Bernardin Freimut: A zsidó vérgyilkosságok története napjainkig - Történelmi tanulmány (Budapest, 1896)
Előszó
'irr r 10S50 Mint a hajdankorból való mesét, úgy tekintette a mi felvilágosodott századunk azon híreket, melyek szerint a zsidók a középkorban megöltek keresztény gyermekeket, gyönyörködtek a gyermekek halálos kínjaiban és élvezték a verőket. Meglehet, hogy az őrjöngő fanatizmus, amely mindenre képes és mint gonosz kinövés még a legjobb vallás testén is éktelenkedhetik, volt az egyik vagy másik esetben az ilyen szörnyű tettek indoka, melyeket aztán a mende-monda idők folyamán szinte mythikus mezbe öltöztetett, kibővített és kicifrázott. „Mindazonáltal ma lehet azoknak sem nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint a régi krónikákban feljegyzett többi és különösen feltűnő gonosztetteknek. Aztán nem lehet, nem szabad az ilyen tettekből általános következtetéseket vonni a zsidóságra és különösen a mi modern, jólrendezett államrendszerünk olyan, hogy az efféléktől komolyan tartani nem lehet.“ Így gondolkoztak és gondolkoznak ma is sokan. De íme, mi történik? A XIX. század vakító kulturvilágossága közepette újra fellép a zsidó rituális gyilkosságnak undok réme. Az óvilág földjén, melyről azt hitte mindenki, hogy mindenkorra megszabadult az ilyen iszonyatosságoktól, megújulnak a mexikói emberáldozatok. Zsidók, azok, akik a zsidó vallás legjobb, legistenesebb híveinek tartatnak a