Ágoston Péter: A sztrájk büntetése (Nagyvárad, 1908)
Bevezetés
Dürkheim felfogása, aki szerint az a bűntett, ami erős és határozott kollektív öntudatot sért, vagyis ami erős közfelháborodást kelt. A ma érvényes jogok szempontjából azonban egyik elmélet sem helyes. Az ma a bűncselekmény, amit büntetnek, azt büntetik, amit az uralkodó osztály büntetendőként megjelöl. Ezzel a felfogással lehet csak megérteni azt, hogy miért büntetik a sztrájkot. Ezzel a felfogással érthetni csak meg azt, hogy a jog egyenlőtlensége nem az igazságosság kedvéért van, hanem az igazságtalanságot fokozza. A bűncselekmény kérdése szorosan összefügg a büntetés céljának kérdésével, a büntetés a bűncselekményt nyomon követi Bűncselekménynyé csak úgy nyilvánít a jogrend valamely cselekményt, ha bünteti , illetve a bűncselekménynyé nyilvánítás az által történik, hogy kijelenti, hogy e cselekmény elkövetőjére ennyi vagy annyi büntetést mér. Kétségtelen ezek szerint, hogy a büntetésnek célja van. E cél a cselekmény elkövetésének megakadályozása, ha ezt a törvényhozó nem akarná, akkor felesleges volna a büntetés. Egymagában a megtorlás, mint öncél a törvényhozó előtt nem lebeghet. Ha pdig a büntetés célja a cselekmények elkövetésének meggátlása, akkor a büntetésnek erre alkalmasnak is kell lennie. Az kétségtelen, hogy a sztrájk, vagyis a munka megszüntetése miatt pénzbüntetést és szabadságvesztést róni valakire, alkalmas lehet arra, hogy bárkit is elijesszen tőle. A sztrájk, mint tudjuk nem valamely cselekvés megtétele, hanem elmulasztásából áll, röviden a sztrájk annyi mint pihenés, nem dolgozás. A törvények a nem tevést büntetik tehát a sztrájkban. Hogy mennyire áll fenti tételünk, mely szerint az uralkodó osztályok érdekében büntetik a sztrájkot, az legjobban akkor tűnik szembe, ha azokat a nemtevéseket nézzük, melyek a büntető törvények szerint máskor büntetés alá esnek. Az 1878. évi V-ik. cikk 135. §-a szerint az, a kinek tudomása van felségsértés elkövetésének szándékáról s fel nem jelenti, három évig terjedhető államfogházzal bün 1 i. m. 39 - 47. 2 V. ö. Vámbéri R. Büntetőjog és Ethika (1907.) 70. s köv. lapjain olvasható fejtegetéseket is.