Szathmáry György: Nemzeti állam és népoktatás (Budapest, 1896)
kérelmező, újabb és újabb áldozatokat javasolgató tanácsosának akárhány kedvenc ideáját kénytelen a financziális követelmények molochjának áldozatául engedni. De azért bármekkora tisztelettel hajoljunk is meg a közoktatási kormányzat különböző terén legutóbb felmutatható jelentékeny sikerek előtt, az illető ügyosztályok legcsekélyebb sérelme nélkül minden elfogulatlanul bíráló elismerheti, hogy a népnevelés körében elért haladás, s főleg a nemzeti államnak igazán életgyökeréig lehatoló alkotások sokfélesége már számbeli tömegével is túlhaladja az utóbbi éveknek különben mindenfelé oly szembetűnőleg sokasodó tanügyi vívmányait. Hisz a millenniumi 400 állami iskola létesítése, viszonyaink közt egymagában korszakot alkotó haladás. Hát a kisdedóvodáknak a nemzet minden rétegére kiható hálózata , a magyar nyelv behatóbb és gyakorlatibb tanításával az ország legtávolabbi részeiben is örvendetesen mutatkozó haladás; a nőnevelés, iparoktatás váratlan fellendülése, a néptanítók javadalmazásában, társadalmi helyzetében egy évtized előtt még álmodni sem mert, habár a valódi és méltányos követelményektől még mindig elmaradó haladás, a tanfelügyelői kar megerősítése, lelkesebb és kihatóbb munkássága, s a központi igazgatás labyrinthjának a rohamosan sokasodó ügymenethez alkalmazása nem mind egy széles látkörrel, erős