Censor (Beksics Gusztáv): Társadalmunk és nemzeti hivatásunk (Budapest, 1884)

I. Társadalmunk és a nemzeti eszme

I. Társadalmunk és a nemzeti eszme. A chaosz megtisztul, bármily zordon is, ha emberi lelke van. Carlyle ha igazat mond, úgy a magyar társadalom chaosza is meg fog tisztulni. Mert lélek lakik — bár most elrejtve — a magyar társadalom zűrzavarában is. Az eszmének, mint villámnak, át kell czikáznia társadalmunk örvényző, zagyva tömegein. A gondolatnak, mint alkotó erőnek, át kell hatnia melegével társadalmunk rétegeit, s meg kell azokat termékenyítenie. A központnak gyakorolnia kell ellenállh­atlan vonzerejét, mely a széthullásra kész tömegeket összetartsa. Az eszme, a gondolat, a központ a nemzeti czél. Ez a magyar társadalom, a magyar nemzet lelke. Hol volna már a kis magyar faj, ha lelke nagy czélokat nem foglalna magában ? Hogy a magyar nemzet még él, az erkölcsi erő bámulatos hatalmának eredménye. A história el fog csodálkozni, hogy a magyar nemzet történeté­nek utolsó négy századát át tudta élni. A psychologia azonban megmagyarázza. Az eszme uralkodik az anyag felett. Az erős akaratú lények tudnak parancsolni hiányos organizmusuknak is. A magyar nemzetet az tartotta fenn, hogy élni akart. Nem akart meghalni.

Next