját biztonságuk és védelmük céljaira felhasználták, így például a Karas melletti táboruk arcvonalát a folyó, baloldalukat és hátvonalukat járatlan futóhomok tenger, az Ördöghidjánál zárt sánc fedte, jobb oldalukba esett Palánk község és a Duna folyam. Alibunárt észak-keleten a verseczi nagy vizesrét, délkeleten a kincstári homok puszta födözte. Szt.-Tamást délről a Ferencz-csatorna, észak és keletről a Krivaja lomha folyású ere övezte, minek folytán a szt.-tamási tábor csak nyugati oldalán volt szárazon megközelíthető. A titeli fensik kora tavasztól nyár derekáig mint a környező mocsár róna fölött uralgó sziget, csupán a töltés utakon volt megtámadható. A hadszínhely tereprészleteinek járhatlansága, a sima furatu ágyúk korában a védelmi harcot nagy mérvben segélyezte; a támadólagos hadműveletnek sok akadálylyal kell vala küzdenie ; mindazáltal ez akadályok éppenséggel nem voltak legyőzhetlenek, s mint a lefolyt hadi események példái igazolják.