Táncsics Mihály: Nyiltlevél Müller Miksa tanárhoz, „Legrégibb nyelv a magyar"czimű munkám bevezetéseül (Budapest, 1874)
I.
sunk, nem magunk alkottuk, azok rendelkezésünkre állnak. A nyelvalkotás a történelem egy oly korszakának t hlve, a meddig a hagyomány nem ér, s a melyről még ma is, az általunk elért haladás daczára sem lehet még csak megközelítő fogalmunk sem, s ama korszaknak mégis léteznie kellett.“ Ezeket mondván ön, s ezekből kifolyólag alkalmat veszek magamnak a nyelvalkotásra nézve néhány kérdést intézni önhöz, és pedig annál inkább, minthogy munkájában nyomát sem találom annak, hogy arra nézve véleményt fejez ne ki, lehetségesnek tartja e fejtegetni. I. Miként ment végbe a nyelvalkotás ? Nem érez e önmagában vágyat, hivatást, a fölött bölcsészkedni: hogyan keletkezhetett a nyelv, beszéd, mely az ember ajkáról legelőször hangzottt le, és sok változatban hangzik ma is, s mely által magát az állattól leginkább megkülönbözteti, s melynél fogva emberré lett ? Létezik e azon nyelv még ma is a maga őseredetiségében ? s ha talán elenyészett volna, melyik nyelv az, mely annak romjaibul támadt? s miként vélekedik ön erre nézve ? És e önben az erős hit, hogy a korunkban már oly magas fokra fejlett, s jövőben még inkább fejlendett észnek siikerülene a nyelv eredetének megfejtése? Vagy nem jutott ennek tudomására, hogy más nemzetbeli nyelvtudós, például angol vagy franczia abban izzasztaná agyát: hogyan keletkezett a nyelv; vagy nem támadt e akár egy időben, akár egymásután időközönként a földnek más meg más tájain több nyelv ? Akár önnek, akár bárki másnak legyen is kedve, hivatása a nyelv eredete fölött bölcsészkedni, annak megfejtésében fáradozni; ezért nem ér, nem érhet soha, hacsak