Králik Lajos: Görgey Arthur - A vádaskodás, szobra, reliefjei, képei (Budapest, 1906)

Előszó

ELŐSZÓ. Nekem Görgey Arthur az ideálom. Nem valami beteges ideosyncrasiából. Ügyvéd voltam egy emberöltőn által és mint ügyvéd megszoktam, hogy az embereket abból ítélem meg, a­mit tettek, nem pedig abból, a­mit szónokoltak. " Görgey Arthur élete végig ragyog dicső tetteitől. Mint katona, mint politikus végig élte forradalmunk dicsőségét, végig élte annak minden keservét. A dicsőségben, a gyász­ban mindig okos, elszánt, kötelességtudó és kötelesség­­teljesítő volt. Mindig nagyokat tett, mint egy emberünk sem. Az ő tettei visszanyomhatatlanul előidézik a hódolatot. Szinte kizárólagos lesz az érzés, hogy újabb korunknak ő a legnagyobb alakja. úgy érzem, lesz idő, a melyben Kossuth Lajosnak mai nap túlságosan feldíszített dicsősége alább fog szállani és az egész nemzet előtt a Görgey Arthuré mind fényeseb­ben fel fog ragyogni. Kossuth meg fog tisztulni attól a sok éretlen rajongástól, a­melylyel nevét ma körülveszik. Ki fog tudódni, miben volt nagy, miben kicsiny. Görgey minden irányban nyerni fog, a­mint a nemzet az ő életével, az igazsággal jobban megismerkedik. Érthető, ha, procus negoti­s élve, Görgey Arthurral foglalkozom. Két évvel ezelőtt «Görgey István »-omban írtam egyet­­mást a Kossuth Lajos—Görgey Arthur controversiáról.

Next