Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon 1849-1865 3. (Budapest, 1933)
Bevezetés
BEVEZETÉSe lennek bizonyult, de a XIV. rész is túl hosszúvá alakult volna, ha abban az úgynevezett, «provizórium» korszakát, az októberi alkotmány felfüggesztésétől (1861. november) egészen a Schmerling uralmának megrendüléséig tárgyalnom kellett volna. Ezért vált szükségessé e két rész helyére négyet iktatni ily beosztással : XIII. rész : Az októberi diplomától a februáriusi pátensig ; XIV. rész : A februáriusi pátenstől az országgyűlés feloszlatásáig és XV. rész : A Schmerling-provizórium berendezkedése. Az utolsó öt rész beosztása azután változatlan marad, csak a részek száma változik:az eredeti terv szerinti XIV. rész XVI=ik résszé, a XV=ik XVII=ikké, a XVI=ik XVIlláikká, a XVII=ik XIX=ikké s a XVII I=ik XX=ikká változik. Ez a kötet csak a XII—XV. részt hozhatja ; a hátralevő öt részt, melynek anyaga részben már szintén föl van tárva s melynek kidolgozásához haladéktalanul hozzáfogok, — ha a gondviselés kedvez életemnek és munkaerőmnek, — egy negyedik kötetben remélem közrebocsáthatni. E kötet kidolgozása közben egy megrendítő esemény kutatásaim fölötte értékes forrásától fosztott meg. Mikor munkámhoz hozzáfogtam, az osztrák belügyminisztérium levéltára, melyből bőven merítettem anyagot, e minisztériumnak a Judenplatzon levő régi palotájában volt — nem éppen kedvezően — elhelyezve. Később e levéltárt a Ringen levő, a hetvenes évekből származó igazságügyi palotába vitték át, ahol az mindenesetre kényelmesebb, hozzáférhetőbb, modernebb elhelyezést talált. Ottani kutatásaimmal éppen az 1860. év végéig értem, mikor 1927. júliusában az emlékezetes bécsi zendülés alkalmával a kommunisták ezt az igazságügyi palotát fölperzselték. A földszinten elhelyezett levéltár is a lángok martaléka lett s a levéltári igazgató közlése szerint abból az anyagból, melyet nekem használnom kellett volna, alig maradt meg valami. Így az 1861. évtől kezdve munkámnál ezt a forrást teljesen nélkülöznöm kellett. Szerencsére az 1860/ októberi diploma visszaállítván a magyar kancelláriát, mely az osztrák belügyminisztérium, illetve «államminisztérium» Magyarországra vonatkozó hatáskörét majdnem egészében átvette, a veszteségért nagyrészben kárpótol a kancelláriai levéltár használata, melyet rám nézve megkönnyít az is, hogy azt az újabb megállapodások értelmében bekebelezték a Budapesten levő Magyar Országos Levéltárba. Az újabban érvényesülő irányzattal szemben, mely «szellemi történet» jelszava alatt az események történetét a szellemi élet fejleményeinek tárgyalásával egybekapcsolandónak véli, talán igazolni tartozom azt, hogy a hatvanas évek történetében is ragaszkodom ahhoz a rendszerhez, melyet az ötvenes évek tárgyalásánál az első két kötetben követtem, t. i. a politikai történettől különválasztva tárgyalom úgy