Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története (Budapest, 1908)
I. Előzmények
Előzmények. — A kormány és a főpapság magatartása a protestánsokkal szemben. — A közhangulat ellenök fordul. — Beöthy Ödön föllépése. — A 12 pontot elfogadja az alsó tábla, a felső elveti. — Deák Ferencz nézete és követi jelentése. — Sérelmek szaporodtával nő az ellenzék. — Az 1843—44-iki országgyűlésen a papi javak ellen fordul. Ha tiszta képet akarunk rajzolni az 1848-iki vallásügyi törvényről, annak szelleméről, keletkezéséről és valódi czéljáról, akkor voltaképen vissza kell tekintenünk az 1880-as és 1840-es évek reformtörekvéseire és az akkori államférfiak küzdelmeire. Általánosan ismert tény, hogy Magyarország ébredése 1825-iki országgyűlés után azon időben kezdődött, mikor Kölcsey Ferencz, Gr. Széchenyi István, B. Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos és Deák Ferencz tevékenysége vonta magára a nemzet figyelmét. Az alkotmányos szabadságért és egyúttal a vallásszabadságért folyó harczok a múlt század első felében tartott országgyűléseken párhuzamosan folytak és egy közös czél eléréséért vitattak. Ennek lehet köszönni, hogy a közhangulat a protestánsok iránt igen kedvezőleg alakult. Ez a körülmény magára vonta a kormány figyelmét is, amely addig csak a folytonos zaklatásokban és fenálló törvények kijátszásában nyilvánult. A helytartó tanács Az 1848-iki vallásügyi tcz. tört. 1