Kőrösy József: A Felvidék eltótosodása - Nemzetiségi tanulmányok (Budapest, 1898)
Bars megye
BARS MEGYE. Verebélynél, egyrészt a felvidék tót tengere, másrészt a mélyen délre leereszkedő surányi tót terület, keskeny szorosra szorítják össze a köztük éjszaknyugat felé átszoruló és Ghymes vidékéig terjedő magyarságot. Ezen ethnográfiai szoros, mely Nyitra megyében Bodok és Babindal közt, Barsban Verebély alatt terül el, ez utóbbi megyében a Verebély alatt fekvő tót Mellek által határoltatik. Melleken alul a nemzetiségi határ egyenes déli irányban fut le egyrészt a magyar Zsitva-Gyarmat meg Lüle, másrészt a tót II.-Mánya és Füss közt, míg a magyar Fajkürt és a tót Cseke után Esztergom és Komárom megyék határát éri el. Ez utóbbi megyében a nyelvhatár a magyar Kelta és a tót Jászfalu közt, a surányi félszigetnek emez utóbbi község alkotta legdélibb tót fokát megkerülvén, a magyar Csúj és Udvard, valamint az ezek felett fekvő tót Szemere és Bajomiak közt elhaladván, a magyar Besenyő és a tót Óhaj közt ismét Barsmegyére lép át, de a szomszédos (Surány alatt fekvő) tót Βάη-helyi és Tót-Megyer alatt megint Nyitramegye területén folytatja útját, Tót-Megyer után ismét éjszaknak tartván. A magyar határvonal két végbástyáját, mint említem, Verebély és Léva képezik. Verebély, mely ma tóttal elegyes magyarnak mondandó, a török világban tiszta magyar volt, de később sok morva bevándorlót fogadott be; a múlt század második felében a tót nyelv erős elterjedését konstatálják, ma azonban tulnyomólag magyar. Egyik utczájának neve ma is «Morva utcza»; dűlői közt is akad a «Ponczik» tót név. A szomszédos Tajna-Sári az utolsó népszámlálások szerint tulnyomólag tót, de félszázaddal ezelőtt Czörnignél magyarnak neveztetik. A határos Néveden a XVII. században református anyaegyház létezett, mely azonban 1716-ban elpusztíttatott. A nemzetiségi határvonal Léva előtt a magyar Uj-Bars — hajdan Csütörtökhely — és a tóti-Bars közt vonul el. Ó-Barson IV. Béla idejében németek és magyarok laktak. Később Bars magyar lett és a XVI. században a református hitre tért. A XVII. században Ó-Barson találjuk a Verebély a török uralom alatt ismételten elpusztult. Mehemed basa 1550-ban pusztította el, Ibrahim basa rövid 29 évvel reá. Az 1657-iki összeírás alkalmával a népes Verebély mint «Nihil» azaz lakatlan helység szerepel! Verebély katholikus lakossága az 1779-diki egyházi visitatio szerint mindkét nyelvet használja, de a magyar mégis az elterjedettebb. Csaplovics az ő ethnografiai térképén 1821-ben szintén magyar-tótnak jelzi Verebélyt. Az 1856-diki Bach-korszakbeli összeírás azonban túlnyomó tót mezőváros gyanánt mutatta be Verebélyt: 1651 lakója közt csak 415 magyar létezett volna! 2 Kiss Károly id. m. 442. I. L. Czörnig: Ethnographie der oesterr. Monarchie, Π, 281.i*