Egressy Gábor törökországi naplója. 1849-1850 (Pest, 1851)

Magyarország és Erdély

MAGYARORSZÁG. Pest jun. 29.1849. Azon évben, midőn V. Ferdinand király trónra lépett, — 1835-ben, — lettem én is budapesti lakossá. Itt, az első éjjel egyikén , azt álmodtam, hogy bizonyos honpolgári csin miatt, a legfelsőbb hatóság által üldözőbe vé­teléül , bujdoklani kénytettem ismeretlen tájakon, majd kézre kerülvén, pürbe fogattam..... elitéltettem....... de csodásan ismét megszabadultam. Én .... hatóságilag üldözött ?.. .. és efféle szerepvitel­ért?----én?... kinek a színművészet határain kivül nincsen érzéke ... nincsen élete .... Ez álomkép tizennégy éven keresztül szüntelenül üldö­zött , s utóbb egy hoszú lélektani történetté lön, — az álom­világban, — teljes összefüggéssel. Most e talány meg van fejtve. Avagy nem volt-e az, a távol jövőnek világos előérzete?... Ki mondja most nekem, hogy nincsen-e a lélekben sej­telem ? És mi ezen sejtelem egyéb , mint bizonyos osztalék azon cseréből, mit Istennek nevezünk? Az álom valósággá jön 14 év után. „Észak rémes árnyai“ nem kisértenek többé, sem ál­mainkban, sem a papiroson, hanem valósággal megjelentek.

Next