Szathmáry György: Nemzeti állam és népoktatás (Budapest, 1896)

kérelmező, újabb és újabb áldozatokat javasolgató tanácsosának akárhány kedvenc­ ideáját kénytelen a financziális követelmények molochjának áldoza­tául engedni. De azért bármekkora tisztelettel hajol­junk is meg a közoktatási kormányzat különböző terén legutóbb felmutatható jelentékeny sikerek előtt, az illető ügyosztályok legcsekélyebb sérelme nélkül minden elfogulatlanul bíráló elismerheti, hogy a nép­nevelés körében elért haladás, s főleg a nemzeti állam­nak igazán életgyökeréig lehatoló alkotások sokféle­sége már számbeli tömegével is túlhaladja az utóbbi éveknek különben mindenfelé oly szembetűnőleg so­kasodó tanügyi vívmányait. Hisz a millenniumi 400 állami iskola létesítése, viszonyaink közt egymagá­ban korszakot alkotó haladás. Hát a kisdedóvo­dáknak a nemzet minden rétegére kiható háló­zata , a magyar nyelv behatóbb és gyakorlatibb tanításával az ország legtávolabbi részeiben is ör­vendetesen mutatkozó haladás; a nőnevelés, ipar­oktatás váratlan fellendülése, a néptanítók java­dalmazásában, társadalmi helyzetében egy évtized előtt még álmodni sem mert, habár a valódi és méltányos követelményektől még mindig elmaradó haladás, a tanfelügyelői kar megerősítése, lelkesebb és kihatóbb munkássága, s a központi igazgatás labyrinthjának a rohamosan sokasodó ügymenet­hez alkalmazása nem mind egy széles látkörrel, erős

Next