Ágoston Péter: A sztrájk büntetése (Nagyvárad, 1908)

Bevezetés

Dürkheim­ felfogása, a­ki szerint az a bűntett, a­mi erős és határozott kollektív öntudatot sért, vagyis a­mi erős közfel­háborodást kelt. A ma érvényes jogok szempontjából azonban egyik elmé­let sem helyes. Az ma a bűncselekmény, a­mit büntetnek, azt büntetik, a­mit az uralkodó osztály büntetendőként meg­jelöl. Ezzel a felfogással lehet csak megérteni azt, hogy mi­ért büntetik a sztrájkot. Ezzel a felfogással érthetni csak meg azt, hogy a jog egyenlőtlensége nem az igazságosság ked­véért van, hanem az igazságtalanságot fokozza.­ A bűncselekmény kérdése szorosan összefügg a bünte­tés céljának kérdésével, a büntetés a bűncselekményt nyo­mon követi Bűncselekménynyé csak úgy nyilvánít a jogrend valamely cselekményt, ha bünteti , illetve a bűncselekmény­nyé nyilvánítás az által történik, hogy kijelenti, hogy e cse­lekmény elkövetőjére ennyi vagy annyi büntetést mér. Kétségte­len ezek szerint, hogy a büntetésnek célja van. E cél a cselek­mény elkövetésének megakadályozása, ha ezt a törvényhozó nem akarná, akkor felesleges volna a büntetés. Egymagában a megtorlás, mint öncél a törvényhozó előtt nem lebeghet. Ha p­dig a büntetés célja a cselekmények elkövetésének meggátlása, akkor a büntetésnek erre alkalmasnak is kell lennie. Az kétségtelen, hogy a sztrájk, vagyis a munka meg­szüntetése miatt pénzbüntetést és szabadságvesztést róni vala­kire, alkalmas lehet arra, hogy bárkit is elijesszen tőle. A sztrájk, mint tudjuk nem valamely cselekvés megté­tele, hanem elmulasztásából áll, röviden a sztrájk annyi mint pihenés, nem dolgozás. A törvények a nem tevést bün­tetik tehát a sztrájkban. Hogy mennyire áll fenti tételünk, mely szerint az uralkodó osztályok érdekében büntetik a sztrájkot, az legjobban akkor tűnik szembe, ha azokat a nemtevé­seket nézzük, melyek a büntető törvények szerint máskor büntetés alá esnek. Az 1878. évi V-ik­­. cikk 135. §-a szerint az, a kinek tudomása van felségsértés elkövetésének szándékáról s fel nem jelenti, három évig terjedhető államfogházzal bün­ 1 i. m. 39 - 47­­. 2 V. ö. Vámbéri R. Büntetőjog és Ethika (1907.) 70. s köv. lap­jain olvasható fejtegetéseket is.

Next