Teleki Sándor: Egyről-másról 2. - Ujabb emlékeim (Budapest, 1882)
Petőfi Sándor Koltón
I. Petőfi Sándor Koltón. A karrarai márványt, melybe a lángész életet farag, a massai paraszt csákányozza ki a bányából ; én is hozok egy darabot élted történetéhez, s erre feljogosít hazám történelme, melyet ezután írnak meg. És most elmondom ama társaság előtt, mely nagy nevedet viseli. 1846. szeptember 8-kán Nagy-Károlyban voltam, az akkoriban úgy nevezett quartialis generális megyei gyűlésen. Az időben deákosan beszéltünk, de magyarosan éreztünk, s nem tudtuk még, mi az a Gleichberechtigtung. A városban híre kelt, hogy Petőfi Sándor látogatóba jött barátjához, Riskó Ignáczhoz, s nála van szállva. Nem sokat törődtem vele, s némileg még boszantott, hogy olyan nagy dolgot csinálnak belőle. Vacsoráim mentünk a Szarvas vendéglőbe, Darvay Ferencz, Haray Viktor és többen, kikre már nem emlékszem. Leültünk egy asztalhoz , átellenben velünk, a legtávolabbi asztalnál ültek Riskó Náczi, Papp Endre, egy ismeretlen és még többen. Harag vacsorálás közben felém hajlik, s azt mondja : •— Az ott Petőfi Sándor. — Bánom is én ! — felelem közönyösen.