Ágoston Péter: A munka rabsága (Budapest, 1909)
ELŐSZÓ. A jogrend a mindenkori termelési viszonyokból nő ki. Csakhogy ennek felismerése bajos, s ezért a sociológus és jogász munkája közben sokszor kénytelen olyan általános elveket is felhasználni, melyeket mindenki használ. Sokszor hivatkozunk az igazságra s igazságérzetre mint befejezett fogalmakra, mert mindenki azt hiszi, hogy e fogalmakkal tisztában van. Amikor tehát e fogalmakat felhasználjuk, úgy kell ezt tennünk, amint a közönséges szóhasználatnak megfelel; ezt gyakran meg kellett tennem az alábbiakban. Miután minden haladó irányzat a meglevővel való elégedetlenség s a jobb jövő reményéből fakad, híveket leginkább úgy szerezhet, ha a jelen helytelenségeit s igazságtalanságait a jelenben hangoztatott elvekkel világítja meg. Ezt iparkodtam az alábbiakban megtenni. E tekintetben az elvek s a tények ellentétessége volt hathatós segítségemre. A társadalom jogi rendjének feladatát abban látjuk, hogy az igazságot érvényesítse, az igazság követelményét pedig a gyengék védelmében ismerjük fel. Ezek az általános elvek, melyeket minden irány elfogad. Ezekkel sok helyen kellett dolgoznom, hogy a kérdéseket ne bonyolítsam. Új elvekkel lehetőleg nem dolgozom, mert az emberek az új elveket