Mészáros Károly (szerk.): Kossuth levelezése a magyar szabadságharc karvezéreivel 1848-1849-ben (Ungvár, 1862)
I. Az ország politikai helyzetének képe március havától julius elejeig
2 .gondosan óvakodott minden oly tüntetéstől, mely valami hibás elismerésre mutatott volna a nyert adományokért. A néptömeg, valóban egészen kivid látszott állni az átalakulási mozgalmakon s a forradalmon, s abban csak szenvedőlegesen vett részt. Azon szabadelvű hazafiak azonban kik a márciusi alkotmányt létrejönni segélték s kiknek a folytonos politikai harcvágy legnyugtalanabb ösztönük közé tartozott, uj csatapiacról gondolkodtak, azaz egy uj politikai ellenzéket igyekeztek szervezni a minisztérium ellen, nehogy ez hatalmának teljében s az ellenőrködés hiányában, zsarnokká fajulhasson. Ezen új ellenzék megalakulása azonban nagyon lassan ment, részint azért, mivel a márciusi napok óta sem a megyék sem a népgyűlések sem a klubbók nem szültek új politikai talentumokat, a régi celebritások pedig vakmerő dolognak tartották egy oly minisztériummal szembeszólni, melynek lelke Kossuth volt.— Nyáry Pál, Madarász László, Perczel Mór, Kállay Ödön, Somogyi Antal, Madarász József, mindazonáltal már a júliusban összegyűlt országgyűlés előtt kezdtek mozogni, hogy a kormány ellen, főleg az országgyűlés tartalmára, ellenzéket képezhessenek. De sajátságos tünemény volt, hogy a közvélemény ezen férfiak törekvéseiben nem a politikai szükségesség indokait, hanem a sértett hiúság boszúmüvét szemléli. Azt mondák: Nyáry Pál csak azért készül ellenzéket alkotni a kormány ellen, mivel tárcát nem kapott, a többiek pedig azért csatlakoznak vele, mivel főispánok nem lettek. A fővárosban mindenki mondta, mindenki hallotta ezeket, csak a most nevezett férfiak nem, kiket leginkább érdekelt, s akiknek törekvéseit a vármegyékben egészen más szemekkel nézték. A régi jó táblabirák ugyanis, szerfölött bosszankodtak azon, hogy a minisztérium „r e n d e r e m“ ,,parancsolo m“ - féle körlevelekkel árasztotta el a megyei hatóságokat, melyeknek egykori határtalan autono-