Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon 1849-1865 4. (Budapest, 1937)
Nagy Miklós: Előszó
ELŐSZÓ ről és szobrászatéról írt művészettörténeti munkájában adja. Az olasz föld szépségei s népének páratlan művészi alkotásai iránt kora fiatalságától késő öregségéig érzett vonzalma, mely — mint egy beszélgetésünk során említette — 52 ízben vitte őt Itáliába, jut kifejezésre ebben a kötetében éppúgy, mint előbb közrebocsátott olaszországi útirajzaiban, vagy az évek múlva Beatrix királynéról írott művében. Ez a vonzalom avatta őt utóbb az Olaszország felé való politikai tájékozódás első szószólójává is. Hatvanéves lehetett, mikor élete főművéhez, Az absolutismus Magyarországon címen hozzáfogott. Kevéssel előbb (1911 nov. 7.) lemondván a rendkívül kiéleződött politikai helyzet miatt a képviselőház elnöki méltóságáról, annak a tervnek dugába dőltével, mely az ő miniszterelnökségétől várta a válság megoldását, befejezettnek látta harminc évet meghaladó politikai pályafutását, melytől azt remélte, hogy «meg fogja könnyíteni» rá nézve a kiegyezést megelőző «korszak összes politikai vonatkozásainak megértését». (I. köt. Bevezetés, 4. 1.) De két más oka is volt annak, hogy épp e kort választotta. Az egyikaz a körülmény, hogy e korszak története a maga teljességében minden okozati összefüggéseiben, vonatkozásaiban és kihatásaiban, beleértve az emigráció működését s a társadalmi, gazdasági és kultúrai állapotokat is, mindmáig megíratlan s a korosabb és ifjabb nemzedék előtt egyaránt ismeretlenebb e kor, mint történelmünk sok távolabb eső időszaka» (u. o. 3. 1.). A másik ok egyéni volt, mely — saját szavai szerint — «szinte csábítóvá tette rám nézve a gondolatot: egy olyan időszak jelenségeit vonni történelmi bírálat alá, melynek még magam is szívtam levegőjét s melynek képeivel gyermekkori visszaemlékezéseim révén, habár inkább csak korkép formájában, már foglalkoztam.» (u. 0. 5. 1.) Az őt jellemző ritka lelkiismeretességgel fogott műve anyagának összegyűjtéséhez. Az Országos Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum aránylag csekély levéltári anyagának gondos átkutatásával párhuzamosan, közel két évtizeden át dolgozott a bécsi levéltárakban, így az osztrák belügyminisztérium levéltárában és I. Ferenc Józsefnek külön az ő személyére szóló engedélye alapján főleg a Házi, udvari és állami levéltárban. A levéltári anyag mellett teljes figyelemmel volt az egykorú hírlapok közleményeire s a hazai és külföldi, elsősorban az osztrák történeti és publicisztikai irodalomra, egyformán kiterjesztvén gondját a bel- és külpolitikai viszonyok alakulásán kívül a társadalmi, gazdasági és szellemi életünk fontosabb jelenségeire is. A három kötetben 18 részre tervezett munka negyedik részének írása közben szakadt hazánkra Károlyi Mihály nemzetgyilkos forra* Régi emlékek, 1853 — 1870. Bpest, (Révai) 1907.