Beksics Gusztáv: Magyarország jövője az ujabb nemzeti elhelyezkedés alapján (Budapest, 1900)
nyesülés útján van. A hitbizományok részleges értékkicserélésének gondolata is mindinkább terjed s kisebb-nagyobb mérvben megnyerte már a legkiválóbb vezető szellemeket. E tekintetben az egész eszmekor még nincs végleg tisztázva. Még mindig, bár most már egészen jóhiszemű, tévedések és félreértések forognak fönn. Ez az oka, hogy — gróf Tisza Istvánnak az értékkicserélés mellett történt állásfoglalása daczára — szükségesnek tartom a nemzeti agrárpolitika e lényeges alkotóelemét még egyszer megvilágítani. Mint fejtegetéseim során ki fog tűnni, a nézetek itt is egész közel jutottak egymáshoz. Czélom tehát, ismétlem, nem a polémia, vagy cáfolat. Feladatom most már csakis az utolsó aggodalmak megszüntetése s azon gyakorlati módok teljes világosságba helyezése, amelyek a részleges értékkicserélést nemcsak lehetségessé, hanem természetessé, könnyűvé, szinte magától értetődővé teszik. Sőt a jelen füzet második fejezetének végén kifejtem az áthelyezkedésnek oly módját, amely a már létező hitbizományokat egyáltalán nem érintené, az esetre, ha (ami hiba volna) a kimutatandó családi érdek daczára, egyetlen egy hitbizomány sem mozdulna meg. Egyszersmind új eszmével kísérlem meg kiegészíteni nemzetünk konszolidácziójára vonatkozó programmomat; ez az újabb nemzeti elhelyezkedés eszméje, mely különben az egész kérdést megvilágítja. Budapest, 1900 március végén. B. G.