Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története (Budapest, 1908)
Előszó
ELŐSZÓ Hazánk és protestáns evangéliumi egyházunk történelmében örökké nevezetes fordulópontot képez az 1848-diki törvényhozás. A népjogokért, az alkotmányos szabadságért és a tökéletes jogegyenlőségért nehéz és dicső harczok folytak századokon át. Sokszor csak szóval és írással, többször karddal, vérrel és könyözönneel. Meg végre a haladás vágya üdvös reformok útjára terelte a nemzetet, mely végre férfias elszántsággal, a régi előjogok és kiváltságok uralmának véget vetett. Csak a vallási és egyházi téren maradtunk még a középkorban, mivel az erre vonatkozó törvények csak a papíron maradtak. Ugyanis az 1848 : XX. t.-czikkben kimondott tökéletes jogegyenlőségi és viszonossági elveket apáink nagy lelkesedéssel mondották ki, de sanctio nélkül. Azóta évtizedek folytak le, úgy hogy az idén már hatvanmyllik évi jubileumot kellene ülnünk, ha nem nyomná lelkünket az a tudat, hogy ez a nemzet nem képes a nagy idők embereinek művét kellően megbecsülni. A királyilag szentesített vallásügyi törvény hatvan, év elmúltával sem lett végrehajtva ! Vajon minő véleményt alkothat magának rólunk a művelt külföld, mikor arról győződik meg, hogy van egy szabadelvű vallásügyi törvényünk, melyet sem végrehajtani nem tudunk, sem megváltoztatni nem merünk !