Zimándy Ignác: Kossuth Lajos a világtörténelem itélőszéke előtt (Budapest, 1896)
Üdv az Olvasónak
Mert mi tagadás benne, vágóhídon áll a magyar mostan. Féltékenyen őrzött szabadsága nincsen — a függetlenség az csak olyan üres szólam, melylyel lépre vezetik, hogy könnyebben foghassák és egyszer megfogva erősebben tarthassák. A most lezajlott választások világosan mutatják, hogy a magyart árucikknek tekintik — kinek ára 10—20 vagy 100 frt. Veszhet a magyar, veszhet annak keresztény jellege, csak meg legyen mentve a szabadelvű, zsidókkal paktáló, ezeket védő kormánypárt. A választásoknál megbukott a keresztény magyar nép, mert árunak vették és ő szegénységében itt-ott áruba bocsátotta magát. Szívem vérzik, ha meggondolom, hogy e lelketlen lélekvásárlásban azok is részt vettek, sőt a lélekvásárlókkal szoros szövetségben állottak,akik magukat „Kossuthistáknak“ hirdetik. Magyarországon nincs többé szabadság, csak rabszolgaság ; nincs keresztény jelleg, csak kozmopolitikus érdekhajhászat; nincs igazság, csak bitorló erőszak. Egyet sajnálok, hogy szeretett hazám földjén még nagyon sokan vannak, kik félreismerve a helyzetet, egy név nymbuszának varázsos hatása alatt állván, azok mellé sorakoznak meggondolatlanul, akik e névnél egyebet nem bir.